A csiga többrétegű jelentést rejt magában. Hátán hordja a ciklikus fejlődést, az önismeret és a bölcsesség felé vezető út törvényszerűségeit kifejező spirált. Kapcsolatban áll az utazással, de a biztonságot nyújtó otthonnal is. Lassú, mégis folyamatos haladásra inspirál, ugyanakkor emlékeztet, hogy a megújuláshoz időnként el kell vonulnunk a világtól.
A csiga a legtöbb kultúrában megjelenik, mint üzenetet közvetítő szimbólum. Ha elmélyülünk benne, taníthat az élet körforgásáról, az örök mozgásról, valamint a tér és idő múlhatatlan rejtélyéről.
Fontos támpontokat adhat az átalakulásunkhoz szükséges türelemről és a feltámadás erejéről.
Jelentéséhez kapcsolódik az előrelátás – a jövő, és a feldolgozáshoz szükséges visszahúzódás – a múlt.
Lassú mozgása ma viccekbe illőnek tűnik, és az is. De érdemes észrevenni az értékét. A csigatempó lehetővé teszi a megfigyelést, a helyszínek felmérését és a veszélyek esetleges elkerülését.
Ő az alkalmazkodóképesség mintája. Nyálkát választ ki, amely lehetővé teszi számára, hogy bármilyen talajon mozogni, csúszni, haladni tudjon.
Emlékeztet arra, hogy az év bizonyos szakaszában (szakaszaiban) mennyire fontos a kivonulás a világból. Védelem és pihenés céljából is visszahúzódhat a házába, lombok alá bújva, vagy akár a talajba (fajtól függően a vízbe) is betemetheti magát a téli időszakban. Szimbolikusan ez az önvizsgálat, a meditáció, az elmélkedés, a reflexió és az emlékezet ideje.
Ebből fakadhat azután az újjászületés képessége, amiről e különleges puhatestű szintén példát mutat, szépen, megfontoltan visszavezetve bennünket a természet törvényeihez.
Ez a teremtmény, a szelídség és bölcsesség, a nehézségekkel szembeni ellenálló képesség mintája. Vékony héjú, spirál alakú háza szimbolizálja a biztonságos lakóhely felépítésének fontosságát, testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt.
Nagyon ősi szimbólumról van szó, amely valamilyen formában szinte minden kultúrában felbukkant Egyiptomtól Görögországon, Rómán, a majákon át egészen a reneszánszig.
A mélységeit őrző egyik legrégebbi emlék egy Naururól (Mikronézia) származó teremtésmítosz:
„Kezdetben csak Areop-Enap (egy pók) és a tenger létezett. Areop-Enap táplálékot keresett a sötétben, és talált egy hatalmas kagylót, amely elnyelte őt. Két csigát és egy férget használt, hogy megtalálja a módját a kagyló felnyitásának. Areop-Enap az alsó kagylóhéjból a Földet, a felsőből pedig az eget alkotta meg, a kisebbik csigát pedig az égi kagylóhéjból nyugatra küldte. Belőle született a Hold. A második csigát keletre küldte, és abból keletkezett a Nap.”
Szabados Éva
Forrás: https://www.gyoriszalon.hu/news/19648/102/A-csiga-mint-tan%C3%ADt%C3%B3mester
