„Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg »elszántságát«, élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk – a növények világában.”
Jane Goodall

„Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.”
Radnóti Miklós

„A társadalom jobbítása önmagunk jobbításával kezdődik.”
Jorge Ángel Livraga

„Nem lehet hinni egy jobb világban. ha nem javítjuk meg az egyént. Hogy ezt a célt elérhessük, mindenkinek tökéletesíteni kell önmagát, hogy kivegyük részünket ezzel az emberiség általános életében a reánk eső felelősségből – mert különös kötelességünk, hogy segítsük azokat, akiknek a legtöbbet használhatunk.”
Marie Curie

🤔 A mítoszok eseményei és főszereplői egyaránt mintát és tanulságot hordoznak. Nincs ez másként a görög mítoszok talán egyik legellentmondásosabb alakjával, a gyönyörű és magasztos Hérával sem, aki egyszerre nővére és hitvese az Olümposz legfőbb istenének, Zeusznak, Ég és Föld urának.

🌪 Számos történetben jelenik meg féltékeny, pusztító haragú istennőként, de valójában ennél sokkal többet rejt magában… 🤫 👑

🦚 Héra nem csak a királynő és a feleség, hanem a beavató szerepét is betölti: arra inspirálja a halandókat, hogy legyőzzék önmagukat és hőssé váljanak. ⚔ Héra pedig annak a belső hangnak lesz a megjelenítője, amely – néha kellemetlenül erélyesen – mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy megragadjuk a bennünk erények formájában lakozó erőt, és ezeket kardként vagy pajzsként használva, mindennapi tevékenységeinkben megacélozzuk lelkierőnket, és rátaláljunk valódi önmagunkra.

Az elmúlt hónapokban A nő, Istennők leánya című előadássorozatunk égisze alatt a görög istennők négy fő archetípusainak szenteltünk egy-egy estét. Mozaikunkból már csak Héra hiányzik - akár egy korona ékköve. 💎 Végső soron a Művészetek Napja mottójához híven [Ezer úton egyfelé] az archetípusok megismerése hozzásegít, hogy közelebb kerülhessünk valódi önmagunkhoz és útitársainkhoz, akikkel talán több közös van bennünk, mint hinnénk.

Várunk szeretettel minden érdeklődőt, kortól, nemtől függetlenül!

Részvételi díj: 1500 Ft
Diákoknak, pedagógusoknak, nyugdíjasoknak, álláskeresőknek: 800 Ft
Egyesületi tagjaink számára: díjmentes
Előadó: Károlyi Györgyné

A fa mint világtengely a mítoszok és mesék egyik leggyakoribb motívuma. A téren és időn átívelő világfa az isteni szférába emelkedés útját, belső mélységeink felderítését – a bölcsesség elérését szimbolizálja. Az embert végigkíséri az életén, és még azon is túl – az újjászületés képességére tanítva.

Jankovics Marcell a fát az Idő szimbólumának nevezi:

„...legyen szó akár olyan időegységekről, mint a hét napjai, egy holdhónap, egy naptári év a maga ünnepi állomásaival, egy emberi élet, vagy a világ teremtésétől az utolsó ítéletig tartó kozmikus sorsforduló.”

A matuzsálemi kort is elérő különleges élőlények az egyik legfontosabb és legegyetemesebb elemei a különböző népek mitikus világképének. Hagyományosan végigkísérték az embert a bölcsőtől a koporsóig. Az életfákat, amelyeknek sorsa szimbolikusan összefüggött egy-egy ember életével, már az ókortól kezdve ismerték. Régi magyar hagyomány, hogy a gyermekek születésekor ún. születés- vagy sorsfát ültettek, az egyik változat szerint körtefát, ha lány, és almát, ha fiú született.

A lombhullató fa az évszakok váltakozásának gyönyörű hírnöke, a ciklikus megújulás mintája, míg az örökzöldek a halhatatlanságot jelképezik. A fa táplálja a tüzet, amely nélkül nem élhetünk, s amely szintén univerzális szimbólumként a szellemi fényt és tudást fejezi ki.

„A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre.” (Kahlil Gibran)

 „A mostani válság nem az olaj vagy az infláció válsága: hitünk és erkölcsünk van válságban. Ha ezeket meg tudjuk oldani, minden más magától fog rendeződni, hiszen az ember alapvetően szellemi lény.”
Jorge Ángel Livraga

„Századokon át az volt az emberek fő gondja, milyen lesz az élet a halál után."
Radnóti Miklós

„Civilizációs berendezkedésünk megállás nélkül termel és fogyaszt, ráadásul igen gyors iramban, amivel mindnyájunkat veszett sietségbe hajszol. Minden, amit előállítunk, rövid életű, így gyakrabban lecserélhető. Nem a jót, hanem az újat keressük. A minőségnél többet számít a mennyiség.”
Jorge Ángel Livraga

„A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát”
Mahatma Gandhi