A tavasz üzenete az ember számára nem csak a megújulás és az újrakezdés, hanem ezeken túl a megtisztulás is. Ilyenkor a föld alatt megbúvó magok „meghallják” a természet újabb ciklust indító hívó szavát, a csíra áttöri az addigra már elhaló maghéjat és a növények kidugják fejüket a sötétből a fénybe. Az embernek ugyanígy lendületet adhat a tavasz energiája, hogy megerősítsük és növeljük magunkban a „fény-természetű”, a hétköznapi élet fölé emelő tulajdonságainkat; például az önzetlenséget, a nagylelkűséget vagy mások -akár egy nemes ügy- önzetlen szolgálatát. Miközben talán mi is hátra kell, hogy hagyjuk a fejlődésünket nem segítő, visszahúzó testi-lelki formákat. Mondjuk a túlzott közösségi média-, és anyagi világ függésünket, hibás nézeteinket vagy manipulálhatóságunkat. Egy alapos önvizsgálat során bizonyára rálelünk magunkban legalább egy olyan jellemzőnkre, amitől jó volna megtisztulni.

Azonban a szellemi úthoz történő legkisebb előrelépés sem történik meg magától. Csak akkor válik valóra, ha igazán akarjuk és ezért képesek vagyunk áldozatot is hozni; tanulni és cselekedni. Nem külsőleg szabályozott, törvényszerűen végbemenő változás ez, hanem az egyén döntése; akarjuk vagy nem. Ám ehhez felül kell múlni tegnapi önmagunkat, ami lemondással és fájdalommal jár.

A természetben sok mindenre találhatunk példát, arra is, miként szabadulhatunk meg a régi formáktól. Tekintsük a kígyó esetét, aki időről időre levedli kinőtt bőrét. De hogyan kezdődik el ez az átalakulás? Felhasítja régi bőrét egy tárgy -kő vagy fadarab- segítségével, de ha nem talál alkalmas külső segédeszközt, akkor beleharap a saját testébe! Nem tart a fájdalomtól, sőt önként vállalja, mert ez szolgálja az életben maradást számára. Biztonságos környezetet választ, amíg vedlik és megerősödik új „ruhája”. A köröttünk lévő élővilágban is vannak tehát olyan átalakulások, amelyek nem indulnak el maguktól.

A szellemi úton nekünk is a fájdalommal kell kezdeni. Mindannyiunknak megvan a „régi bőrünk”, amitől szabadulni szeretnénk, de ahhoz, hogy a folyamat elinduljon, vállalni kell a kezdeti szenvedést. A biztonságos közeg, ahol végbemehet a procedúra, a család, a barátok vagy az azonos elveket valló bajtársaink támogató köre, akik elnézik, ha hibázunk, mert ők segítenek és lelkesítenek minket választott utunkon.
Használjuk ki a tavasz misztikus erejét, amely lehetőséget kínál számunkra a testi-lelki tisztulásra, és így saját magunk és ezáltal a világ megújulásra is!

Kontó Gizella