Ma láttam a tavaszt. Minden eddigi évben is láthattam volna, de a felgyorsított életritmus elrejti előlünk a természet legkülönlegesebb csodáit.

A tavasz, amelyet ma láttam, finom és fénylő hálóhoz hasonlóan nyújtózott el a fák között. Átadtam magam a képzeletemnek, és nem volt nehéz azonosítani ezt a ragyogó látványt azokkal a finom vonásokkal, amelyekkel Botticelli ruházta fel saját Tavaszát. A képzelet adta csodáknak köszönhetően a Tavasz hozzám fordult, és tanított.

Az álom és a halál hasonlóságára emlékeztetett, és arra, hogy Ő képes legyőzni az egyiket és a másikat is. Ott, ahol azt hisszük, hogy nincs már semmi, a feltámadás csodája tárul fel előttünk.

A Nap misztériumáról szóló régi hagyományokra emlékeztetett: a tavasz első napjának első napsugara (valójában ez az év első napja), magával hozza az új, a tiszta és a jó különös erejét. Ez az első fellélegzés hosszú idő után, ez az első fény a hosszan tartó sötétség után.

A szépség értékére emlékeztetett, de nem egy túltengő, hanem egy egyszerű, alig kibontott szépségre: tavaszi, növekvő, egyszerű és természetes. És felismertem benne a Tavaszt, a nőt, a szépséget. Minden nőnek – hiszen a szépség lánya – utánoznia kellene ezt a mágikus esztétikát. A felébredés mosolyára emlékeztetett, amely olyan, mint a gyerek első mosolya, amikor reggel felébred.

Jaj, milyen sokat ér a mosoly a szenvedés és egymás kínzásának dermesztő telén…!
A kedves és gyöngéd tett melegségére emlékeztetett, a lehetőségre, hogy segítsünk és szeressünk mindenkit, akinek szüksége van rá, és hogy ne korlátozzuk nemeslelkűségünket.

Ekkor még valamit megtanultam az örökkévalóság misztériumáról: a szépség, a gyöngédség, a tisztaság, a nagylelkűség mind az örökkévalóság részei. Az örökkévalóság nem egy végtelen, szomorú és hideg űr, ahol nem tehetünk semmi mást, mint hogy az órák múlását figyeljük. Az örökkévalóság az állandó újjászületés, a percről percre való felébredés, a minden pillanatban való újrakezdés.

A tavasz örök: évente egyszer jön el hozzánk, és láthatóvá válik a fényben és a virágokban, a melegségben és az énekekben. De elég ez az egyszeri megnyilvánulása is, hogy az év többi részében megőrizzük titkának magját: felébredni minden reggel, élni mindennap, kihasználni minden órát, és megőrizni a naponkénti újjászületéshez szükséges frissességet; egy lépéssel közelebb jutni a teljességhez, amelyet az éves ciklusban nyárnak hívnak.

Hozzánk, akik már lépünk, de még csupán álmodni tudunk a nyár teljességéről, hozzánk, akiknek szükségük van egy baráti kéz segítségére: hozzánk érkezett el a tavasz!

(Részlet Delia S. Guzmán: Ma láttam… című könyvéből)

Képek forrása: www.canva.com