...  Aki felismeri kettős természetét, a szellemit és a földit, és előnyben részesíti az előbbit az utóbbival szemben, az hős lesz, aki külön tudja választani isteni és emberi részét. Ha hű marad szellemi természetéhez, és az anyagi szükségletek nem hitetik el vele, hogy ők jelentik életének értelmét, akkor rátalál az örök fiatalság forrására. A szellem maradandó természete élete minden területére kihat, még a kinézetére is.

... Elegendő, ha tudunk gondolkodni, tudatunkat magas szintű elfoglaltságok és kutatások magaslatán tudjuk tartani, és elkerüljük az ürességet, amely utat enged annak, hogy zavaros és káros gondolatok szivárogjanak be észrevétlenül.

... Elegendő, ha mindennap megújult lelkesedéssel kelünk fel, és úgy nézünk szembe mindazzal, ami ránk vár – ha hétköznapinak is tűnik –, mintha a legizgalmasabb kaland lenne.

Elegendő, ha magasztos álmokat szövünk, és nemes eszmék felé fordulunk. Segítsünk inkább másokat, minthogy saját önző vágyainkat követnénk.

...

Ha érdekel a teljes cikk, kattints a linkre:

https://www.ujakropolisz.hu/cikk/orok-ifjusag

A hála érzésének és még inkább a hálás személyiségvonásnak számos pozitív hatása van, ahogy azt a korábbi írásomban részleteztem. A hálatelt ember egyik alapvető hozzáállása az élethez, hogy arra fókuszál, ami van, és nem arra, ami nincs. Minden apró dolgot tud értékelni, legyen az a természet szépsége és csodája, a kapcsolódás másokhoz és a jövőhöz, sőt még a nehézségekre is tud úgy tekinteni, hogy tanulhatunk belőlük, fejlődhetünk általuk. Mindenben és mindenhol keresi a jót, a szépet, az értékeset, ezt meg is leli, és tetteivel igyekszik ezt tovább vinni. A hála érzése felemel minket a transzcendens világba, valami nálunk sokkal nagyobbal és jobbal kapcsol össze. Ha képesek vagyunk átadni magunkat ennek az érzésnek, azáltal nem csak magunknak, hanem a környezetünknek is segítünk egy jobb és szebb élet megvalósításában.

De mi van, ha nem ismerjük a hála érzését, nem tudjuk gyakorolni? Vajon tanulható-e? Vagy fejleszthető-e, hogy milyen gyakran és milyen intenzíven éljük át a hála érzését?

A hálát nem csak egy pillanatnyi érzelmi állapotként, hanem személetmódként, azaz egy állandó pozitív személyiségvonásként is azonosíthatjuk. Hálásak lehetünk egy tanárunknak, aki megtanított az élet összefüggéseinek keresésére és a tapasztalatokból levont megfelelő következtetés fontosságára. De hálát érezhetünk az egyszerű létezésünkért, vagy a természet tökéletességéért és szépségéért.
A pszichológusok a hálás viszonyulás mélyebb megértését keresve, a következő jellemzőket azonosították, melyek mellett egy-egy tipikus érzést/gondolatot is kiemeltek:

Egyéni különbségek vannak a hála átélésében, annak mélységét, gyakoriságát és tágasságát tekintve (ez utóbbi azt jelenti, hogy sok ember és általában sok minden iránt érezhető hála). „Sok minden van az életemben, amiért hálás lehetek.” A hálás viszonyulás általában megbecsüli az embereket, gyakran érez hálát mások iránt. „Nagyon hálás vagyok a barátaimnak és a családomnak.” A hálatelt emberek arra figyelnek, amijük van, legyenek ezek anyagi vagy eszmei értékek. „Sokat gondolok arra, hogy vannak barátaim és milyen szerencsés vagyok, hogy van mit ennem, felvennem, és van hol laknom.” Gyakran élik át az áhítat érzését. „Amikor láttam a tavasszal ébredő természet szépségét, olyan megilletődött voltam, mint egy gyerek.”

Hálát jellemzően olyan helyzetekben élünk át, amikor egy másik ember cselekvése számunkra valamilyen kedvező kimenettel jár, vagyis úgy érzékeljük, hogy az illető jót akar nekünk. A hála ezesetben másokra irányuló érzelem, tárgya általában egy másik személy, de lehet akár a sors vagy egy transzcendens hatalom is. A hála tágabb értelemben valamilyen meglévő érték iránt kimutatott megbecsülés, ami jó érzéssel tölt el bennünket. Mit gondolhat és érezhet a hálás ember? Például ezt: „Hálás vagyok a barátaimnak, hogy a nehézségeim közepette mellettem álltak és támogattak.” Vagy még inkább ezt: „Ahelyett, hogy panaszkodnék amiatt, ami nincs, inkább arra fókuszálok, ami van, és hálás vagyok érte.” Ez utóbbit úgy is szokták emlegetni, hogy a félig tele pohárra figyel, nem pedig arra, hogy a másik fele üres. Sőt, az is lehet, hogy már a pohárért is hálásak tudunk lenni.

A pszichológia tudomány megítélése szerint a hálát egyfelől felfoghatjuk egy aktuálisan megélt érzelmi állapotként, másfelől egy stabil személyiségvonásként is.