"Átvesszük azt a régi meghatározást, miszerint a nevelés „felszínre hozást” jelent, azaz hogy az ember bensejéből felhozzuk az idők folyamán összegyűjtött, gazdag tapasztalatokat, amelyeket ezután át kell ültetnünk a gyakorlatba, hogy értékesebb életet élhessünk.
Mindenki szeret élni, azonban élni tudni is kell. Egy kiművelt ember a teljességet éli meg: az anyag és a szellem szintjén is él. Egy félművelt ember, azaz akiből nincs mit a felszínre hozni, csak fél életet él, többnyire ott, ahová a tehetetlensége sodorja: az anyagi világban.
Májának különleges felfogása van az Életről: jól tudja, hogy az Élet mindenben benne van, és hogy vannak finomabb szintek is, ahol nincs szükség testekre... Őt azonban azzal bízták meg, hogy a testek felett, az anyagi világ felett őrködjön, amit gondosan meg is tesz. Így arra szoktatta rá az embereket, hogy csakis a sűrű, anyagi életre figyeljenek, és ebből adódóan ezt az anyagot formálják."