„Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…”

Az Antoine de Saint-Exupéry Kis herceg c. művéből való idézet rávilágít az idő többrétűségére: az automatikusan múló objektív időből kiválik a szubjektív, maradandó idő, amelyet kiemelkedő pillanatokhoz tudunk kötni. Hogy az utóbbit tudatosabban, teljességében megélhessük, döntéseinkkel, választásainkkal irányítanunk kell a múló időt, azaz felelősséget kell vállalnunk azért, hogy mivel töltjük ki a rendelkezésünkre álló napokat.

Attól függően, hogy ki hogyan viszonyul saját tevékenységeinek beosztásához, öt időperspektívát különböztet meg a szakirodalom, melyek erőteljesen meghatározzák az emberek döntéseit.

* A „jelen-hedonista” az adott pillanatban akarja élvezni az életet, a „hagyom, hogy magával ragadjon a pillanat izgalma” - elvet vallja.
*A „jelen-fatalista” úgy érzi, hogy tőle semmi sem függ, ezért nem is próbálja meg kontrollálni a helyzetet. „Életem menetét olyan erők irányítják, amelyeket nem tudok befolyásolni”- gondolja.
*A „múlt-negatív” típus hozzáállását a bántalmak, kudarcok emlékei, illetve a lehetőségek elszalasztása miatti bánkódás jellemzi. „Fájdalmas, régi emlékeket újra és újra átélek” – ez szomorítja meg a mindennapjait. Ennek a típusnak jellegzetes megnyilvánulása a Mézga család Paulája, aki folyton azon búslakodik, hogy miért nem a Hufnágel Pistihez ment feleségül. 😊
*A „múlt-pozitív” szemlélet kellemes, szentimentális attitűd a múlt irányába, mint pl.: „könnyen eszembe jutnak szép idők boldog emlékei”. Ő a régi szép időkből merít erőt a jelen kihívásaihoz.
*A „jövő-orientált” számára pedig fontosabb a határidők betartása, mint az, hogy a jelen pillanatban jól érezze magát. Jól jellemzi őket egy ilyen mondat: „képes vagyok ellenállni a kísértéseknek, ha tudom, hogy elvégezni való munkám van”.

Egyik időperspektíva sem egyértelműen jobb vagy rosszabb a másiknál, mindegyiknek vannak pozitív és negatív jellemzői, és az a legmegfelelőbb, ha a különböző helyzetekben és életszakaszokban ezeket elegyíteni tudjuk. Mégis, ideális lehet jövő-orientált, a múltpozitív és a jelenhedonista nézőpont harmonikus együttese -vélik a szakértők- , mert a „jövőorientáció szárnyakat, a múltpozitív gyökereket, a jelenhedonizmus pedig energiát ad”.

Bár a pszichológia tankönyvek ezt az öt típust különítik el, filozófiai szempontból fontosnak tartjuk kiemelni a „transzcendentális jövő” időperspektíváját is, amelynek középpontjában az az elképzelés áll, hogy olyan célokat is kitűzhetünk, amelyek beérése talán túlmutat emberöltőnkön, jelentőségük miatt mégis időt szakítunk megvalósulásuk elősegítésére. Ha ezt a szempontot sikerül mindenkinek egy kicsit jobban magáévá tenni, könnyebben megbirkózhat az olykor leküzdhetetlennek tűnő időhiánnyal is, hiszen támpontot kaphat az igazán fontos, illetve a kevésbé fontos dolgok megítéléséhez. Ilyen az ideális államférfi példája is, aki azért fáradozik, hogy a jövő nemzedékei is mindig jobb és jobb világban élhessenek.

Ezt az időszemléletet és az emberhez minél méltóbb, akár hosszú távú célkitűzések felfedezését támogathatja egy olyan önismereti gyakorlat, amely során a testünk, ösztöneink, félelmeink, kudarcaink felett naponta aratott győzelmeinket tudatosítjuk. Az önismeret segít, hogy kijelöljük a nagy célokat, illetve rendszeresen megerősítsük, és ha szükséges, korrigáljuk vagy felülírjuk őket. Fontos, hogy a célt valóban mi magunk akarjuk megvalósítani, ne tévesszük össze a lottó ötöshöz hasonló kívánságokkal, legyen képszerű, kapcsolódjon hozzá külső és belső motiváció is, legyen hosszú távú, gyakran gondoljuk át, és főként tegyünk érte, méghozzá rendszeresen.

A „hogyan” kérdésére Jorge Ángel Livraga A győzelem művészete című írásában rejlik a választ: “teljes szívvel és erővel”. A szív az álom eléréséhez és az iránta érzett lelkesedéshez, az erő pedig az akarathoz, a kitartáshoz szükséges. A cél megvalósításában segítségünkre lehetnek az erények, vagyis a határozottság, a rugalmasság, a humorérzék, a nemeslelkűség, a bajtársiasság, az együttműködés gyakorlása és a hibák, vagyis többek között a döntésképtelenség és a félelem csökkentése, elengedése.

Ha teljes szívvel és erővel cselekszünk, nap mint nap kisebb-nagyobb győzelmeket arathatunk, megtehetjük a nélkülözhetetlen lépéseket a teljesebb szabadság, összetartás, derű irányában. Ahogy jobban megismerjük magunkat, egyre több felelősséget vállalunk. Az időért és önmagunkért.

K.G.

Források:

John Boyd - Philip Zimbardo: Időparadoxon. Hasznosítsd újra a tegnapot, élvezd a mát, és légy úrrá a holnapon!

 https://www.ujakropolisz.hu/tudositas/vallalj-felelosseget-idodert