Az ókorban a hősiesség egy pozitív dolog volt. Ebben a tekintetben talán megkülönböztethetjük a mai értelmezéstől. Elég egyértelmű, hogy a mai világban szinte furcsa, hogyha valaki hősiességről beszél, egyáltalán azt mondja, hogy neki hősi példaképei vannak. De nem csak az ókorban, hanem nyugodtan mondhatjuk, hogy a történelem során szinte mindig különleges szerepet kaptak a hősök, hiszen a történelemkönyvek, az irodalom, a művészet valamilyen formában mind a hősökről szólnak. Lehet, hogy nem mindenki tekinti őket hősnek, de mindenképp kiemelkedtek a tömegből. Az ókorban is ezt emelték ki, hogy az emberben ott van ennek a hősi megszállottságnak a lehetősége abban az esetben, hogyha engedi, hogy a magasabb én-je átvegye az irányítást az alacsonyabb én-je felett.

https://podcasters.spotify.com/pod/show/filocast-szfvar/episodes/Hsiessg-e1rno5t/a-a8vvbsk