Így év vége felé hasznos lehet ránézni a tovatűnő esztendőre a filozófus szemével: milyen tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, hogyan éltük meg a nagyobb erőpróbákat, előre léptünk-e az erényes élet nehéz útján, vagy éppen sikerült-e kifejlesztenünk új képességeket. A 2020-as év nem tekinthető szokványosnak, szinte senki nem tudta kivonni magát a világjárvány hatásai alól, és ez meghatározónak bizonyul a végső számvetés szempontjából. Vizsgáljuk meg, hogy a válsághelyzet hogyan hatott ránk, a változásokkal való szembenézésünk során tudtuk-e alkalmazni azokat az ősi tanításokat, amelyek segíthetnek kezelni a krízist!
2020 lélekébresztő év volt. A kezdeti felfokozott hír-fogyasztás a járványról lassanként elgondolkodtatott például a média-, és a magunk felelősségéről. Melyik az igazabb állítás: a tömegtájékoztatás vajon a) a laikus emberek félelem-, és tehetetlenség érzetét fokozza, vagy b) hasznos tanácsokkal segíteni akar rajtuk, ami a külső, fizikai védekezésen túl az ember belső lelki erejére és értelmére támaszkodva felhívja önnön felelősségére a figyelmet? Fontos felismerés lehetett, hogy ne csak kívülről várjuk a segítséget, hanem új (vagy épp rég elfeledett) megoldások és módszerek keresésével tegyünk meg minden tőlünk telhetőt az egészségünk megőrzése érdekében.
2020 az „új középkorral” való szembesülés éve is volt. Ezoterikus tanítások szerint a Vízöntő korban élünk, ami a nyakunkba zúdítja az ismeretek áradatát: a modern tudomány és technika vívmányait, ugyanakkor az elfeldett ősi, sprirituális tanokat is. Egymásnak feszül az anyag és a szellem, az egyén szabadságvágya és a közösség iránti igény. A változások minősége - ami az emberiség fejlődésének irányát is mutatja - egyelőre nem fest kedvező képet. Ha nem is egy középkori pestis járvány megrázó képeit láttuk magunk körül 2020-ban, de nagyon hasonló traumát élhettek meg sokan az egész földkerekségen. Szembesülnünk kellett azzal, hogy a stabilnak tűnő körülmények nagyon is törékenyek, minden sokkal gyorsabban változik a globalizált világban annál, mint amit az emberi lélek kezelni képes. A tudatos és önnön felelősségüket látó emberek keresni kezdték az igazi maradandó értékeket, amelyek mentén lehetséges a helytállás, a túlélés, és a fény átvitele az új korba. Felértékelődött az emberi kapcsolattatartás hagyományos formája a technikai lehetőségek rideg távolságtartásának kényszerű megtapasztalása következtében.
2020-ban kettévált az emberiség. Egyrészt olyan értelemben, hogy az emberek miként reagáltak az új kihívásokra, nehézségekre, korlátokra. Csak magukra gondolva szaladtak felvásárolni a tartós élelmiszereket, vagy éppen átgondolva a helyzetet, túlléptek az önös érdekeken, és a közösség számára előre vívő megoldásokban gondolkodtak; rámutatva például az immunrendszerünk megerősítésnek fontosságára, amit megfelelő táplákozással, mozgással és pozitív lelkiállapottal mindenki képes magának biztosítani. Az új kihívások lehetőséget adtak arra is, hogy önismeretünkben egy szinttel feljebb léphessünk. Például kiderülhetett, hogy el tudjuk-e fogadni azt, amin nem tudunk változtatni és megpróbálunk kihozni legtöbbet az adott helyzetből, vagy másokat hibáztatva kommentelünk és tüntetünk a saját komfortzónánk megőrzése mellett. Másrészt megkülönböződtek az emberek aszerint is, hogy az új helyzetben segítségre szorultak-e, vagy segíteni tudtak-e másokon. Az, hogy ki nem betegedett meg/vesztette el munkáját, vagy ki volt képes támogatni másokat, több okra vezethető vissza. Lehet például karmikus oka, de sokkal inkább a nehézségekkel szembeni olyan belső viszonyulás, ami a kihívást, a próbát, a megoldásra váró feladatot látja bennük. Mindenki választhat, hogy melyik csoporthoz szeretne tartozni, hogy akar-e áldozatot hozni másokért, akar-e segíteni a rosszabb helyzetben levőkön - függetlenül attól, hogy ez anyagi támogatás, feladat átvállalás, kreatív ötlet, vagy éppen csak egy jó tanács.
2020 a változás éve is volt. Mindazon kedvezőtlen információ mellett, amit a médiából árad - pl. félelemben és bizonytalanságban tartás, külső segítség és megoldások favorizálása -, jó ha felidézzük, hogy a változás és válság nem csak elvesz, hanem egyben új lehetőségeket is biztosít. Lehetőséget a Lélek felébredésére, a tanulásra, a megértésre, a megerősödésre, vagy a tisztulásra. Nem véletlen, hogy ebbe a korba születtünk. Sorban kapjuk a nehézségeket, ám talán éppen ránk van szükség az előre vívő megoldások megtalálásában és kivitelezésében. Sőt, elképzelhető, hogy 2020 csak előszele volt a még ránk váró további válságoknak. Mit tehetünk? Például kifejleszthetjük magunkban az alkalmazkodóképességet a változásokhoz, leszűrhetjük a tapasztalatainkat, megerősödhetünk és felkészülhetünk az újabb nehézségekre! Megélhetjük másként is a válságos élethelyzeteket, mint az átlagember! Ne keseregjünk a „rossz világ” láttán és ne csak az egyéni túlélésre koncentráljunk, hanem derűnket megőrizve keressük a megoldásokat, gyújtsunk fényt a sötétségben, melynek melegénél túlélésre találhat az emberiség.
Kontó Gizella
