Talán tudjátok, hogy az igazgyöngy szerves alapú képződmény -ellentétben az összes többi természetes, ásványi eredetű drágakővel-, melyet egyes tengeri puhatestűek (kagylók, csigák és osztrigák) állítanak elő a sérülések, illetve a szervezetükbe bekerült idegen anyagok elleni védekezés gyanánt. A gyöngy úgy jön létre, hogy az állatok köpenyének nyálkahártyája meszes anyagot választ ki, megpróbálva egyfajta héjat létrehozni a betolakodó körül, szó szerint „befalazva” azt. Mint a természet oly sok példáját, a gyöngykagyló szimbolikáját is megpróbálhatjuk alkalmazni saját magunkra, konkrétan a bennünk lévő „oda nem illő matériára”.
Képzeljük el, hogy a kagylóban lévő idegen anyag vagy sérülés hasonlatos valamely fájdalmas emlékünkre, egy feldolgozatlan traumánkra, ami -mivel nem tudjuk feledni- megakadályoz minket abban, hogy boldog életet éljünk. Hogyan tudnánk szabadulni a fájdalomtól? A természet az igazgyöngy példájával nem azt sugallja, hogy erőszakkal lökjük ki magunkból ezt az „idegen anyagot”, hanem vegyük körül valamiféle védőburokkal, ami egyszerre véd minket és ajándékozza meg környezetünket valami ritka kinccsel. Mi lehet egy ilyen jótékony burok?
Például, ha megpróbáljuk feldolgozni a fájdalmunkat; Kezdjük azzal, hogy belátjuk, egyedül is képesek vagyunk megoldani a problémát! Folytassuk azzal, hogy elfogadjuk a történteket, tudomásul véve megváltoztathatatlan mivoltukat, és ezzel együtt keresve a válaszokat a „miért?”-ekre. Ha megpróbáljuk megérteni az adott szituációban szereplő személyek -mert a sors leginkább embereken keresztül tanít minket- motívumait, az akkori lelkiállapotukat és spirituális fejlettségi szintjüket, akkor képesek lehetünk megbocsátani másoknak és magunknak is. A helyzetre való föntről vagy kívülről való ránézés képessége, a nagyobb kép átlátása segít az okok és okozatok feltárásában. Örömteli dolog, hogy ez a készség (is) fejleszthető, gyakorlással. Ezen az úton haladva eljuthatunk a lelki fájdalom elengedéséig.
Miközben fokozatosan halványul gyötrelmünk, kifejlődhet lényünknek egy fényesebb arca, aki tapasztalatait már képes megfelelő módon feldolgozni, és ezzel nem csak magán, de a környezetén is segít. Igaz, sokszor hosszú, küzdelmes évek munkája, míg megérleljük a saját „igazgyöngyünket”, azaz amíg egy fájó tapasztalatból leszűrjük, hogy mit is adott ez számunkra, miben lettünk általa jobb, értékesebb emberek.
Ahogy a kagyló a kosz köré épít szépségből réteges selyemfényű burkot, hogy megvédje az életét, úgy a mi megfelelően feldolgozott fájdalom-gyöngyeink is mélyről erednek, komoly belső munkát tükröznek és megnemesítenek bennünket. Az önmagunk felett aratott győzelemben szerzett értékes tapasztalatunk önbizalommal ajándékoz meg, miközben a külvilág is gazdagodik és kicsit jobbá lesz általa.
Kontó Gizella
