Ennél az asztalánál elsőként tipikus időrabló tevékenységeket gyűjtöttünk össze. Ilyenek voltak a tévézés, a sorozatok, az internetezés, az állandó online jelenlét, a közösségi média, a különböző vonzó applikációk, a számítógépes játékok. De hasonlók a panaszkodás, a múltban ragadás, az aggódás a jövőn vagy azon, mit szólnak mások, továbbá a bürokrácia, a várakozás sorban álláskor, a haszontalan szokásaink, a halogatás, a lustaság. Provokatív lehetőségként felmerült az olvasás, a sport, a társasjátékok, a hírfogyasztás, a munka és az alvás is.
Nos, azt kellett megállapítanunk, hogy nem jelenthető ki egyik felsorolt tevékenységről sem, hogy abszolút időrabló volna, mert mindegyik építhet minket vagy másokat -akár akaratunkon kívül-, lehet hasznos, és személy-, életkor-, szakmafüggő is lehet a dolog. Mondjuk, a szoftverfejlesztő számára nem időrabló a nagymértékű számítógép előtt töltött idő. Továbbá például végezhetünk értékes tevékenységet miközben mások rabolják az időnket -ügyintézési várakozás alatti olvasás-, és hát mindenkinek szüksége van pihenésre, kikapcsolódásra és töltődésre is. A kulcs a helyes mérték megtalálásában rejlik. Szinte bármilyen tevékenység lehet hasznos, ha nem visszük túlzásba, mert tanulhatunk valamit belőle vagy általa. Ha mást nem, akkor azt, hogy legközelebb nem arra fordítjuk majd az időnket.
Hogy mitől lesz valami időrabló, arra sokáig kerestük a választ. Felidézhetjük a Platón által javasolt napi időbeosztást: 6 óra munka, 6 óra pihenés, 6 óra tanulás, 6 óra szolgálat. Ez a viszonyulás magasabbra emeli a lécet, mint pl. a néhai Beatrice dal, ami 8ó munka, 8ó pihenés, 8ó szórakozásról szól. A megállapításaink közelebb voltak az ókori filozófus által fontosnak tartott értékekhez. Időrabló tevékenységnek tartottuk azt, ami nem szolgálja a fejlődésünket és a világét sem; nem leszünk jobbak tőle és a világ sem. Időrabló az is, amiből nem tanulunk semmit. Továbbá nem teremt semmilyen értéket. Ha a tevékenység se nem fontos, se nem sürgős. Vagy nem szolgálja a kapcsolatépítést, a környezetünkhöz való viszony javulását. Röviden úgy fogalmazhatnánk, hogy hosszú távon nem épít: az életünket, a kapcsolatainkat, a karrierünket, a fizikai-lelki-szellemi jóllétünket. Michael Ende így vélekedik a számunkra elveszett időről:
„Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek. De van vak meg süket szív is, amely semmit se érez, épp csak ver.” (Michael Ende, Momo)
Arra is válaszokat kerestük, hogy mi mindennel függhet össze az időrabló-probléma? Elsőként a külső körülményekre mutogattunk, ugyanis számos dolog verseng a figyelmükért. Iparágak fejlődtek ki, amelyek meg akarják mondani, mivel foglalkozzunk a szabadidőnkben -vagy munkaidőben is? 😊-, ilyenek a szórakoztatóipar, a média-, és reklámipar, az egészség-, és szépségipar, a sport-, és egyéb rendezvényipar vagy akár a turizmus. Külső zavaró körülmény lehet a minket körülvevő szűkebb-tágabb környezet tevékenységeinek érdeklődő figyelése, -esetleg FB követése is-, mert azt sugallják, hogy „ilyen a világ, nekünk is ilyenné kell válnunk”, vagyis amit mások csinálnak, nekünk is azt kéne követni, másolni. Persze az már átvezet a belső indíttatású okokra az időrabló tematika kapcsán. Ha ész nélkül másoljuk a környezetünket, az nem biztos, hogy jó irány, már csak azért sem, mert nem vagyunk ugyanolyanok.
Kimondottan belső nehézségként értékeltük a céltalanságot, vagyis azt, hogy a megnövekedett mértékű szabadidőnkkel nem tudunk mit kezdeni, unatkozunk, és mástól várjuk a „hasznos” időtöltési forma kijelölését. Rámutattunk, hogy ha nem mi irányítjuk az időnket, mások fogják!
„…időnk egy részét nyíltan elrabolják, más részét ellopják tőlünk, harmadik része észrevétlenül elfolyik: mégis a legcsúnyább időveszteség, amely hanyagságunk eredménye” (Seneca)
Mégis néha szükségünk van-e időrabló tevékenységekre, mert nem vagyunk még a tökéletes idő-tudatosság birtokában; pihennünk és persze töltekeznünk is kell. Utóbbira kinek-kinek más a megfelelő forma; valakinek a társasjáték, másnak az olvasás, megint másnak a sportolás vagy meccsen való közös szurkolás.
Két gondolat-gyakorlatot is elvégeztünk. Az egyikben azon elmélkedtünk, hogyan reagálnánk arra, ha holnap 80 évesen ébrednénk? A hirtelen megváltozott világban Ti mihez kezdenétek? A veszteség érzése kerekedne felül bennetek a le nem élt évek miatt? Keresnétek-e az okokat és megpróbálnátok visszacsinálni a dolgot? Vagy az új környezetbe való beilleszkedést céloznátok meg?
A másik kérdés az volt, hogy szerettük volna-e életünkben valaha megállítani az időt? Ha igen, miért, és mi volt a szituáció, amit ki akarnánk tolni az időben? Pl. jól mentek a dolgaink (munka, kapcsolatok, stb.), vagy egy boldog pillanat, talán egy győzelem? És vajon meddig volna jó fenntartani?
Végül arról beszélgettünk, mi segíthet kimászni az időrablók csapdájából, milyen a jól felhasznált idő? Mindenekelőtt a megfelelő cél vagy célok találása (jó, ha ezek hosszú távúak, fontos, hogy igazán akarjuk, és rendszeresen tegyünk értük), amelyek motiválnak minket, és eléréséhez meghatározhatjuk a prioritásokat és lépéseket. Az is segít, ha tisztázzuk, mi a fontos és értékes nekünk, mit szeretünk csinálni, majd tudatosan ezekre koncentrálunk, így tudatosan bánunk az időnkkel, azaz választunk, döntünk, cselekszünk. Ezzel megélhetjük a minőségi időt. Felmerült a „NEM” ereje, azaz tudni nemet mondani a lényegtelen dolgokra vagy időben abbahagyni azokat. Például digitális detox 😊, ami alatt a közösségi média, az értesítések, az állandó online jelenlét kiiktatását érthetjük. Segíthet még az időblokkok alkalmazása, vagyis adott tevékenység időtartamának kijelölése és betartása. Ezt például egy „időnapló” vezetésével monitorozhatjuk. Fontos lenne megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet, illetve a munka és a pihenés között, hogy elkerüljük kapcsolataink leépülését és a túlterhelődést vagy kiégést. Végül hasznos, ha rendszeresen felülvizsgáljuk céljainkat, és cselekedeteinket.
Ezzel lépésenként szert tehetünk egy kiegyensúlyozott, boldog és elégedett életre, amelyben tartalmasan töltjük az időnket; ahol jut idő a barátokra, ünneplésre, játékra, álmodozásra, olvasásra, beszélgetésre. A minőségi idő lélekemelő, maradandó élmény, amivel magunkat és másokat gazdagítunk.
KG
