A Gaia-elméletet James Lovelock brit vegyész és környezetvédő fogalmazta meg a NASA-val való együttműködése során, majd Lynn Margulis amerikai biológussal finomították tovább az 1970-es években. Kutatásaik során forrt ki bennük a gondolat, amely szerint a Föld nem csupán egy bolygó, hanem egy önszabályozó, élő rendszer – egyfajta szuperorganizmus.
Az elmélet szerint a Föld élő és élettelen elemei – mint a légkör, a tengerek, a talaj és az élőlények – egymással szoros kölcsönhatásban léteznek, így fenntartva az élethez szükséges feltételeket. Mintha minden egyes kis rész egy nagy egész intelligens együttműködésének építőkockája lenne.
A teória nevét az ősi Földistennőről, Gaiáról kapta, aki a görög mitológiában az élet forrása, az istenek és minden lény őse. A név egyszerre tudományos és szimbolikus, összekapcsolva az ősi tudást a modern ökológiai szemlélettel.
A Gaia-hipotézis segít újraértelmezni helyünket a világban: nem urai vagyunk a természetnek, hanem alkotóelemei egy hatalmas, csodálatos kirakósnak. Minden tettünk hatással van az egész rendszerre, és a rendszer állapota is folyamatosan visszahat ránk.
A Gaia-elmélet tudósokat, filozófusokat, művészeket és környezetvédő mozgalmakat is inspirált – ami nem csoda, hiszen mély spirituális és erkölcsi üzenetet hordoz:
Mind összetartozunk, és csak közösen őrizhetjük meg a Föld egyensúlyát.
Képek forrása: Pixabay
