2026 utolsó nyári hétvégéjén székesfehérvári filozófiai közösségünk immár hagyományosan megtartotta évkezdő csapatépítő tréningjét a Bakony festői környezetében, a Burattino Iskola jásdi, erdei kulcsos házában.

A szokásos önkéntes fizikai tevékenységek (karbantartás, felújítás, takarítás) mellett most is  az évkezdő tábor elemi részét képezte egy filozófiai téma, amit igyekeztünk a résztvevők segítségével körüljárni, és közelebb hozni a mindennapjainkhoz. Ez a téma ezúttal az idealizmus volt. Nézzük, mire jutottunk!

Az idealista sokak szemében egy naiv, ábrándkergető, gyakorlatiatlan valakit jelenthet - olyan embert, aki nem látja a valóságot, aki rózsaszín szemüvegen keresztül nézi a világot, vagy aki elvont álmokat kerget. 

De az igazi idealizmusnak egészen más a lényege. Nem azt jelenti, hogy nem látjuk a világ, a kapcsolatok, az emberek sebeit, éppen ellenkezőleg. Látjuk a nehézségeket, a csalódásokat, a konfliktusokat, a veszteségeket; látjuk az igazságtalanságot, és azt is, hogy sok minden nem úgy működik, ahogy szeretnénk, mégis úgy döntünk, hogy nem mondunk le arról a meggyőződésünkről, hogy lehet jobb.

Hogy egy kapcsolat képes gyógyulni, hogy egy közösség képes összetartóbbá válni, hogy képesek vagyunk fejlődni mind egyénileg, mind szélesebb perspektívából nézve, és hogy a világ nemcsak olyan lehet, amilyen most, hanem olyanná, ahol mindenki kiteljesedhet.

A beszélgetés kitért a nemek eltérő szerepére, lehetőségeire és kihívásaira is az idealizmus terén. A hölgyek köre arra kereste a választ az első etapban, hogy:

Milyen módon járulunk hozzá nőként ahhoz, hogy a világ emberibb hely legyen? – avagy hogyan tehetjük jobbá a világot a saját környezetünkben?

A világot nemcsak a nagy események alakítják, de azok a láthatatlan kapcsolatok is, amelyek két (vagy több) ember között születnek. És nekünk nőknek talán ezen a területen van a legközvetlenebb szerepünk: a kapcsolatok minőségére, az egymással való kommunikáció formáira sokszor mi, nők tudunk különösen nagy hatással lenni.

A beszélgetést gyakorlatok színesítették.

Az egyik ilyen feladat az volt, hogy elgondoltunk arról, kik voltak azok a nők az életünkben, akik nyomot hagytak bennünk? És miért?

Kinek az édesanyja, kinek a nagymamája, másnak egy tanárnő vagy egy barátnő, vagy egy kolléga. Nem feltétlenül azért emlékezünk rájuk, mert nagy tetteket hajtottak végre, sokkal inkább azért, mert valamit sugároztak valamit, amire akkor és ott szükségünk volt.

Hogy mit adtak nekünk ezek a hölgyek, arra sok válasz született, és ezek azok a női erők, amelyek jobbá tették kicsiben a mi életünket, de ezzel együtt nagyban a világot is.

Tehát mit kaptunk tőlünk? Gondoskodást. Biztonságot. Elfogadást. Együttérzést. Szeretetet. Türelmet. Az élet őrzésének felelősségét. Bölcsességet. Bátorságot. Reményt. Hitet. Azt az intuitív képességet, ami a láthatatlanban is felismeri a lehetőséget. Például, hogy meglátták bennünk azt, akik még akkor nem voltunk.

Továbblépve, arra kerestük a választ, hogy a sok-sok női energia közül, mi az, amit mi magunk tovább tudnánk vinni belőle? Mi az, amivel mi hozzá tudnánk járulni a környezetünk szebbé, jobbá tételéhez.

A választék bővült, mert itt már az önismeret is fontos tényezőként jelent meg, és többen megfogalmazták a saját képességeiket, erősségeiket, még ha elsőre apróságnak is tűnnek.

Képzeletbeli közös csokrunkba ilyen női erők kerültek: Figyelem, állhatatosság, kitartás, teremtőerő, kreativitás, példamutatás, szerénység, szeretetteli kommunikáció.

Majd azt vizsgáltuk meg, melyik minőség van most bennünk a legerősebben jelen? Hogy könnyebben felfedezzük a főbb női erőket önmagunkban, kaptunk segítő kérdéseket is öt kiemelt témában:

*Gondoskodás: Kiket táplálok szeretettel és figyelemmel a környezetemben? Mit adok másoknak a jelenlétemmel? Mitől érzik magukat biztonságban körülöttem az emberek? Hogyan válik a szeretet cselekvéssé a mindennapjaimban?

*Bátorítás, inspiráló erő: Miért érdemes szerintem ma is hinni az emberekben? Mikor sikerült reményt adnom valakinek? Mitől válik a jelenlétem bátorítóvá? Mitől kapnak mások erőt az én jelenlétemből?

*Alkotó, értékteremtő: Aki új lehetőségeket, kapcsolatokat, ötleteket vagy szépséget hoz létre: Mit teremtek jelenleg az életemben, ami másnak is hasznára válhat? Mi vár még arra, hogy megmutassam a világnak?

*Bölcsesség tapasztalat: Milyen igazságot tanultam meg az élettől, amit szívesen továbbadnék? Hol tudok én tisztánlátást és bölcsességet adni másoknak?

*Értékek megőrzése: Mit szeretnék megőrizni a következő generáció számára?

A témát tovább mélyítő kérdésköz az volt, „mi múlik rajtam?”

Itt arról gondolkodtunk és beszélgettünk, hogy mit hozunk mi személy szerint ebbe a világba, amit senki más nem tud ugyanígy? Mit kapnak tőlünk azok, akik körülvesznek?

Mi lenne kevesebb a környezetedben nélküled? Mi lenne kevesebb a világban, ha én nem lennék benne?

Ennek kapcsán asszociációs mese-kártyák segítségével mindenki megfogalmazta az elhatározást, amit ajándékként adhat a világnak és amit magával visz a hétvégi alkalomról.

Számít, hogyan vagyunk jelen a világban, mert ha nem hisszük el, hogy rajtunk is múlik valami, könnyen passzívvá válhatunk. Könnyen gondolhatjuk azt, hogy egy ember úgysem tehet sokat, hogy a világ túl nagy, a problémák túl összetettek…

Pedig minden emberi kapcsolatban, szituációban újra és újra lehetőség nyílik arra, hogy egy kicsit több megértést, együttérzést, gondolatot, bátorítást, bátorságot vagy reményt vigyünk a világba.

K.G.

Képek: saját fotók

Életre szóló filozófia || Bevezető kurzus

Előadás és beszélgetés hetente

Te is gyakran felteszed magadnak a kérdést, hogy mi miért történik, és hogy mi lenne a jó döntés egy adott helyzetben? Foglalkoztatnak a társadalmi problémák, és szeretnéd tudni, mi erősít meg egy közösséget? Izgat a jövő, és szívesen tennél érte - lehetőleg a múlt tapasztalataira építve?

Tarts velünk 𝗵𝗲𝘁𝗲𝗻𝘁𝗲 folyó előadás- és beszélgetés-sorozatunkra, ahol körbejárjuk a felsorolt témákat, megnézzük, mit mondtak erről a keleti és nyugati kultúrák nagy tanítói, és 𝗴𝘆𝗮𝗸𝗼𝗿𝗹𝗮𝘁𝗼𝗸𝗸𝗮𝗹 is készülünk!

⌲ A sorozat három fő témaköre:
- Hogyan válhatunk erősebbé, jobbá és boldogabbá?
- Mi kell egy jó közösséghez?
- Hogyan alakíthatjuk a jövőt?

Előadók: Wagner Alma, Fürst Valéria és Ivanics Márk
⌲ Az első alkalmon a részvétel díjmentes
⌲ A kurzus várható időtartama: 5-6 hónap
(2 óra keddenként, 19:00-21:00)

⌲ Csatlakozni az első három alkalommal lehet:
- Október 27. kedd, 18:00-20:00
- November 03. kedd, 18:00-20:00
- November 10. kedd, 18:00-20:00

Helyszín: Kairosz Kultúrműhely, Székesfehérvár, Várkörút 21. 2 em.

A kurzus díja: 6000 Ft/hó
Kedvezményes ár: 4000 Ft/hó diákoknak, pedagógusoknak, nyugdíjasoknak és álláskeresőknek.

⌲ Jelentkezni, érdeklődni itt tudtok: szfvar@ujakropolisz.hu
⌲ Részletes tematika: https://www.ujakropolisz.hu/filozofia

Platón, Buddha és Konfuciusz egy helyen – találkozzunk októberben!

FILOZÓFIA | kultúrával & önkéntességgel karöltve

„Az idealizmus az, amikor bízol abban, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak, és teszel is érte, még akkor is, ha mások szerint ez lehetetlen.”
– Jane Goodall (környezetvédő)

“Hol van tehát a helyünk a természetben? A legnagyobb felelősség vállalásában: amire nem képes sem az ásvány, sem a fa, sem az állat, arra mi képesek vagyunk. És ez az ember helye: képes gondolkodni, összhangba kerülni a természettel, és együttműködni vele úgy, hogy nem sérti törvényeit.”
– Delia Steinberg Guzmán (író, zongoraművész, filozófus)

„Soha ne kételkedj abban, hogy egy gondolatéhes, elkötelezett polgárokból álló kis csoport megváltoztathatja a világot. Valójában ez az egyetlen dolog, ami valaha megváltoztatta.”
– Margaret Mead (kulturális antropológus)

„A jövő azoké, akik hisznek az álmaik szépségében.”
– Eleanor Roosevelt (politikus, emberi jogi aktivista)

„Az önzés alapvetően konzervatív, és dühös, ha megzavarják. Jobban szeret egy kényelmes, de igénytelen igazságot, mint a legnagyobb igazságot, ha az utóbbihoz akár a legkisebb kényelmének feladása szükséges.”
– H.P. Blavatsky (író, fordító, teozófus)

„Nem az számít, hogy mennyit teszünk, hanem hogy mekkora szeretettel tesszük.”
– Teréz anya (Nobel-békedíjas apáca)

„Milyen csodálatos, hogy senkinek sem kell egyetlen percet sem várnia arra, hogy elkezdje megváltoztatni a világot.”
– Anne Frank (világhírű naplóíró)

“Az élet legnemesebb célja nem függhet a körülményektől, csakis rajtunk áll. Ha nem mi alakítjuk a körülményeket és nem mi hatunk másokra, ők veszik át az irányítást felettünk: a párunk, a szüleink, a barátaink, a hivatalok vagy a természet erői… Testhezálló világra vágyunk, de a világ nem ilyen.”
– Delia Steinberg Guzmán (író, zongoraművész, filozófus)

„A szeretet az egyetlen erő, amely képes egy ellenséget baráttá változtatni.”
– Coretta Scott King (polgárjogi aktivista, író)

„Nincs olyan különállás, amelyben egy egyén elszigetelten emelkedhetne fel vagy bukhatna el. Mindannyian össze vagyunk kötve; ha egy ember vétkezik, az egész emberiség szenvedi meg.”
– H.P. Blavatsky (író, fordító, teozófus)

Kép: Új Akropolisz, Canva-AI

Alábbi idézett részekkel ajánljuk figyelmetekbe központi honlapunk új írását az idealizmus és a barátság kapcsolatáról:

"... miért is van szükségünk barátokra? Seneca többek között kiemeli, hogy bár a barátok természetes módon sok mindenben támogatják egymást, a barátság lényege mégsem az, hogy valakinek a támogatására számítunk. A barátság nem alapulhat számításon. Nem azért kellenek a jó barátok, mert szükségünk van valakinek a lelki vagy anyagi támogatására, és főleg nem – modern szavakkal élve – a kapcsolati tőkéjére. Ezek is fontosak, persze, de az igaz barátság ennél jóval több és értékesebb: nem szabad aprópénzre váltani.

És nem is azért van szükségünk barátokra, hogy elkerüljük a magányt, hiszen a sztoikus megközelítés szerint elmélyült emberi kapcsolatok ápolására az képes, aki önmagában is stabil, kiegyensúlyozott, belsőleg rendezett. A valódi barátság nem hiányból fakad, hanem egyfajta telítettségből. Egy jó barátnak van mit adnia, van mit megosztania, például az aktív, őszinte figyelmét, érdeklődését a másik ember iránt.

A valódi barátság alapja nem az azonos érdeklődés vagy hobbi, és nem is az, hogy mindig mindenben egyetértünk. Sőt, az igazi barát őszintén meg tudja mondani azt is, ha valamivel nem ért egyet, vagy ha valami nincs rendben. A filozófiai barátság fontos eleme, hogy a barátok segítsék egymást jobb emberré válni. Seneca kiemeli, hogy előrevivő kiváló emberek barátságát keresni, hiszen már önmagában az az igyekezet is, hogy méltók legyünk a barátságukra, segít jobb emberré válnunk.

Az a törekvés, hogy a barátok segítsék egymást jobb emberré válni, rokon az idealista szemlélettel. Idealistaként az egyik legfőbb célunk, hogy önmagunkat és a világot is jobbá tegyük, ebben pedig nagy segítség lehet a baráti támogatás..."

"... Könnyű belátni, hogy egy ilyen kapcsolat kialakulásához több kell a rendszeres közös sörözésnél. Egy nemes ügyért folytatott közös munka viszont bőséges lehetőséget ad arra, hogy másokhoz kapcsolódjunk és megismerjük egymást. A közös álmodás, tervezés és megvalósítás során bőven adódik lehetőség arra, hogy kiépüljön a kölcsönös bizalom, és valaki bizonyítsa megbízhatóságát. Hamar kiderül, hogy nyitott-e valaki a másik ember gondolataira és ötleteire, illetve képes-e kitartani, amikor nehézségekbe ütközünk. Kiderül, hogyan viszonyul mások óhatatlanul felmerülő hibáihoz és tévedéseihez: indulatosan vagy megértően; és az is, hogyan viszonyul a saját hibáihoz. Kiderül, hogy képes-e háttérbe lépni, hogy más is lehetőséget kapjon, és képes-e előrelépni, amikor bátorságra van szükség. A közös célok nemcsak összekötik az embereket, hanem próbára is teszik őket, és éppen ez teszi ezeket a kapcsolatokat értékessé..."

Link a teljes cikkhez: https://www.ujakropolisz.hu/cikk/baratsag-idealizmus 

G.R.

Forrás: https://www.ujakropolisz.hu/cikk/baratsag-idealizmus

Képek: pixabay