...

Mit jelent ma önkénteskedni? Általában azt, hogy egyénileg vagy közösen teszünk valamit a környezetért, az élővilágért vagy a rászorulókért. Egyfajta társadalmi szolgálatot értünk alatta, valamit, amit másokért teszünk, és nem kérünk érte cserébe semmit, se pénzt, se egyéb ellenszolgáltatást. Ezek a tevékenységek, mivel jobbításra irányulnak, erősítik a felelősségvállalást, és azt a tudatot is, hogy képesek vagyunk tenni valamit, hogy a világ egy kicsit jobb hely legyen. Erre ma egyre nagyobb szükség van, hiszen a megannyi válság közepette egyre többen érzik úgy, hogy tehetetlenek, és ez a tehetetlenségérzés idővel szorongásba csaphat át. Önkéntes munkát végezni már emiatt is jó. Segítségével részesévé, sőt alkotóivá válhatunk a változásoknak, nem csupán elszenvedjük őket.

De hogyan lesz mindebből szellemi gyakorlat? Egyáltalán, mit jelent az a fogalom, hogy szellemi gyakorlat?

Az embert hagyományosan bármely kultúrkörben összetett lénynek tartják, és a természete megértéséhez gyakran a ló és lovasának analógiáját használják. A szimbolikus képben a ló jelképezi az alacsonyabb természetünket, a lovas pedig a magasabbat, a szellemit. Az elsőt az anyagi léthez kötődő ösztönök és vágyak mozgatják, a mulandónak él, az utóbbi viszont többre termett. A ló is rendelkezik önálló akarattal, sajátos szükségletekkel, de csak a lovas képes távlatokban gondolkodni, és azért útnak indulni, hogy felfedezze szellemi örökségét: az élet értelmét. A szellemi gyakorlatok célja pedig éppen az, hogy a szellemi képességeinket, erényeinket erősítsük meg. Tehát minden olyan gyakorlat, amely segít megtapasztalni, hogy van egy intelligens részünk, amely képes figyelni, irányítani, távlatokban és összefüggésekben gondolkodni, és amely segít abban, hogy ez a magasabb énünk megerősödjön, és kezébe vehesse a gyeplőt, az szellemi gyakorlat.

Mi jellemzi az hétköznapi énünket? Az egyik legfontosabb jellemzője az önzés, az, hogy önmagát helyezi gondolatai, érzései, tapasztalatai középpontjába. Szinte minden gondolata, érzése, mondata azzal a szóval kezdődik, hogy én, nekem. A szellemi énünk viszont önzetlen, nem énközpontú. Fontosabb számára az igazság, mint az, hogy nekem igazam legyen, fontosabb a közös jó, mint az, hogy elsősorban nekem jó legyen.

Az önkéntesség, ha valóban önzetlenül cselekszünk, igen hatékony szellemi gyakorlat. Csak keresni kell egy nemes ügyet, ami valakinek vagy valaminek a javát szolgálja, és tenni érte valami előrevivőt, de közben elvégezzük a felajánlás belső gyakorlatát is. Válasszunk olyasmit, ami lelkesít bennünket, amiben meg tudjuk élni azt, hogy jót tettünk, méghozzá úgy, hogy cserébe nem vártunk el semmit, sem a sorstól, sem embertársainktól.

...

Ha érdekel az egész cikk, itt találod:

Forrás: https://www.ujakropolisz.hu/cikk/onkentesseg-mint-szellemi-gyakorlat