A téli napforduló közeledtével észrevehetően csökken a látható fény körülöttünk. Tekinthetünk úgy is az évnek erre a szakaszára – ami a természetben a fény és életenergia visszahúzódásának ideje –, mint szükséges és kihagyhatatlan regenerálódási folyamatra, összegzésre és tapasztalatlevonásra a megújulás előtt.
A téli napfordulóhoz a legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás, ünnepség kapcsolódik, mint például az ókori római szaturnália, a zsidó hanuka, vagy a karácsony, mely Mithrász kultuszához nyúl vissza. Mithrász az ősi ind hagyományban a felkelő Nap istene, majd a perzsa vallásban a világosságé, később a Római Birodalomban összeolvadva a hivatalos római Napistennel, Sol Invictussal (magyarul "Legyőzhetetlen Nap") az egyik legnépszerűbb istenséggé vált (3.-5.sz.). Az i.sz. 330 körül Rómában keletkező keresztény karácsony ünnepe Jézus Krisztus megszületésére, az Istenség - akit a Nap jelképez - földi megtestesülésére emlékezik. Az időbeli bizonytalanságok után a zsinat az ünnep napját december 25-ében rögzítette, hogy ellensúlyozza az ugyanezen a napon tartott pogány Sol Invictus eseményt, helyébe állítva a Sol Salutis, azaz Üdvösség Napját. Ehhez csatolták az 5.sz.-tól az előkészületi időszakot, az adventet.
Ahogyan a természetben egyre rövidebb ideig élvezhetjük a Nap fényét ebben az időszakban, lelkünk is befele fordul és a világosságot keresve nyitottabbá válik a mély és sokszor nehéz szembesülésekre. Az advent ennek a lelkünkben megjelenő – a természetre rezonáló – elmélyülési igényre hívja fel a figyelmünket.
Külső forma. A téli napfordulóhoz kapcsolódó népszokások egyik fontos célja a sötétség elűzése, ami leglátványosabban a fényfüzérekkel díszített, kivilágított házak, közösségi terek formájában őrződött meg. A legrövidebb és egyben legsötétebb nap előtti hetek az európai keresztény hagyományban a böjt jegyében telnek. A tudatosan vállalt lemondások szerepe, hogy a kevesebb étel, kevesebb külső hatás révén újra és újra befelé, illetve a közelgő ünnep lényegére irányítsák a figyelmet. Az egyén szintjén megtehetjük, hogy jobban figyelünk, hogy mit és mennyit eszünk, eldönthetjük, hogy a szabad időnket mire fordítjuk; tévénézésre, a neten való céltalan böngészésre vagy elhatározunk és megvalósítunk jó, hasznos és nemes dolgokat, például többet segítünk a szűkebb és tágabb környzetünknek, vagy tanulunk valami újat, lelkesítőt.
Belső tartalom. Az ünnepkör belső értelme, hogy a külső megtisztulás után, és a tudatosan felszabadított idő segítségével megkeressük, mi az, ami fényt teremt az életünkben, a hétköznapokban éppúgy, mint az ünnepnapokon. Olyan kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk, mint: melyek azok a belső törekvéseink, amik már megértek az elengedésre, illetve amik már meghozták gyümölcsüket, és most már csak a tapasztalatukat vinnénk tovább, illetve mi az, amit táplálni szeretnénk a jövőben is? Mondjuk elengedhetjük a másik ember megváltoztatásának igényét, mert ezt csak ő valósíthatja meg, ugyanakkor ha ezt beláttuk, a saját helyes, derűs életszemléletünkkel példát mutathatunk a jövőben is neki, ami talán hatásosabbnak bizonyul számára, mint a korábbi folytonos kioktatásunk. Állandó fénnyel ajándékozhat meg minket továbbá például az is, amikor képesek vagyunk szembenézni nehézségeinkkel és győzelmet aratni hibáink felett. Vagy amikor a kitartó gyakorlásnak köszönhetően meg tudunk tenni valamit, amire addig képtelennek tartottuk magunkat. Világosság születik, amikor felül tudunk kerekedni a konfliktusainkon, ha elfogadunk másokat, és azt választjuk, ami közös bennünk és egymással összeköt. Az ilyen győzelmektől fényesebben ragyognak a mosolyok, a tekintetek is. Az egymásra figyelés, a törődés, az őszinte jókívánságok és a jóakaratú tettek pedig szikrázó csillagként világítanak még egy sötét téli éjszakán is.
A Nap szimbóluma a különböző kultúrákban például az aranykorong (perzsa), a glória, azaz dicsfény (keresztény), vagy az aranyszarvas (hun-magyar néphagyomány). Ez utóbbinak színei az arany és a sárga, a felkelő Nap árnyalatait idézik. Az aranyszarvast a halhatatlanság, az újjászületés jelképének tartották, ünnepe a téli napforduló idejére esik. Az évente levetett és újranövesztett agancsa az újjászületést, az örök megújulást jelképezi. Minden ciklussal egyre nagyobb és szebb lesz, úgy gyarapszik, ahogy a lélek tapasztalatai is.
Kontó Gizella
Forrás: www.ujakropolisz.hu
