Ki ne hallotta volna már ezt az elcsépelt mondást! És ki venné komolyan? Az ilyen hangzatos mondásokkal az a baj, hogy már a könyökünkön jönnek ki és legyintünk rájuk. Csak elütjük vele, ha elrontottunk valamit… Így megyünk elébe, hogy elmarasztaljanak egy baklövésünkért. Hellyel-közzel elismerjük ugyan, hogy valami nem sikerült túl fényesen, de le is pattintjuk, mondván: „van ilyen”, „mindenkivel előfordul”, „csak az nem hibázik, aki nem dolgozik”. A viccelődés időnként be is válik, lelkünk mégsem könnyebbül meg. Több okból sem. A hiba, tévedés észlelésétől sokakban eleve megnyomódik a „hárítás” feliratú gomb, hiszen vegyes tapasztalatokat idézhet fel, például valamilyen korábbi büntetést, megszégyenülést…

Pár éve arra jártamban gyakran megszemléltem egy fiatal hársfát, amelynek három vezérága volt. Pompásan festett! Csakhogy egy napon valaki az egyiket tőből letörte. Utána igencsak féloldalasan, csálén állt. Megsínylette ugyan, de ez nem maradt mindig így! A kisfának egy-másfél évébe tellett, hogy a megmaradt két vastagabb ágát csaknem tökéletes Y-ra formázza. Több tíz centit korrigált az ágai állásán, hogy újra egyensúlyba kerüljön. Veszteség érte, de megrázta magát, és másként, de folytatta a harmonikus növekedést…

Link a teljes cikkhez:

https://www.ujakropolisz.hu/cikk/tevedni-emberi-dolog