Hálát jellemzően olyan helyzetekben élünk át, amikor egy másik ember cselekvése számunkra valamilyen kedvező kimenettel jár, vagyis úgy érzékeljük, hogy az illető jót akar nekünk. A hála ezesetben másokra irányuló érzelem, tárgya általában egy másik személy, de lehet akár a sors vagy egy transzcendens hatalom is. A hála tágabb értelemben valamilyen meglévő érték iránt kimutatott megbecsülés, ami jó érzéssel tölt el bennünket. Mit gondolhat és érezhet a hálás ember? Például ezt: „Hálás vagyok a barátaimnak, hogy a nehézségeim közepette mellettem álltak és támogattak.” Vagy még inkább ezt: „Ahelyett, hogy panaszkodnék amiatt, ami nincs, inkább arra fókuszálok, ami van, és hálás vagyok érte.” Ez utóbbit úgy is szokták emlegetni, hogy a félig tele pohárra figyel, nem pedig arra, hogy a másik fele üres. Sőt, az is lehet, hogy már a pohárért is hálásak tudunk lenni.
A pszichológia tudomány megítélése szerint a hálát egyfelől felfoghatjuk egy aktuálisan megélt érzelmi állapotként, másfelől egy stabil személyiségvonásként is.