A mai nyugati jóléti társadalmak anyagelvű szemlélete tagadja a nem érzékelhető, láthatatlan világ létezését. A „modern” világkép az emberi élet végességéről egyre kevesebbet beszél, mintha nem akarna és nem is tudna mit mondani róla.

Az egyén magára marad az örök kérdésekkel: honnan jöttünk, hova tartunk, mi az élet és a halál értelme?

A Viszonyunk az elmúláshoz c. előadás vázolja a mai átlagember tipikus hozzáállását a halál témához, majd feltárja az ide vezető okokat, s végül megnyugtató válaszokat próbál találni a nehéz kérdésekre. Ehhez segítőink lesznek a tudomány, a vallás, a művészet és a filozófia.

„Korunk halála vad és fekete, félelmünkben megtagadjuk, mert elvesztettük értelmét. Megpróbálunk nem törődni vele, mintha akkor nem létezne. Ebben a tagadásban segít az orvostudomány. Mivel nem tud mit kezdeni a halálélménnyel, keresi az élet mindenáron való hosszabbításának lehetőségeit és a kábításnak a módjait…. Sikeresen. Az eredmény kétes. Az öregek izolálódásukban, szerepvesztésükben szerencsétlenebbek, mint valaha.” (Polcz Alaine)

„Az élet és a halál az egységes Élet két oldala. Ha a természet ciklusait, az örök visszatérés jelenségét vizsgáljuk, a víz körforgását a felhőtől a tengerig, majd vissza, vagy a nappalok, az éjszakák és az évszakok váltakozását, világosan kitűnik a természet egységes mivolta, az a folyamatos és következetes működés, amely előre megszabott tervet követ. Ennek a tervnek része az ember is. Ő is születik és meghal… majd újra születik… és újra meghal. Ennyire egyszerű és egyértelmű az egész.” (Jorge Angel Livraga)

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A program ingyenes.
Ideje: 2024.11.21. 18.30.
Helyszín: Szfvár, Várkörút 21. 2. em.