Mielőtt tovább olvasnál, kérlek válaszold meg az alábbi kérdéseket:

- Van barátod? Nevezz meg egyet!
- Miért éppen Ő a barátod?
- Hogyan jött létre köztetek ez a kapcsolat? Hogyan ápoljátok barátságotokat?
- Az emberi kapcsolatoknak milyen fokozatait tudod megnevezni?
- Szerinted lehet-e barátság fiú és lány között?
- Szerinted mi az igazi barátság alapja, titka?
- Hogyan lehet a leghatékonyabban elveszíteni egy barátot?

A régi írásokban a barátságot tekintették az egyik legnemesebb emberi viszonynak. Talán csak a testvériség volt ennél nemesebb összetartó kapocs, és a szerelem, amit hasonló értékűnek neveztek.

Sajnos a mai életvitelünk nem kedvez igazi, mély emberi kapcsolatok kialakulásának. Nincs rá idő, mondják sokan, de nem csak az idő hiánya okozhatja; talán nem is igazán tudjuk mi is az az igazi barátság. Mivel nem tudjuk mi a cél, ezért nem ismerjük az eléréséhez szükséges eszközöket sem.

Van barátod? – teszik fel a kérdést egy filmben. A főszereplő egy baráti beszélgetésre, vacsorára, éppen egy temetésről érkezik, és arról mesél, hogy alig heten voltak ott a rokonokkal, barátokkal együtt. Mire egy haver azt meri mondani, hogy az ő temetésén bizony ennyien sem lesznek. Miért? – kérdi főhősünk. Mert neked egy barátod sincsen. És ti? És az a rengeteg ember, akikkel kapcsolatot tart, ebédel, dolgozik, azok micsodák? Azok üzlettársak, banda, haver, de nem barát. És ezzel kezdetét veszi hősünk kalandjai, hogy igazi barátra találjon.

Az emberi kapcsolatoknak végtelenül színes skáláját fel tudjuk sorolni, de azzal már nagyobb gondban vagyunk, hogy ezek pontos jelentését is megfogalmazzuk.

Nemrég korunk egyik nagy filozófusa, D.S.Guzmán az alábbiakat írta:

"Ma a körülményektől függő felszínes és állhatatlan érdekkapcsolatokból elég sok van. Mint egy fogyasztási cikk. Az ember a jutalom reményében vonzza a másikat, és ennek a jutalomnak az értékét növeli. A magányt űző társaságtól a szórakozásban társakon át addig, hogy a szükséges pillanatokban számíthat valakire. De ha a szükség, az igény vagy a magány véget ér, a barát és a barátság is elillan. A cimbora, akivel együtt csibészkedünk, rosszalkodunk, csupán szomorú emléke a bátorságnak. Tanulótársak, munkatársak, ismerősök – össze vagyunk kötve bizonyos élethelyzetekben, de ha a helyzet változik, sokszor a kapcsolat is megszűnik. Vannak ismerőseink, akiknek bánatainkat, gondjainkat, nehézségeinket meséljük, és minél jobban hallgatnak, annál inkább értékeljük őket. Ezek azonban könnyen bomló kapcsok, és ha az élet váratlan fordulatot vesz, rögvest elfeledjük őket. Vannak romantikus barátságok (szerelem), de sokszor ez sem tartósabb…Ami hiányzik, és amit szeretnénk visszanyerni (mert mindig is volt), az a filozófiai barátság, a másik ember megismerésének szeretete, ami legyőzi az időt és a nehézségeket, igazi testvériség kapcsolatát teremti meg, noha nincsen vérrokonság."


Mi tehát a barátság lényege?

A barátság alapja a kölcsönös vonzalom. Két ember értékesnek tekinti egymást, olyannak, akire számíthat, akiben megbízik. Nincsenek egymásra utalva, de mégis jól esik megosztani egymással örömeinket és bánatainkat. A baráttal szívesen van együtt az ember. Nem kell előtte félni, alakoskodni. Elfogadjuk tőle a dicséretet és a kritikát is.

A barátság része a kölcsönös szeretet. Nem a személyiség hasonlóságán, hanem a rokon lelkek találkozásán alapul. Lehet, hogy az egyik a hegyeket szereti, a másik a barlangokat, de szívesen mennek el együtt hegyet mászni is és barlangászni is, mert a baráti együttlét fontosabb.

Sokan szenvednek a magányosságtól, attól, hogy nincsenek barátaik. Többnyire eleve olyan emberek, akik nehezen teremtenek kapcsolatokat. De vannak olyanok is, akik könnyen ismerkednek, barátkoznak, de amikor megszűnik a kapcsolódás oka (közös iskola, munkahely, szomszédság) azzal szembesülnek, hogy mégis egyedül vannak. Sokan azért nem szívesen költöznek, mert a kapcsolataik egy adott városhoz kötik.

Hogyan lehet tehát barátokra találni? Az együtt töltött idő mindenképpen fontos, mert ez teszi lehetővé, hogy megismerjük egymást. A másik ember megismerésének szeretete az, ami a baráti kapcsolatokat ápolja. Sokan arról beszélnek, hogy a nagy közös harc, munka során fedezték fel valakinek az értékeit. Férfiak között így alakul ki a bajtársiasság, mely nagy barátságok alapja lehet.

De lehet, hogy egy barátság alapja a gondolat, az eszme: amikor két ember inspirálja egymást, mondjuk egy tudományos vagy művészi munkában. Valami dionüszoszi, lelket inspiráló erő mindenképpen kell, hogy legyen a barátságban, különben megmarad az ivócimboraság szintjén, akivel az ember az idejét üti el.

Minden alá van vetve az enyészetnek, tehát az emberi kapcsolatok is. Ha nem ápoljuk a barátságot, akkor elenyészik. Hogyan lehet ápolni? Úgy, ahogyan keletkezett. Ha két barát nem szerez új közös élményeket, hanem kapcsolatuk csak a régi szép idők felemlegetésére korlátozódik, akkor ők is és kapcsolatuk is megöregedett, haldoklik. Barátságot lehet ápolni távolságokon keresztül is – a levelezés révén. Egy levélben
megoszthatjuk egymással álmainkat, eredményeinket, kétségeinket, örömeinket és bánatainkat és természetesen kifejezhetjük érdeklődésünket a másik iránt. Kérhetjük tanácsát, véleményét. A levélírás (e-mail is) a barátságra fordított idő, bár a személyes beszélgetés csodáját semmi sem helyettesítheti.

A barátság alapja az erény, mert csak az erényben van meg a teljes összhang, szilárdság, állhatatosság. Az igazi barátság jobbá teszi mind a két embert, arra ösztönzi, hogy jobb legyen. A barátság elnézi a hibákat, megbocsát, de javít is. Igazi, mély barátság csak valamely mély eszme, hasonló célok szellemét megosztva születhet.

Végül néhány gondolat Cicerotól:

„Barátság csak jó emberek között lehetséges.” 

„Azok pedig, akik az erényben látják a legfőbb jót, mindenesetre igen helyesen gondolkoznak; viszont éppen maga az erény szüli és tartja fenn a barátságot: erény nélkül barátság semmiképpen sem lehetséges.”

„Szentesítsük tehát a barátság első törvényeként a következőket: barátainktól csak becsületes dolgot kérjünk, kedvükért is csak ilyent tegyünk meg, s ne is várjuk, hogy kérjenek, mindig legyünk készek adni, sose habozzunk, s legyen bátorságunk őszintén véleményt nyilvánítani.”

„Úgy illik, hogy mindenki először maga váljék derék emberré, s csak azután keressen magához hasonlót. Az ilyen emberek közt erősödhet meg az a tartós barátság, amiről már régóta beszélünk: hogy a rokonszenv alapján összebarátkozott emberek először is parancsolni tudnak szenvedélyeiknek, amiknek mások a rabjai, azután örömüket lelik a méltányosságban és az igazságosságban; egymásért mindent vállalnak; soha semmit nem
kívánnak egymástól, csak ami tisztességes és helyes, s nemcsak becsülik-szeretik, hanem tisztelik is egymást.
Mert a legnagyobb ékességétől fosztja meg a barátságot az, aki a tisztelettől fosztja meg.”

Grúsz Róbert

Képek: pixabay