A nézőpontok különbözőségét bemutató idézetgyűjteményünk kapcsán eszembe jutott egy nemrég olvasott könyv, melynek címe Az életfonál. Az utópisztikus történet alapötlete, hogy egy napon a Földön minden 22 évét betöltött ember egy dobozkát talál az ajtaja előtt, benne egy fonal darabkával, ami élete hosszát hivatott jelölni. Az esemény alaposan felforgatja az emberek életét, egyik napról a másikra szinte fenekestül felfordul a világ…
Egyedüli földi élőlényként csak az ember van tisztában a saját múlandóságával, de vajon akarnánk-e tudni, hogy meddig is tart az életünk? És az is nagy kérdés, hogy mit tennénk a tudás birtokában? A könyv számos aspektusból járja körül ezt a kérdést, amiről két cikkben számolok be Nektek.
Egyéni kulcsban az első nehéz döntés: vajon élnénk-e a lehetőséggel, hogy megtudjuk életünk hosszát, vagy inkább elzárnánk a dobozt, és nem foglalkoznánk vele? Ha mégis megismernénk a fonal hosszát, akkor felmerül a kérdés: hogyan töltsük el az időnket? Ha rövid az életünk, akkor minden percet ki kellene használnunk, hogy megvalósítsuk álmainkat? Ha hosszú, akkor hátradőlhetünk, és kényelmesen élhetünk?
Ti áldásként vagy átokként tekintenétek erre az újfajta a tudásra, illetve annak lehetőségére?
A regény helyettünk játszik el a gondolattal, és a bemutatott élet-példák között talán találhatunk olyan viselkedést vagy hozzáállást, amit mi is követnénk... Néhány kérdéses élethelyzet és dilemma ízelítőnek:
Egyetértesz-e azzal a „rövid-fonalas”-sal, aki rohan a kórházba, könyörögve, hogy mentsék meg, hosszabbítsák meg az életét, és aki az orvosokat hibáztatja, amiért azok -az egyelőre tünetmentes- „beteget” nem hajlandók ellátni?
Vállalható lenne-e számotokra az a „rövid-fonalas” viszonyulás, ami a vallás felé fordul segítségért, vagy az éppen számukra létrejövő önsegítő csoportokban talál menedéket és megnyugvást?
Helyesled-e a „rövid-fonalasok” bakancslistás külföldi utazásainak preferálását?
Vagy részt vennél-e olyan „agy-feltöltő” kísérletben, ahol a tudatodat (emlékeidet, személyiségedet) megpróbálják egy számítógépre ültetni a továbbélés reményében?
Hogyan viszonyulnál a gyermekedhez, ha kiderülne róla, hogy nem fog túlélni téged? És egyáltalán vállalnál-e gyermeket rövid élethosszal, tudva, hogy valaki más fogja idővel átvenni a felnevelését?
Melyik az elfogadható nézőpont számodra „hosszú-fonalasként” egy párkapcsolatban, ahol a társadról kiderül, hogy rövid életű: szakítasz, mert hosszú időre tervezed a kapcsolati biztonságot, vagy kitartasz mellette, mert az élet minősége többet jelent a hosszánál?
Hosszú életűként próbára tennéd-e a kapott hosszú életet, kihívnád-e a sorsodat? Például életveszélyes kalandokkal, önromboló új szokások bevezetésével? (Jó, ha szem előtt tartjuk, egy balesetet túl lehet élni úgy is, hogy a lábunkat elveszítve onnantól tolószékbe kényszerülünk…)
És mi van azokkal, akik nem akarják megnézni a kapott dobozt, nem akarják megtudni a még visszalévő éveik számát? Akik továbbra is úgy akarnak élni, ahogy azt a Teremtő Rend jónak látta. Mert talán nem véletlenül ismeretlen halálunk órája…
Nos, ha nem néznéd meg a fonaladat, hogyan viszonyulnál azokhoz, akik tudják, mennyi idő rendeltetett nekik? Tudnál-e elfogulatlan lenni velük, és akár párkapcsolatot kialakítani egy rövid fonalassal, nem tudva, hogy neked mennyi időd van még hátra?
A könyv többet közt ezeket a szituációkat is boncolgatja egy-egy főszereplő döntéseinek, tetteinek, azaz sorsának bemutatásával.
Nagyon elgondolkodtató a regény, mivel számos kérdést és aspektust felvet a különleges helyzetre nézve. És ezzel talán arra sarkall bennünket, hogy mi is alakítsuk ki a saját nézőpontunkat -és keressük a helyeset- egy-egy dilemma kapcsán.
A mű fontos üzenete számomra, ne hagyjuk, hogy az idő múlása vagy a haláltól való félelem megakadályozzon minket abban, hogy boldog és teljes életet éljünk. Életünk kezdetét és a végét nem választhatjuk meg, de hogy a kettő között mi történik, sosem előre meghatározott, azt a történetet mi szőjük és alakítjuk. A regény a következőképpen fogalmaz:
„Vannak dolgok, amelyeket nem irányíthatunk… De mi a helyzet minden mással? Mi a helyzet azokkal a döntésekkel, amelyeket minden nap meghozhatunk? Hogy megválasszuk, hogy kivé legyünk, hogyan szeressünk. Hogy belenézünk vagy sem a dobozunkba…”
Folytatás következik a könyv társadalmi kulcsú, talán még izgalmasabb kérdéseiről 😊
K.G.
Forrás: Nikki Erlick Az életfonál, General Press Kiadó, 2025
Képek: pixabay, canva
