Az ember mindig kereste élete értelmét, a maradandó kincset önmagában, amely több, mint mulandó teste. Ezen az úton, Lelke emelésében, belső világának meghódításában, a tanítások segítették. Ilyen tanításokat tartalmaznak a példázatok, mítoszok és egyes mesék is. Varázsmeséknek azokat a meséket nevezzük, melyek a Lélek fejlődéséről szólnak: a szimbólumok nyelvén őrizték meg ezt a tanítást, hogy korosztálytól függetlenül mindenkit segítsenek a maga szintjén. A varázsmesékben a hős legyőzi a sárkányt, kiszabadítja a királylányt, majd ő lesz a király és elnyert párjával boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

De ezek a mesék mégsem hősökről, sárkányokról, királylányokról szólnak, hanem rólunk, hallgatókról, olvasókról. Vajon mi lehet bennünk az a szépséges kincs, amiért az életünket is kockára tesszük? És mi lehet bennünk az a sötétség, mellyel szembeszállni csak hősként lehet? Mikor válunk méltókká és alkalmassá, hogy belső birodalmunk uralkodói legyünk?

„A sok évszázados – ha nem évezredes – szájhagyomány a meséket addig finomította, míg egyaránt alkalmassá váltak nyilvánvaló és rejtett jelentések közlésére – egyszerre tudtak szólni az emberi személyiség különféle belső rétegeihez, és éppúgy beférkőztek a pallérozatlan gyermeki észjárásba, mint a felnőtt árnyalt gondolkodásába.” (Bruno Bettelheim)

Hamarosan közelebbről is megismerkedhetsz a mesék szimbolikájával a Művészetek Napja keretében rendezendő programunkon.

Részletek hamarosan!

Kép forrása: www.canva.com