A hálát nem csak egy pillanatnyi érzelmi állapotként, hanem személetmódként, azaz egy állandó pozitív személyiségvonásként is azonosíthatjuk. Hálásak lehetünk egy tanárunknak, aki megtanított az élet összefüggéseinek keresésére és a tapasztalatokból levont megfelelő következtetés fontosságára. De hálát érezhetünk az egyszerű létezésünkért, vagy a természet tökéletességéért és szépségéért.
A pszichológusok a hálás viszonyulás mélyebb megértését keresve, a következő jellemzőket azonosították, melyek mellett egy-egy tipikus érzést/gondolatot is kiemeltek:
Egyéni különbségek vannak a hála átélésében, annak mélységét, gyakoriságát és tágasságát tekintve (ez utóbbi azt jelenti, hogy sok ember és általában sok minden iránt érezhető hála). „Sok minden van az életemben, amiért hálás lehetek.” A hálás viszonyulás általában megbecsüli az embereket, gyakran érez hálát mások iránt. „Nagyon hálás vagyok a barátaimnak és a családomnak.” A hálatelt emberek arra figyelnek, amijük van, legyenek ezek anyagi vagy eszmei értékek. „Sokat gondolok arra, hogy vannak barátaim és milyen szerencsés vagyok, hogy van mit ennem, felvennem, és van hol laknom.” Gyakran élik át az áhítat érzését. „Amikor láttam a tavasszal ébredő természet szépségét, olyan megilletődött voltam, mint egy gyerek.”
Rendszeres kifejezik hálájukat. „Személyes vagy vallási rituálékat végzek, hogy emlékeztessem magam arra, hogy hálás legyek dolgokért.” Fontosnak tartják a jelen pillanat átélését. Az adott pillanat pozitív aspektusaira figyelnek, nem-emberi források felé irányuló hálát is átélnek. „Úgy vélem, nagyon fontos néha megállni és élvezni az élet szépségét.” Megélik az élet rövidségének tudatát. Itt abból fakad a hála, hogy megértjük, semmi nem tart örökké. „A halál gondolata emlékeztet engem arra, hogy minden napot a maga teljességében éljek át.” Alkalmazzák a pozitív társas összehasonlítást, azaz annak a megértéséből is hálájuk fakad, hogy belátják, az életünk rosszabb is lehetne. „Ha látok valakit, aki nálam kevésbé szerencsés, rájövök, milyen boldog is vagyok.”
A hála imént felsorolt különböző jellemzői már sok olyan dologra rámutatnak, melyek egyértelműen pozitív mellékhatásként jelennek meg az életünkben. A kutatások még nagyobb dolgot állítanak, tudniillik azt, hogy a hálatelt személyiségvonás és a szubjektív jóllét között nagyon szoros összefüggés van. Ez többféle mechanizmuson keresztül jut érvényre. Nézzük, milyen megállapításokat fogalmaztak meg a hálás jellemnek az életre gyakorolt pozitív hatásairól!
*A hálatelt személyek több pozitív és kevesebb negatív érzelmet élnek át, és elégedettebbek az életükkel, mint a kevésbé hálás személyek. A pozitív érzelmek kivédik a negatív emóciók romboló hatásait.
*A hála elősegíti, hogy észrevegyük és ne tekintsük magától értetődőnek életünk pozitív történéseit, illetve fokozza elégedettségünket, ezáltal csökkenti a jó dolgokhoz való gyors alkalmazkodás hatását. Ugyanis hamar hozzászokunk a jóhoz, és így gyorsan elvész az örömszerző hatás.
*A hálatelt személyek mások segítségét értékesnek és nagylelkűnek látják, a helyzeteket pozitívan értelmezik, így gyakrabban élnek át hálát a mindennapokban, és ez védi őket a depressziós tünetek kialakulásától is.
*A hálás személyek nyitottabbak, barátságosabbak és kevésbé stresszelnek, mint a kevésbé hálateltek, és magasabb szintjét mutatják az empátiának és a megbocsátásnak, így a hála erősíti és bővíti a társas kapcsolatainkat. Fokozza továbbá az összetartozás érzését, a kapcsolati elégedettséget, és a viszonzás feltételezése révén a folyamatos együttműködésre sarkall. Csökkenti ezzel az elmagányosodás valószínűségét is.
*A hála gyakran vallásos/spirituális attitűdhöz kapcsolódik, mely fontos védelem a lelki egészség megőrzése szempontjából. Az ilyen emberek optimistábbak, reménytelibbek, elégedettebbek az életükkel, teljesebbnek élik meg azt, magabiztosabbak, önértékelésük jobb, megbocsátóbbak, kevéssé szorongóak, jövőjükre nézve pedig bizakodóbbak.
*A hálateltség támogatja fizikai jóllétünket; például javítja az alvás minőségét, kedvezően hat az immunfunkciókra és a teljesítményre, így közvetve és közvetlenül is támogatja szubjektív jóllétünket.
*A hála, mint személyiségvonás a problémák megoldására az aktív megküzdési stratégiákat választja -szemben az elkerülő viselkedéssel, vagy az önhibáztatással -, így csökkenti a stressz mértékét. A hála -és a legtöbb a pozitív érzelem- szélesíti aktuális gondolkodási-cselekvési repertoárunkat, és gyarapítja a személyes erőforrásainkat, amelyek segítségével hatékonyabban vagyunk képesek megküzdeni a nehéz élethelyzetekkel. Ezért jellemzően a jövőben is pozitív érzelmeket élünk majd át, és ez a felfelé haladó spirál támogatja jóllétünket.
Tehát a hálatelt szemléletmód kedvezően hat mind az egyénre, mind a környezetre, mind a jövőre.
Kiemelnék egy területet, mégpedig a nehézségekkel vagy traumákkal szembeni hála érzést, ami elsőre ellentmondásosnak tűnhet. Hiszen világos, hogy az életünkben történő jó -vagy legalábbis jónak tartott-, örömteli dolgokért könnyű hálásnak lenni. De a nehézségekért és a fájdalomért hálát érezni idegen számunkra. Csupán a szenvedést látjuk, és nem tudjuk megköszönni azt, ami fájdalmat okoz. Hogy lehet hálát érezni rossz -vagy inkább rossznak vélt- dolgok iránt, és hogy lehetnek ennek pozitív következményei?
Nehéz hálásnak érezni magunkat olyan élethelyzeteknek, mint például, amikor gyászolunk, vagy becsaptak minket, vagy a megélhetés anyagi terhe nyomja a lelkünket. Ilyenkor nem jó erőltetni a hálát, fontos türelmesnek lenni önmagunkkal, és elfogadni, hogy most nehéz helyzetben vagyunk. Az első, hogy megküzdjünk az adott helyzettel, és később -lehet, hogy csak hónapok vagy évek múlva- fogjuk a hozzájuk kapcsolódó pozitív érzelmeket teljes valójukban átélni.
A filozófia megközelítése a nehézségek témájában, hogy próbáljuk meg őket próbáknak felfogni. Persze így is megéljük a fájdalmat, de nem jó, ha túl sokáig beleragadunk abba. Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy az élet azért küldte számunkra a próbát, hogy valamit tanuljunk belőle.
A legnehezebb próbák is, miután valamelyest túljutottunk rajtuk, más arcukat mutatják - mondja Délia Steinberg Guzmán. Mi a próbák jó oldala? Például arra ösztönöznek minket, hogy elgondolkodjunk, próbáljunk meg külső szemlélőként tekinteni a nehézségre; mi is történt/történik pontosan, mit tehetünk az esetleges fájdalom enyhítésére és a helyzet megoldására? A próbák által például közelebb kerülhetünk szeretteinkhez, az eseményben résztvevőkhöz és önmagunkhoz is. És rájöhetünk arra is, mekkora érték rejlik saját tapasztalatainkban, és a komoly -belső és külső munkát igénylő- győzelmeinkben. Hálásak lehetünk, mert sikerült túljutni a problémán, de azért is, mert a belőlük levont tanulságok a jövőbeni hozzáállásunkat és tetteinket építőleg befolyásolják. Tehát erősítenek és jobbítanak minket.
Sokszor úgy sodródunk az életben, mint ahogy egy folyó visz lassan vagy sebesen egy faágat, amely nem gondolkodik, nem dönt haladásának irányáról, és ha beszélni tudna, csupán jó vagy rossz sorsát hangoztatná. Ha ezzel szemben tudatossá válnánk tetteinkkel és azok elkerülhetetlen következményeivel kapcsolatban, tapasztalatban és bölcsességben gazdagabbak lehetnénk. Ha ismerjük a dolgok miértjét -még ha nem is teljesen-, az hálára késztet mindazért, amit az életben tanultunk.
Ha mélyebben belegondolunk, a velünk történt nehéz események, problémák mind-mind hozzátettek ahhoz, akik most vagyunk. A legtöbb negatív -vagy inkább negatívnak vélt- eseménynek haszna, amelyre nem is gondolnánk elsőre, például a fejlődésünk, a lelki erőnk és önbizalmunk növekedése Lehet, hogy elbuktunk egy vizsgát, de tanultunk belőle. Lehet, hogy visszautasításban volt részünk, de erősebbé váltunk általa.
Kontó Gizella
Forrás:
https://www.researchgate.net/publication/270532935_A_hala_pszichologiaja
A kép forrása: https://www.canva.com/
