Legutóbbi, hősiességről szóló Filo-Café alkalmunk egyik asztalánál a szuperhősökről beszélgettünk...
Vajon mi hívta életre a modern filmes kultúra hőseit, szuperhőseit? Sajnos mai világunkban egyre nő a szakadék az emberek között társadalmi-, és gazdasági szempontból, amihez társulnak a globális környezeti problémák, az individualizálódás, az értékválság, és egyre nagyobb a minket körülvevő bizonytalanság. A problémahalmaz mögött a modern gazdasági növekedési mítosz a fogyasztói társadalom manipulálhatósága, a materializmus és az önzőség húzódik meg. Nem csoda, ha sokan külső segítséget, talán csodát várnak, mert úgy vélik, az elrontott dolgokat -hiába a felébredt, tudatos emberi törekvések, pl. a környezetvédő mozgalmak- mi már nem tudjuk helyrehozni. Hősökre van szükség!
A nagy népszerűségnek örvendő filmes szuperhősök vajon segíthetnének rajtunk? Nekik ugyanis van valamilyen szuper képességük, s ezzel átlagembert meghaladó tetteket vihetnek végbe. Jellemző rájuk az ártatlanok és az igazság védelme, az önzetlenség és áldozathozatal. A régebbi szuperhősök -pl. pókember, batman- magányos harcosként viszik végre mentőakcióikat, de hétköznapi életükben rejtőzködnek. Nehézséget jelenthet számukra a rájuk nehezedő felelősség, hiszen lelkiismeretük azt diktálja, hogy mindig menjenek, ha valaki bajban van. Megjegyeztük, hogy a szuperhősök nem sokat tettek képességük megszerzéséért; hiszen például pókembert véletlenül csípte meg egy pók, szupermen ereje egy távoli bolygó kristályában rejlik, a denevérember a technika vívmányaitól „erős”, Amerika kapitány pedig egy titkos katonai kísérletben szerezte szupererejét. Összehasonlítva őket az egy emberöltővel korábbi filmes sztár hősökkel, például Luke Skywalkerrel (Star Wars) és Frodóval (Gyűrűk ura), lényeges különbség, hogy utóbbiak komoly erőpróbákon mentek át, mire megszerezték különleges képességüket. Náluk fellelhető a hős útja, ami a mesék és mítoszok évezredes múltját idézi; mester-tanítványi kapcsolattal, segítőkkel, próbaadókkal, és persze a fejlődéstörténettel. Az útjuk végére megszerezték azt az erkölcsi tartást, ami lehetővé tette, hogy különleges erejüket végig a jó oldalon használják, és ne essenek például a hatalomvágy vagy egyéb, egora jellemző gyengeségek kísértésébe.
Vajon mi szeretnénk-e szupererőt és mire használnánk? Hősök lennénk vagy inkább a megmentésünkre várnánk? A beszélgetésben résztvevők nagy többsége inkább hős lenne, mint megmentett. Ugyanakkor, ha az átlagemberekhez intéznénk a „hős vagy megmentett” kérdést, arra jutottunk, hogy valószínű a többség csak a különleges képességet szeretné magának, de hős nem akar lenni. „Csak úgy” -erőfeszítés nélkül- megkapni egy szupererőt sokunknak tetsző dolog lehet, de a jelenlévők is töredelmesen bevallották, hogy bizony nem csak önzetlen célokra használnák... Ahogy a bölcsesség mondja: „nagyobb hatalom, nagyobb felelősség”. Az fog önző módon visszaélni a különleges képességével, aki még erkölcsileg nem nőtt fel hozzá.
Hogy milyen szuper képességet választanának a jelenlévő „hős-jelöltek”, az széles skálán szóródott; előjött az alakváltás, a láthatatlanná válás, az időutazás és a gondolatolvasás képessége. De volt, aki gyógyítóvá válna és olyan is, aki fel akarná nyitni az emberek szemét, egyfajta lényeglátási képességet adva nekik, amivel a felelősségükre és saját aktivitásuk fontosságára fókuszálná figyelmüket. Megnéztük a szupererők önző és az önzetlen alkalmazásainak példáit is �. Egyetértettünk abban, hogy az adottság is csak egy eszköz, amit lehet jó és rossz dologra is használni.
Végül arra kerestük a választ, meg lehetne-e menteni mai, rossz irányba haladó világunkat -visszacsatolva a beszélgetés elejére- a szupererőkkel rendelkező hősök segítségével. Hogy milyen speciális képesség lenne erre alkalmas? Az olyan külső segítő beavatkozást, mint mondjuk a Föld méretének és biológiai kapacitásának növelése, elvetettük. Egyetértettünk abban, hogy az embereket belülről kéne valahogy felébreszteni. Hogyan? Például felerősítve a tisztánlátás képességét, hogy tetteik következményeivel és a másoknak okozott jó/rossz hatásokkal szembesüljenek. Ehhez jó segítség lehet a „gyors karma”, azaz bármilyen hatásunkra azonnali ellenhatás megtapasztalása. Nagyjából hasonló eredményt érne el az önzés kiiktatása, a telepátia képessége, vagy a szeretet és a bölcsesség aktivizálása Hiszen mindegyik a saját felelősségünkre hívná fel a figyelmünket. Mert ha mi megfelelő módon fordulnánk a többi ember és a világ felé, akkor közös sorsunk is egy jobb irányt vehetne.
Kontó Gizella
