Nagy a hőség. Hogyan menekülhetnék előle?
Például elmerülhetek kis időre fantáziám tengerében…
A nyári forróságban elképzelem, hogy belemerülök egy hegyi tó kristálytiszta vízébe, ahol sok-sok éve egy erdő élt, akkor még nem a víz alatt…
Dermesztően hideg a víz a meleg levegő ellenére...
Ahogy búvárruhámban gondolatban elkezdek lemerülni a felszín alá, fokozatosan változik meg minden körülöttem. Mintha átlépnék egy kapun, és betekintést nyernék egy másik világba. A zajok és fények tompulnak, és a természet lenyűgöző sokszínűsége tárul elém. Minden vízi élőlény természetes közegében úszkál, én, a búvár pedig a csendes megfigyelő vagyok.
A hatás egészen lélegzetelállító, mintha valami tündérvilágba csöppentem volna. Fától fáig úszom, és szívom magamba a látványt.
A nap fénysugarai láthatóvá válnak a vízen átszűrődve, csodás fényárral veszik körül a lentről szabad szemmel is megfigyelhető napkorongot.
A fák, melyeket életben tartott a víz alatti jeges hőmérséklet, megváltoztatják színüket; éles barnából-zöldből elmosódó, sötétebb árnyalatokban hullámzanak a víz mozgását követve.
A felszín alá merülő ágak körül halak iramodnak tova, ahogy közelebb úszom.
Látom a madarak árnyékát, ahogy a levegőbe nyúló ágak körül repdesnek.
Lenyűgöző arra gondolni, hogy ezek az ősi fák most is otthont adnak az élőlényeknek.
Megint tanít valamit számomra a természet; az élővilág egységét, a „semmi sem felesleges” elvét, a szép és kevésbé szép harmóniáját.
A víz alatti világ rendkívül csendes és nyugodt. Ez a néma csend, a lebegés élménye, a légzés szabályos ritmusa és a látványos környezet elfeledtet velem mindent, ami a víz felett történik. Ebben a pillanatban minden olyan békésnek tűnik; mintha a körülöttem lévő vízrétegek távol tartanák életem összes súlyos problémáját…
Ez egyfajta relaxáció vagy meditáció? Teljesen megfeledkezni arról, hogy mi történt velem merülés előtt, vagy hogy mi lesz utána: A pillanatot megélni ott és akkor, a víz alatt.
Néha hasonlítják az érzelmeinket a víz jellegéhez; a felszínen a külső körülményeknek könnyedén engedelmeskedő, hullámzó, szeretem-nem szeretem érzések mozognak, de a víz mélyén a megingathatatlan, szilárd érzelmeink tanyáznak. Olyanok, mint a belső béke, a mindennel és mindenkivel való egység érzése, a természet rendjének bölcsessége felett érzett hála, vagy a mindent átölelő szeretet.
Csak iszom magamba a látványt: A víz alatti fák magányos fenségességét, a víz titokzatos mélységét, és azt az élményt, hogyan lassul le az idő a vízfelszín alatt.
Percek helyett, mintha órákat lettem volna távol.
És felfrissülve térek vissza az álomból a valóságba …
KG
Képek: pixabay, shutterstock
