Karácsony közeledtével csupa várakozással telnek meg a napjaink. Sokan fanyalgunk ugyan magunkban az ilyenkor hatalmas méretűre duzzasztott áruházi pompa és ajándéktömeg miatt, és nem kevesen inkább elmenekülnének a hangszórókból sugárzott karácsonyi dalok édes zengedezése elől. De a várakozás ott van a szívekben. Sőt, az előkészületek eltúlzása mintha éppen arra utalna, hogy nagyon vágyunk valami után. Mintha ott élne bennünk, hogy egészen különleges idő az ünnep, és vágyik a bensőnk erre az egyedi, tiszta élményre. Ez teszi olyan széppé a várakozást.

Vidéki nagyszüleink azt mesélték, hogy fiatal éveikben a falu lakói hétköznap azért dolgoztak szívvel-lélekkel, szorgalommal, mert előttük állt az ünnep. És amikor közeledett, kitisztították a lelküket, házukat, kertjüket, falujukat, és megbocsátottak egymásnak.

Profánná vált világunkban nehéz elképzelni, mit jelentett az ünnep azokban a korokban, hagyományokban, amelyekben valóban a hétköznapi időből a szent időbe való átlépésnek élték meg, és nem a családi vacsora menüje volt a középpontban. Amikor még élt megújító szerepe az egyén és a társadalom számára egyaránt.
„A hagyomány nem csupán az elvek gépies ismétlése, hanem azok felelevenítése, és egyúttal visszatérés az ősi, mitikus energiához” – írja Fernand Schwarz az ünnep szerepéről. Alábbi írásának gondolatai megláttatják az ünnepben rejlő lehetőséget, és segítenek érzelmileg és mentálisan emelkedettebben átélni a várt napokat.

Fernand Schwarz: Az ünnep megújító szerepe 1.

Ahogy az élet két egymást kiegészítő arculatban, a szentben és a profánban nyilvánul meg, és ahogyan a ki- és belégzés a központhoz képest közeledéssel és távolodással jár, a naptár is a lélegzés ritmusához hasonlóan osztja fel és uralja az időt. Így az ünnepnapokon az ember visszatérhet a szenthez és azonosulhat vele, a profánnak nevezett többi napon viszont az élet centrifugális erejének hatása eltávolítja a szenttől, ami lehetővé teszi, hogy megerősítse és megszilárdítsa az ünnep idején megélt tapasztalatot. A hagyományos értelemben vett ünnep lényege éppen ezért nem az egyszerű megemlékezés.

A megemlékezés célja valamely személy vagy egy már elmúlt esemény emlékének felidézése. Az együttes megemlékezés egy közösség emlékezetét egy meghatározott eseményre irányítja, amelyet minden évben hasonlóképpen ünnepelnek meg, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy egy immár soha vissza nem térő eseményre emlékeznek. A megemlékezés tárgya ezért feledésbe merül, és a megemlékezés napja egyszerű pihenőnappá válik.

A hagyományos ünnep azonban olyan esemény, amelynek során az emberek a jelenben felelevenítik, újrateremtik a kezdeti eseményt. Egy pillanatra megszűnik a múlt, a jelen és a jövő, és ez megengedi a síkok átlépését. Így azok az emberek, akik megünneplik, eltörlik a múltat, és egyben újjá is teremtik az eseményt, mintha a legelső alkalommal valóban részt vettek volna benne.

Az ember egy megemlékezés alatt csupán néző, az ünnepnek viszont szereplőjévé, résztvevőjévé válik. Éppen ezért az ünnep minden egyes embertől felkészülést kíván, hogy intenzíven élhesse át. Az ünnep eredetileg a halálra, és főként egy új születésre való felkészülés különleges pillanata volt. Lehetővé tette a tér és az idő energiájának megújítását, és meggátolta a közösség elpolgáriasodását és felejtését, mivel mindenekelőtt dinamikus és átalakító jellegű volt.
A latin „ünnep” (festus) szó etimológiája igen sokatmondó. A „Dies Festus” (ünnepnap) töve a „fes”, amely latinul „megszentelést” jelent, vagyis az ünnepnap, a profanitáson túli, isteni nap.

A megújulás rítusai
Az ünnep új születésre ad lehetőséget. Például a bűnök, a betegségek és a démonok évenkénti kiűzése kísérlet – bár csupán pillanatnyi – a mitikus ősidő, a „tiszta idő”, a teremtés pillanatának a helyreállítására.

Minden új év az idő kezdetének a felidézése, mondhatni a kozmogónia megismétlése. Az év végén, az új évre várva, a káosz kozmosszá alakulásának mitikus pillanatai ismétlődnek. A babilóni újévi szertartásban például Marduk és a tengeri szörny, Tiámat harcát elevenítették fel, egy olyan harcot, amely „in illo tempore”, a mitikus időben zajlott, és amely az isten végső győzelmével véget vetett a káosznak.
Mint Mircea Eliade írja: „a babilóni újév jelentésének és rítusainak az egész ősi keleti világban megvan a maga megfelelője”. A tengeri szörny, az özönvíz, vagy általában a vizek elleni harc minden újévi rítusban megjelenik. A húsvét és az újév napjai voltak az őskeresztény keresztelőünnepek, és szoros a kapcsolat az újévi szertartások és a halotti kultusz között is.
„Az a majdnem általánosan elterjedt hiedelem, amely szerint a holtak újév körül (a karácsony és a vízkereszt közötti tizenkét napban) visszatérnek családjukhoz, azt a reményt fejezi ki, hogy ebben a mitikus pillanatban, amelyben elpusztul és újrateremtődik a világ, lehetséges az idő megszűnése is.” Az élők és a holtak közötti határok eltűnnek, hiszen megszakad az idő folyása.

A téli napforduló idején a világot a tűz újraélesztésével lehet megújítani, és ez egyenértékű egy új teremtéssel. Az ünnep tehát olyan pillanat, amelyben az ember és a közösség a teremtés, a genezis előtti állapotba juthat, amikor a Nap és a Hold még nem létezett, és csak a Kezdet Ege ragyogott. Az ünnep lehetővé tette a határok átlépését, és egy olyan potenciális állapotba való eljutást, amelyben minden ismét „kaotikus” állapotba, azaz a meg nem különböződött ősanyag állapotába kerül.

Az ünnep ezért az újítás, az azt megelőző időszakban nem jól sikerült dolgok módosításának különleges pillanata is, mivel ilyenkor ismét minden lehetővé válik. Az ünnep a hagyományos társadalmakban sohasem pontosan ugyanolyan, mint az előző alkalommal, sőt éppen az ünnepnapok közti időszakok és szakaszok ismétlődnek.
Az ünnep a telítettség állapotához hasonlítható, amelyben a dolgok és a lények kiteljesedhetnek. Ezt a kiterjedést az „összehúzódás”, egyfajta kikristályosodás állapota követi, amelyben a rend, a törvény és az elvek visszatérnek, hogy egy új ünnepre várva, ismét átvegyék a világ feletti uralmat.

Folytatjuk...

Forrás: Új Akropolisz, Kulturális Hírlevél 62. szám

Képek forrása: www.canva.com