Hálát jellemzően olyan helyzetekben élünk át, amikor egy másik ember cselekvése számunkra valamilyen kedvező kimenettel jár, vagyis úgy érzékeljük, hogy az illető jót akar nekünk. A hála ezesetben másokra irányuló érzelem, tárgya általában egy másik személy, de lehet akár a sors vagy egy transzcendens hatalom is. A hála tágabb értelemben valamilyen meglévő érték iránt kimutatott megbecsülés, ami jó érzéssel tölt el bennünket. Mit gondolhat és érezhet a hálás ember? Például ezt: „Hálás vagyok a barátaimnak, hogy a nehézségeim közepette mellettem álltak és támogattak.” Vagy még inkább ezt: „Ahelyett, hogy panaszkodnék amiatt, ami nincs, inkább arra fókuszálok, ami van, és hálás vagyok érte.” Ez utóbbit úgy is szokták emlegetni, hogy a félig tele pohárra figyel, nem pedig arra, hogy a másik fele üres. Sőt, az is lehet, hogy már a pohárért is hálásak tudunk lenni.

A pszichológia tudomány megítélése szerint a hálát egyfelől felfoghatjuk egy aktuálisan megélt érzelmi állapotként, másfelől egy stabil személyiségvonásként is.

     A hála érzelmi állapotának megjelenéséhez egy kétlépcsős folyamat vezet: elsőként felfogjuk a számunkra pozitív történéseket, majd felismerjük, hogy ezek külső forrásból származnak, gyakran más emberek altruista, önzetlen viselkedésének eredményei. A hála érzésében jelen van az empátia, mivel mindkét fél szempontjából a másik érzelmi állapotának átélése szükséges hozzá: egyfelől a haszonélvező észleli a másik pozitív szándékát, míg a jótevő felfigyel arra, hogy a fogadó szükséget szenved valamiben.
A hála összetett érzelem, amely a másik személy cselekvésével szemben érzett elismerésnek és a ránk gyakorolt pozitív hatás kapcsán érzett örömnek az elegye. A hála tekinthető morális érzelemnek is. Hiszen egyrészt a hála érzékennyé tesz a szociális kapcsolatokra, segít észlelni a másik fél proszociális -azaz segítő, közösséget szem előtt tartó- viselkedését. Másrészt morális ösztönzőként minket is ugyanilyen segítő viselkedésre motivál, viszonzásra késztet. Harmadrészt a morális viselkedés megerősítőjeként a hála növeli annak valószínűségét, hogy a jövőben még több önzetlen tettet hajtanak végre az érintettek, akár új személyek felé is, tágítva a hálás segítők körét.
A hálaérzet egy transzcendens erény, mert összekapcsol minket valami rajtunk kívül állóval, vagy nálunk nagyobbal, legyen az egy másik ember, Isten vagy az univerzum. Ebben a kapcsolódásban közelebb kerülhetünk a jóság, a szépség, az igazság ideájához. Ennek köszönhetően a hálás ember tudatában van annak, ha jó dolgok történnek vele, és sohasem tekinti őket természetesnek, ezért mindig hálát ad értünk és számontartja őket. Egyfajta csodálatot és köszönetet érez, és magát az életet értékeli. „A hála nemhogy csak a legnagyobb erény, de az összes többi tőle származik.” – mondja Ciceró. Gondolhatnánk, hogy a szeretet vagy a bölcsesség gyakorlása több a hálánál, mert ezekben sokkal több munka rejlik. Igen ám, de valaki vagy valami lehetővé teszi, hogy képesek vagyunk szeretni, vagy tanulni, fejlődni. Tehát már ezért hálásak lehetünk!

     A másik megközelítés szerint hálásnak lenni néha többet jelent, mint értékelni egy másik ember támogatását. A hála felfogható egyfajta előzetes érzékenységként (előfeszítettségként) arra vonatkozóan, hogy a társas szituációkat pozitívan éljük meg, de tágabb értelemben a világ, az élet egészére vonatkozó, abban a jó dolgokat felismerő és megbecsülő szemléletmódként, tartós személyiségvonásként is.
Nézzünk néhány mondatot ilyen hálatelt emberek gondolataiból, érzéseiből! „Sok minden van az életemben, amiért hálás lehetek.” „Sokat gondolok arra, milyen szerencsés vagyok, hogy van mit ennem, felvennem, és van hol laknom.” „Amikor láttam az esti naplemente vöröses szépségét, olyan megilletődött voltam, mint egy gyerek.” „Úgy vélem, nagyon fontos néha megállni és élvezni az élet szépségét.” „A halál gondolata emlékeztet engem arra, hogy minden napot a maga teljességében éljek át.” „Ha látok valakit, aki nálam kevésbé szerencsés, rájövök, milyen boldog is vagyok.”
A hálatelt személyekre jellemző, hogy egy pozitív eseménnyel összefüggésben erősebb hálát éreznek és a hála érzése gyakrabban jelentkezik náluk, illetve, hogy kiváltásához egy egyszerű kedvesség vagy udvarias gesztus is elég. A hálát életük számos területén (a családdal, munkával, egészséggel vagy általában véve a léttel kapcsolatosan) és sok személy iránt (szülők, barátok, családtagok, tanárok stb.) megélik. A hálára való hajlam összefügg a pozitív érzelmek (boldogság, remény, optimizmus) magasabb és a negatív érzelmek (sértődöttség, szorongás, irigység) alacsonyabb szintjével, valamint az élettel való nagyobb megelégedettséggel. A hálás személyek empatikusabbak és segítőkészebbek, mint a kevésbé hálatelt személyek, könnyebben megbocsátanak másoknak, társaságkedvelők, a kapcsolataikban szeretetteljesek és bizalommal teltek. A konkrét vallási orientációtól függetlenül vallásosabbak, több spirituális tapasztalatról számolnak be, és kevésbé vonzza őket a materiális javak megszerzése. A pszichológusok szerint a hála egy tágabban értelmezhető életszemlélet része, melynek lényege, hogy észrevegyük és értékeljük a világban lévő pozitív dolgokat; rácsodálkozás az életre, köszönetérzés és hála az életért.

     Mit tehetnénk még hozzá a hála fogalom megértéséhez, túl a pszichológiai megközelítésen? A filozófus szemlélet a hálát egy nagyon finom érzelemnek tekinti, amely túlmutat a pillanatnyi elérzékenyülésen vagy az ismételgetett megköszönéseken. Nevezhetjük lelkiállapotnak, amely nyitott arra, hogy mindenben találjon valami jót, ami bennünk és körülöttünk zajlik.
Emellett - mondja Délia Steinberg Guzmán - a hála lelkierő is, hiszen szükség van belső erőre ahhoz, hogy felismerjük a jót. Lelkierő kell ahhoz is, hogy belássuk, nem értük még el a tökéletességet. És annak elfogadásához is, hogy senki sem tartozik nekünk semmivel, ezért semmit sem követelhetünk, hiába gondolhatjuk azt, hogy megérdemeljük. Jobb hozzáállás, ha elértünk valamit, akkor azt megköszönjük a sorsnak és azoknak, akik segítettek benne.
A hála nagylelkűség is, mert arra tanít, hogy adjunk. Csak az képes köszönetet kifejezni, aki nem a hiányokkal van elfoglalva. Köszönöm! Ez egy áldott szó, mert képes megoldani az együttélés beavatási próbáját. De sajnos nem gyakran jut eszünkbe. Mert úgy gondoljuk, megdolgoztunk azért, amit kaptunk. És elfeledkezünk arról, hogy akitől kapjuk -például egy apró segítséget, egy megosztott örömöt, egy tanítást-, ő is csak egy ember, akinek szüksége van egy kis bátorításra.
A nagylelkűség kaput nyit a lélekben, és a mágia irányába terel minket. Ugyanis érdekes módon, amikor ébred bennünk a hála, megvilágosodik előttünk az élet értelme és egyúttal megértjük az ok-okozati összefüggéseket is. A mágia egy magasabb rendű bölcsesség, az események mély megértése, ha pedig nem gyakoroljuk, -akár a tudatlanság vagy a passzivitás miatt-, csak a létezés szürke oldala marad nekünk.

„Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott.
Holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.” (Lucius Annaeus Seneca)

Kontó Gizella

Forrás:

https://www.researchgate.net/publication/270532935_A_hala_pszichologiaja
A kép forrása: https://www.canva.com/