A boldogságot sokféleképpen definiálják; jelenthet egy-egy felszikrázó pillanatot, de tartós állapotot is. Lehetnek egyénenként eltérő tartalmú -szubjektív megítélésű-, de objektív tényezői is. Az ún. pozitív pszichológia szerint a szubjektív jólét, azaz a boldogság összetevői az élettel való elégedettség, a pozitív érzelmek magas és a negatívak alacsony szintje.
A filozófiai megközelítés szerint a boldogság egy bizonyos lelkiállapot, amelyben részt vesz egész lényünk, érzéseink és gondolataink egyszerre. Ha így közelítjük meg, akkor ez az állapot tartósabb annál, mint egy puszta érzelmi reakció valamilyen külső körülményre.
De mi a boldogság titka? Mi boldogíthat bennünket?
Saját tapasztalatinkból kiindulva boldogságunk forrása lehet valami kedvező körülmény, egy elismerés, vagy egy küzdelem utáni győzelem, de már maga a küzdés is. Boldoggá tehet minket, ha sikerült valakinek örömöt szereznünk, vagy felismertünk valamit, megoldást találtunk egy problémára. Elég lehet az is, hogy azt érezzük, megtettünk minden tőlünk telhetőt egy adott szituációban, vagy az is, ha sikerült megélnünk egy pillanatot. Lehetne még folytatni a listát…
Tanácsok a boldogsághoz
Aldous Huxley -az ismert Szép új világ c. mű szerzője- valahol ezt írta „A boldogság nem érhető el a boldogságra való tudatos törekvéssel; a boldogság általában más tevékenységek mellékterméke”. A modern pszichológia is úgy véli, hogy a boldogság nem a cél, hanem sokkal inkább a tetteink -illetve a céljaink felé vezető utunk- pozitív következménye.
Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus a Hogyan legyünk boldogok c. könyvében kutatásai alapján azt állítja, hogy a boldogságunk 50%-ban genetikailag-, 10%-ban a körülmények által-, és 40%-ban szándékos tetteink által meghatározott. Ebben nagyon jelentős az a 40 százalék, ami csak rajtunk, tudatos döntéseinken és cselekedeteinken múlik. Lyubomirsky a rajtunk múló, szándékos tetteink között a következőkkel mutatott ki szignifikáns és pozitív hatást a boldogságunkra nézve; a jó cselekedetek, a szociális kapcsolatok, a flow-, vagy áramlat tevékenységek, a célok megléte, és a testmozgás. Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről ezeket először a pszichológia, majd a filozófia szempontjából!
A jó cselekedetek visszahatnak ránk, pozitív érzéssel töltenek el minket. Az önkéntes munka javítja az önértékelésünket, és eltereli a figyelmünket a saját negatív érzéseinkről, miközben új képességeket sajátíthatunk el, és hasznosnak érezhetjük magunkat. A segítő tettekhez nem kell sem pénz, sem különösebb tehetség, bárki képes rá. Bármilyen kicsi tett is lehet ez, pl. levihetjük a szemetet, vagy adhatunk vért. Legyünk kreatívak! Keressük, hol és hogyan tudnánk segíteni másoknak! Fontos, hogy ne az elismerés motiváljon minket!
A szociális kapcsolatok keresése és preferálása evolúciósan belénk kódolt dolog. Az ember társas lény. Sokkal boldogabbak azok, akik több baráttal, ismerőssel rendelkeznek, mint akik kevéssel. És nem a rövid ideig tartó, felszínes kapcsolatok tesznek boldogabbá, hanem a tartósak. A kapcsolatok önfeltárási lehetőséget teremtenek, és érzelmi támogatást nyújtanak, ez pedig nagyon fontos a testi és lelki egészségünk szempontjából. A kapcsolatokkal rendelkező embereknek jobb az önértékelésük, mint a magányosaknak. Jobb fizikai egészségnek örvendenek és hosszabb ideig élnek.
Flow-, vagy áramlat tevékenységeknek nevezzük -Csíkszentmihályi Mihály pszichológus nyomán- azokat, amelyekbe az ember teljes mértében bevonódik. Az áramlat-tevékenység közben megszűnik a személy számára a külvilág, és az időérzékelés is megváltozik. Ez gyakorlatilag bármilyen cselekvés lehet, amibe bele tudunk feledkezni, pl. tánc, zene, könyvírás, olvasás, hegymászás, főzés, vagy sakkozás. Akik gyakran élnek át áramlat-élményt, sokkal boldogabbak, mint akik ritkán vagy soha.
Célok kitűzése elengedhetetlen a boldogsághoz. Célok nélkül szétfolyik az ember energiája, ideje, érdeklődése. Ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen jellegű célokat választunk magunknak. Az ideális az, ha a céljaink „belső” és „megközelítő” célok. A belső cél valamilyen belső tulajdonságunk fejlesztését jelenti; például szeretnénk elfogadóbbak, megértőbbek lenni, vagy elsajátítani egy idegen nyelvet. Ezzel szemben külső cél, ha egy új mobiltelefon, új autó vagy nagyobb ház után vágyakozunk. A megközelítő célban pedig arra törekszünk, hogy valamit elérjünk, nem pedig arra, hogy valamit elkerüljünk. Tehát helytelen megfogalmazás pl. az, hogy „nem szeretnék ordibálni a másikkal”, a helyes „szeretnék elfogadóbb, megértőbb lenni”. Ha pozitívan fogalmazzuk meg a céljainkat, sokkal könnyebben elérjük őket a pszichológusok szerint.
A testmozgás is növeli a boldogság szintjét. Ennek egyrészt biológiai okai vannak -felszabadulnak bizonyos örömérzetet keltő hormonok-, másrészt a mozgás által növekszik az én-hatékonyság-érzésünk, és nem utolsó sorban javítja az önértékelésünket. A rövid ideig tartó testmozgás -napi tíz perc- is több a semminél. Keressük meg a nekünk megfelelő mozgásformát; van, aki jobban szeret úszni, mások a túrázást, futást vagy gyaloglást részesítik előnyben.
Sok ponton egybecsengenek ezek a modern pszichológiai kutatási eredmények az ókori filozófia tanításaival. A sztoikus bölcsek régen azt tanították, hogy igazán csak az lehet boldog, aki nem teszi függővé boldogságát a körülményektől, hiszen a körülmények nem kizárólag rajtunk múlnak. -A mai pszichológia a szándékos tetteink boldogságnövelő hatásáról beszél-. Nem csak tőlünk függ a siker, a gazdagság, az előlépés, az egészség, de csak tőlünk függ, hogy hogyan értékeljük a helyzetünket, és mi az, ami cselekvésre ösztönöz.
A hindu filozófiában helyes cselekvésnek nevezik az olyan tettet, amiért nem várunk cserében semmit. Az emberi élet fő célja, hogy túllépjünk az önzőségen. Ennek modernkori megfelelője az önkéntesség.
Az emberi kapcsolatok a filozófia szerint is meghatározó szereppel bírnak lelki-mentális egészségünk, boldogságunk, önismeretünk, önértékelésünk, vagy sorsunk alakulásának szempontjából. Örömünk és problémáink jelentős részének forrása az, ahogyan emberi kapcsolatainkat megéljük. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a legtöbb sorsfordító eseménynél van egy ember, aki meghatározó az események alakulásában; segít, támogat, vagy éppen akadályokat gördít elénk akarva, akaratlanul.
Az ókori római filozófia egyik irányzata óta szállóige a „carpe diem” fogalma, ami talán hasonló dolgot jelent, mint a modern áramlat-tevékenység. Igaz, sokféleképpen értelmezik latin mondatot, például úgy, hogy „élj a mának”, ami mintha a mai fogyasztói társadalom üzenetét sugallná; most szerezz meg és élvezz mindent, mert hátha holnap már nem teheted… Ám a „carpe diem” eredeti filozófiai értelmét sokkal inkább a „ragadd meg a pillanatot” fordítás fejezi ki. Vagyis próbáljuk meg teljes lényünkkel átélni a történéseket, ne foglalkozzunk az adott pillanatban semmi mással -ne rágódjunk a múlton, és ne aggódjunk a jövőn-, mert így élhetjük meg valójában az életet. És ez nagyon közel van a flow-hoz, mert mindkét esetben megfeledkezünk önmagunkról, az egonkról, elterelődik a figyelmünk az apró-cseprő gondjainkról, fölé helyezkedünk a hétköznapi létünknek, kilépünk egy másik dimenzióba, a lelki síkra, mintha fizikailag nem is léteznénk…
A filozófiai megközelítés szerint is fontosak a célok. Céltalan ember nem lehet boldog. Akinek céljai vannak, azt már csupán az értük való munka, küzdelem boldoggá teheti. Az sem baj, ha céljaink nehezek -de elérhetőek-, mert ha értékesnek tartjuk őket, akkor azért érdemes élni és tenni valamit. Jorge Angel Livraga, az Új Akropolisz Filozófiai Iskola alapítója szerint „Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, hiszen létezik egy rejtélyes kapcsolat a nehéz és az értékes között”.
A filozófia kiemeli az Úton járás boldogságát. Ez az út a szellemi út, mely során az ember fokozatosan megszabadul tudatlanságától, önzésétől és minden más hibájától, amelyek megakadályozzák, hogy nemes emberként éljen. A nemes embernek nem célja a boldogság, mégis eléri azt. Számára igaz a tanítás: a boldogság nem cél, hanem utazási stílus.
Kontó Gizella
Források:
Sonja Lyubomirsky: Hogyan legyünk boldogok, Ursus Libris, 2020
A boldogság nyomában, Jaffa, Budapest, 2009
A kép forrása: https://www.canva.com/
