Az egyik legnépszerűbb magazin címlapján ismert házaspár pózol, kúriájuk egyik szalonjában elégedetten mosolyogva az olvasókra. A róluk szóló cikk arról tudósít, hogy egy közelmúltban megrendezett jótékonysági eseményen jelentős összeggel járultak hozzá egy nemes célhoz. A cikk megemlít néhány további adakozót is, majd kiváló újságírói érzékkel ezzel a mondattal zárul: a legnagyobb értékű felajánlás egy neve elhallgatását kérő személytől érkezett…
Engem személy szerint mindig is kíváncsibbá tettek a „nevük elhallgatását kérő” adakozók és jótevők. Nem a kilétük, a motivációjuk miatt.
Arra a kérdésre, hogy mi inspirálja az adakozó vagy embertársainak bármilyen önkéntes segítséget nyújtó jótevőket, nincs egységes válasz. Ahány ember és ahány jó cselekedet, annyiféle indíttatás lehet.
Vannak, akiket csupán az elismerés és a méltatás ösztönöz. Mások az „irgalmas szamaritánus” álarca mögé bújva igyekeznek szentéletűbbnek mutatkozni. Megint mások a mesékből jól ismert „Jó tett helyébe jót várj!” intelmét követik, s ha nem is másoktól, sorsuktól várják méltó jutalmukat.
De vajon mi az a belső késztetés, ami a valóban önzetlen jócselekedetek mögött áll? Amikor nem az a vágy hajt minket, hogy „dicsőségtáblára” kerüljünk. Amikor érdek nélkül segítünk az arra rászorulókon, akkor is, ha tudjunk; sem méltatásban, sem viszonzásban nem lesz részünk…
Marcus Aurelius szerint „a jótettben rejlik annak gyümölcse, nem pedig a hálában”. A nagy filozófuscsászár azt vallotta, hogy egyszerűen emberi mivoltunk az, ami szüntelenül jó cselekedetekre kötelez: „Ha jót cselekedtél, mit akarsz még? Még jutalmat is kívánsz érte? Mintha a szem fizetést kérne azért, mert lát, és a láb pedig azért, mert jár! Az ember - miként a szem, a láb, a kéz – arra teremtett, hogy azt tegye, ami a dolga. S ezzel már meg is kapta a maga jutalmát.”
Mindaddig, amíg a másoktól való teljes elkülönültség tudatában élünk, s még saját magunkban sem ismerjük fel a bennünk lakozó isteni erőt, talán nehéz ezt igazán megértenünk és elfogadnunk. De ha ráébredünk saját nagyságunkra és isteni lényegünkre, mindenben és mindenkiben fel fogjuk azt fedezni, s cselekedeteink legfőbb mozgatóereje mintegy észrevétlenül is a jóság és a szeretet lesz.
Itt azonban nem a hétköznapi értelemben vett szeretetről van szó, hanem arról a legmagasabb rendű szeretetről, amely elvárások és megkülönböztetés nélkül árad minden ember és minden létező felé. Valódi énünk legbensőbb természete ez - akár egy túláradó forrás, mely ha sokak szomját oltja is, akkor sem apadhat ki soha.
Ha őszinte vágy és szándék él bennünk, és nyitott szemmel járunk, egészen biztosan meg fogjuk találni a módját annak, hogy ha egy kicsivel is, de mi is hozzájárulhassunk világunk jobbításához. Saját kishitűségünket legyőzve rájöhetünk arra, hogy néhány vagy akár csak egyetlen ember jóakarata és tettrekészsége is hatalmas változásokat képes előidézni. És nem is kell feltétlenül mindig nagy dolgokra gondolnunk. Néha a legtöbb, amit adhatunk, csupán néhány jó szó vagy egy bíztató mosoly.
Nagy valószínűséggel nem lépünk majd Gandhi vagy Teréz anya nyomdokaiba – de nem is ez a cél. Ami fontos, hogy rátaláljunk a saját képességeinknek és lehetőségeinknek megfelelő útra. Arra az útra, amelyen járva azért mégiscsak az emberiség jótevőivé válhatunk: az emberiség szerény jótevőivé.
Ha megváltani nem is fogjuk a világot, szűk környezetünket, a magunk kis világát meg tudjuk változtatni. Ehhez azonban magunkban kell a változást elkezdeni. Ha fényt akarunk látni magunk körül, először bennünk kell kigyúlnia a lángnak.
„A magunk kis erejéből nem sokat tehetünk a világ megváltoztatására. De meggyújthatunk egy kicsi gyertyalángocskát, a magunk emberségének lángját a gyűlöletnek, elfogultságnak, irigységnek, közömbösségnek ebben a szénfekete éjszakájában. Kicsike tért világít meg csupán egyetlen pislogó lángocska ebben a szörnyűségesen nagy sötétségben. De itt egy fénypont és amott egy fénypont s oda túl egy harmadik meg egy negyedik; mégiscsak jelt ad arról, hogy a sötétség mélyén emberek is élnek, s hogy nincs veszve még minden.” (Wass Albert)
Vass Gabriella
A kép forrása: https://www.canva.com/
