A tanítás szépsége, hogy ha tudásunkat megosztjuk másokkal, nekünk nem lesz kevesebb belőle. Sőt, maga a folyamat, melynek során igyekszünk valakivel megértetni egy új gondolatot, a mi megértésünket is el fogja mélyíteni. A tanító legtöbbször többet tanul, mint a tanuló.

A tanítás szent dolog. Hogy milyen életet élünk, azt részben tanítóinknak köszönhetjük – szüleinknek, tanárainknak, barátainknak, embertársainknak, akik akarva – akaratlan, a példájukkal hatottak ránk, és amely ismereteket mi is továbbadunk. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a saját felelősségünkről sem abban, hogy hogyan alkalmazzuk a megszerzett tudást, képesek vagyunk-e változtatni korábbi helytelen viszonyulásunkon, pl. lustaságunkon, önzőségünkön, tudatlanságunkon. A tanítás ajándék, legyünk hálásak tanárainknak, és éljük a megtanultakat!

A tudást és annak átadását szimbolizálhatja egy égő mécses, amely további mécseseket tud életre kelteni, miközben maga, nem veszít a fényéből. Érezzük át a felelősségét tetteinknek, szavainknak, és megszerzett tudásunk lángjával gyújtsunk meg minél több fényre vágyó mécsest!

„Azokkal érintkezz, akik téged jobbá akarnak tenni; azokat lásd szívesen, akiket te tudsz jobbá tenni. Kölcsönössé válik ez - az emberek tanulnak, miközben tanítanak.” (Seneca)

K.G.

A kép forrása: https://www.ujakropolisz.hu/hirlevel/2024-december