Giordano Bruno a magyarul még nem olvasható, Hősi megszállottságok című művében mesél el kilenc ifjúról egy szimbolikus történetet.

Az ifjak a történet kezdetén egyetlen leány kegyeiért versengenek, majd egy isteni beavatkozás megpróbáltatások elé állítja és vakká teszi őket. Éveken keresztül bolyonganak a világban világtalanul, egy fontos lépést azonban már megtettek. Felismerték saját vakságukat, és ez lesz a kulcs, hogy végül visszanyerjék szemük világát.

Az ifjak vaksága képletes. Egyiküket az irigység vakította el, másikukat az önsajnálat, a harmadik a szűklátókörűség és az anyagiasság csapdájába esett, a negyedik látását az esztelen szenvedély vette el. Közben keserűen panaszolják, miképpen vakultak meg, és keresik a gyógyírt – azzal azonban már tisztában vannak, hogy vakságuk oka önmagukban rejlik, és csak saját maguk szerezhetik vissza tisztánlátásukat.

Mi vajon tudunk a rabságban tartó láncainkról?

K.G.

Kép forrása: www.canva.com

Gondolatok a The Platform című film kapcsán

Képzeld el, hogy több százan éltek egymás alatt, és mindennap ugyanannyi élelmet kell beosztanotok. Először az első szinten élők ehetnek néhány percig, aztán a másodikon és így tovább, több száz emeleten át. Ha beosztanátok, mindenkinek jutna annyi étel, amely elég a túléléshez – a legtöbbeknek mégsem jut egy falat sem. Sokan éhen halnak, és a halottak helyére mindig érkezik új ember. Havonta véletlenszerűen más-más cellába kerülsz: egyszer a 74., máskor a 120., és valamikor talán a 6. szinten ébredsz fel.

Ez a börtön a helyszíne a Galder Gaztelu-Urrutia rendezte The Platform (El hoyo – „A gödör”, 2019) című, a Netflixen sugárzott spanyol filmnek. Első látásra is barátságtalan intézmény, a főhős, Goreng mégis önként vonul be, hogy az ottlétért cserébe megkapjon egy tanúsítványt. Meg hogy az itt eltöltött hat hónap alatt leszokjon a dohányzásról, és végre kiolvassa a Don Quijotét. Mindenki csak egyetlenegy személyes tárgyat vihet magával, és ő ezt a könyvet, azaz az elmélyedést választotta. A legtöbben azonban inkább késsel, katanával, baseballütővel vagy más fegyverrel érkeznek, hiszen aki itt ébred fel, annak az első pillanattól veszélyben van az élete.

Ebben az intézményben hírből sem ismerik a társadalmi szolidaritást, a humanizmust, a javak kiegyensúlyozott elosztását – vagy a könyörületet. Aki felső szintre kerül, mázlista, és annyit eszik, amennyit akar. Középen örülnek, hogy még jut nekik pár falat és nem halnak éhen. Odalent úgy tartják: ha túl akarnak élni egy hónapon át táplálék nélkül, embertelen tettre kényszerülnek. Goreng már az első Gödörben töltött napján kiképzést kap öreg, dörzsölt, kegyetlen cellatársától: akik alattuk élnek, szánni való szégyentelenek, mert az ő maradékukat falják, akik pedig felettük, azok aljas gerinctelenek, mert eleszik Gorengék elől az ételt.

Ha érdekel az egész cikk, kattints a linkre:

https://www.ujakropolisz.hu/cikk/the-platform-szolidaritas-bajtars-quijote

Az óceánt gyakran használják a szabadság szimbólumaként, mert határtalannak tűnik. A látóhatáron túl folytatódik, és szemlélése felébresztheti bennünk a szabadság álmát. Még nyilvánvalóbb a kép, amikor az óceánt szemlélő személy kerekesszékben ül, amikor is a fizikai mozgás korlátok közé van szorítva.
A térben való mozgás és utazás fontos. Soha nem voltam börtönben, de elismerem, hogy bezárva lenni egy helyiségbe, anélkül, hogy elhagyhatnánk azt, egyike az elképzelhető legijesztőbb dolgoknak.

Létezik azonban egy másfajta szabadság, amely nem kevésbé fontos: az elme szabadsága. Természetesen a beszéd és a tettek szabadsága is fontos, de méginkább a szabadság a másként gondolkodáshoz, az előítételek börtönéből való kiszabaduláshoz, a saját meggyőződéseinkhez - mégha a fősodor ellenében haladunk is. A szabadság ahhoz, hogy ne legyünk „politikailag korrektek”. A szabadság ahhoz, hogy önmagunk legyünk.
Ez az a fajta szabadság, amely korlátozott tapasztalataim szerint sokkal fontosabb a fizikainál. A szabadság ahhoz, hogy igazán éljünk.

Forrás: Pierre Poulain
http://www.photos-art.org/dream-of-freedom/
http://www.photos-art.org/pierre-poulain/

Mi a szabadság? Sokféle szabadság létezik. Szólásszabadság, vallásszabadság, …

Ami közvetlenebbül kapcsolódik életünk mindennapjaihoz, az vajon milyen szabadság lehet? Érthetjük alatta például azt, hogy bármit megtehetünk, amit csak akarunk. Tehát a cselekvés szabadságát. De érthetjük alatta az érzéseink szabadságát is. Amennyiben tudjuk irányítani, hogy mit is érezzünk. Vagy a gondolataink szabadságát, amire talán nagyobb ráhatásunk van. Vagy mégsem?

Emlékszünk olyan filmekre, amelyekben az elképzelt világban tilos volt érezni -tablettákat kellet szedni az érzelmek kialakulása ellen - (Equilibrium, a gyilkos nyugalom), vagy tilos volt gondolkodni (1984), különben a gondolatrendőrség lecsapott a renitensekre.

Aztán ott van a sokat emlegetett szabad akarat. Mit értünk ezalatt?Mai világunkban a sok-sok termék és szolgáltatás között válogatva gyakran elbizonytalanodunk; jól döntünk? És ha döntünk valami mellett, mardos minket a hiányérzet, hogy lemaradunk a többi lehetőségről. És mi van a párválasztással? Ellentmondásban van-e a szabadság és az elkötelezettség, vagy megférhetnek egymás mellett? Beszélhetünk-e látszatszabadságról, és miben tér el az igazitól? Lehetünk-e valóban szabadok, és ha nem, milyen dolgok akadályozhatnak ebben; külső vagy belső okai vannak-e? 

Alábbi idézetek közül melyeket tartod igaznak?

“Nem az a szabadság, hogy azt tehetsz, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.” (J.J. Rousseau)

“Az igazi szabadság nem más, mint annak belátása, hogy nem vagyunk szabadok.” (F. Vonnegut)

„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő, négy.” (G. Orwell)„Az ember boldog akar lenni, nem szabad.” (ismeretlen)

Mi köze a szabadságnak a felelősséghez? Tegyük fel, hogy bármit megtehetnénk, amit csak szeretnénk!

Emlékszünk azokra a történetekre, amelyek a hatalom gyűrűjéről szóltak, vagy a láthatatlanná tévő sisakról/köpenyről? (Gügész mítosz, Gyűrűk ura, Hádész sisakja, Harry Potter köpenye) Mire használták ezeket a misztikus tárgyakat a birtokosai? Te mire használnád, ha lenne ilyen csoda-ereklyéd?

Tartozunk-e felelősséggel tetteinkért? Vagy kimondott szavainkért? És érzéseinkért, gondolatainkért? „Nagyobb hatalom, nagyobb felelősség”. Mit értünk ez alatt?Lehetünk-e boldogok a korlátozó külső körülmények ellenére, és a ránk háruló döntési felelősség terhe alatt? 

A májusi Filo-Café alkalmon a szabadság és felelősség témáját járjuk körül. Gyere Te is! Szeretettel várunk!

A Filo-Café csapata

Részletek: Időpont: 2024.05.24. 18.30.

Helyszín: Székesfehérvár, Várkörút 21. 2.em.