Nyaranta sokan választjuk üdülésünk helyszínéül a tengerpartot. Az év során lemerült elemeinket a tenger – a lubickoláson és mélyre merülésen túl – még számos különleges módon képes újratölteni. Ha egyszerűen csak belefeledkezünk a végtelen kékség látványába. Ilyenkor a természet varázslatosan hat ránk; lelkünket újszerű érzések járják át, elménk kitisztul és mintha hagyná magát tanítani a természet tökéletessége által.

Márait az idézett versben az éjszakai tenger végtelen nyugalma ragadta meg. Miért ne valósíthatnánk meg mi is ezt a békességet és idillt? A jelenléten felül raktározzuk el magunkban a megélt pillanat nyugalom-élményét, és később a dolgos, pörgős hétköznapokban, amikor szükségünk lenne egy kis elcsendesülésre, idézzük fel ezt a nyári, holdsugaras, békés képet. Valószínű, hogy segíteni fog, és – ahogy a költő fogalmaz – mosoly fog játszani az arcunkon…

Márai Sándor: Mosoly játsszon az arcodon

Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.

A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!

Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!