Az est kezdetén az esemény házigazdája elmondta, hogy a rítusok mindig is jelen voltak az emberiség történelmében, és ezek a szakrális események a hétköznapokból való kiemelkedés szerves részét képezték. Arra voltunk kíváncsiak ezen a Filo-Café alkalmon, hogy napjainkra milyen ősi szent szokásaink maradtak, milyen „moderneket” vezettünk be helyettük, és ezek betöltik-e eredeti funkciójukat, vagy űrt hagytak maguk után, és erre hogyan reagálunk.

Az első asztal arra kereste a választ, hogy vannak-e saját rítusaink, mik a formai keretei, és ezek hogyan hatnak ránk? Rengeteg kis szokása van életünknek, amelyek segítenek ritmust adni, és kiemelkedni a szürke hétköznapokból, avagy újra utat találni befelé, önmagunkhoz. Kapaszkodót adhatnak a napjaink eseményeinek kezelésre, de akár megpihenést is nyújthatnak a lélek számára, hogy aztán újra neki tudjunk vágni az előttünk álló feladatnak. Ilyen szokás lehet a reggeli mozgás, a kávézás, vagy egy közös vasárnapi vacsora a családdal. Ezek a kis rítusok kaput nyitnak az élet mélyebb megéléshez, segítenek nyugalmat találni a hétköznapokban, olyan kellékekkel kiemelkedővé tenni a pillanatot, mint a kedvenc kávés bögrénk, az ünnepi teríték, vagy a hétköznapitól eltérő öltözet.

A második asztalnál arról beszélgettünk, hogy milyen közösségi ünnepeink vannak, és ezek mit adhatnak nekünk? A közösségi ünnepeink célja, hogy az emberek minőségi időt töltsenek együtt. Lényeges, hogy ilyenkor a másik emberben meglássuk a legjobbat, és olyan értéket adjunk egymás számára, ami nem kézzel fogható. „Az ünnep megszabadítja az egyént az én terhétől”, ha nem a tárgyi ajándékok és az evés-ivás van központban, hanem például a közös játék, és mélyebb egymásra figyelés. Hogy miként válik egy ilyen esemény ünneppé az egyén számára, az lelkiállapot-, és személyiségfüggő. A közösségi ünnepekhez (is) tudatosság szükséges, hogy értékeljük örökölt és választott szeretetteljes kapcsolatainkat. Egy gondolat-kísérlet keretében arról is elmélkedtünk, mi lenne, ha a törvény szerint öt évente minden komoly társas kapcsolatunk elévülne, és ezzel felülvizsgálatra kényszerítene minket; érdemes-e folytatni és megerősíteni vagy megszüntetnénk inkább. A kísérlet többek közt arra világított rá, hogy tudatosítaná bennünk, semmi sem állandó, illetve ne kényelmesedjünk bele a kapcsolatainkba, dolgozzunk értük, ne dobjuk el azonnal a nehézségek esetén. A felülvizsgálat persze gyakoribb is lehet.

A harmadik asztalnál azt vizsgáltuk, hogy milyen rítusok veszik körül az embert életkorszakonként, és a hozzájuk kapcsolódó hagyományok hogyan segítik az életünket? Nagyon kevés igazi rítus maradt napjainkra, mert hiányzik belőlük a szent elem, ami felemelhetne minket. Az életkorok szerinti, ún. átmeneti rítusok közül csupán három maradt fenn; a születés, a házasság, és a temetés szokásai. A gyermekből felnőtté, majd időssé válás szintlépései eltűntek, a felnőtté válás beavatási rítusát, próbáját felváltotta az érettségi, ami nem bizonyítja a valódi érettséget -jogokat és kötelezettségeket, igazi életre valóságot-, csupán lexikális tudást mér. Napjaink szokásai és rítusai a kiüresedés felé tartanak, mert egyre inkább a különváltság, az individualizmus, a szenttől való elszakadás hódít, nem tartjuk fontosnak a közösségeket, egyre kevésbé ismerjük egymást és nem is akarunk nyitni egymás felé. A változások közepette arra kéne törekednünk, hogy megőrizzük az élet lényegi momentumait és ezek üzenetét, még ha új formát is adunk nekik.

Zárásként a téma filozófiai megközelítésében elhangzott, hogy a rítus szó eredete a szanszkrit „rta” szó, ami a természeti törvények, a rend megvalósulását jelenti. A rituális cselekvés a kozmikus rendhez való kapcsolódást teszi lehetővé. Mivel az ember szabad akarattal rendelkező lény, képesek eltérni ettől a rendtől.
Az életünk egyik legegyszerűbb rítusa a születés és elmúlás misztériumához való kapcsolódás azáltal, ha figyelünk arra, hogy egy adott munkának van kezdete és vége. Ez a biztonságos keret tudatosítja bennünk, hogy minden keletkezik, él, majd meghal. Pár pillanatra megállhatunk, kiemelkedhetünk, és örömöt, elégedettséget érezhetünk a feladat elvégzése felett, és egy új kezdet izgalmasságát is átélhetjük.
Manapság hiányoznak ezek a rítusok, és a pszichológusok meglátása szerint a szerepüket sajnos a káros szenvedélyek vették át. Ezek a „modern” rítus-pótló tevékenységek lettek az alternatív kiszabadulási pontok a szürke hétköznapokból, de valódi lelki kiemelkedést nem biztosítanak!
Jó tanács és útravaló, hogy éltessük a jó szokásainkat, törekedjünk arra, hogy megtaláljuk azokat pontokat az életünkben, amelyek valóban emelik a lelkünket!

FC csapata