A Filozófia Világnapját - ami az UNESCO kezdeményezésére minden évben november 3. csütörtökére esik -, az Új Akropolisz Filozófiai Iskolái világszerte különböző programokkal ünneplik.
Erre az alkalomra székesfehérvári csapatunk idén két napos programsorozattal készült,
melynek keretében iskolánk könyvkiadványait szerettük volna közelebb hozni az érdeklődőkhöz.

A két prorgam Delia Steinberg Guzmán A hétköznapok hőse és Jorge Ángel Livraga Ankor, Atlantisz utolsó hercege című könyvét vette górcső alá.

Programjaink három részből álltak: az első blokkban a könyvekről hallottunk beszámolót, ezt követte egy rövid, a témához kapcsolódó filozófiai előadás, végül egy interaktív blokkal zárultak az estek.

Ivanics Márk három hősi erény köré építette a beszámolóját, a tettrekészség, az együttérzés és az előrelátás szerepét hangsúlyozva. A találó történelmi példák bemutatása során hangsúlyozta, hogy ezek az erények szoros kapcsolatban állnak az akarat, a szeretet és az intelligencia erejével, melyek alapvető emberi értékek, csírájukban bennünk szunnyadnak, és az embertpróbáló élethelyzetekben szökkenhetnek szárba. Kinél-kinél egyik vagy másik lehet hangsúlyosabb, de végsősoron egybefonódva jutnak érvényre, nem léteznek egymás nélkül.
Wagner Alma vezette a program interaktív részét, melynek középpontjában a „miért kopnak el a gyermekkori álmok” kérdése állt. A játék során csapatokban 3+1 „küldetést” 😊 teljesítettünk. Olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy honnan indul és hova tart a hős útja, mi magunk hol tartunk a saját hősi utunkon, és hogyan vesszük az akadályokat, a nehézségeket az út során. A koronát a programra a közös záró beszámoló tette fel, ahol megosztottuk azokat az útravalókat, amelyekkel a most végzős, 18 éves fiataloknak segítenénk a saját hősi útjukra rálelni. A következő életvezetési tanácsok hangzottak el:

Érdemes tudatosan építeni az életüket, kezdve ezt 18 évesen egy nagy energiabefektetéssel, ami a tanulásra fókuszál, mert most alapozzák meg a karrierjüket. Eközben jó szem előtt tartani, hogy fájdalom nélkül nincs eredmény, illetve, hogy a kudarcokba (de a sikerekbe se!) nem szabad belemerülni, és élethosszig kérdezni-kérdezni kell, mert a tudatlanság nem vállalható. Ha fontos választás előtt áll valaki, ne döntsön se úgy, ha nagyon maga alatt van, de akkor sem, ha minden szuper és happy.
Javaslat továbbá az emberi kapcsolatoknak - szintén - tudatos építése, hiszen örömükben, bánatunkban jó érzés, ha egy őszinte, nyugodt, szerető barát és/vagy társ áll mellettünk, aki támogat. Aki alapvetően hasonlóan gondolkodik, azonos értékeket vall, de nem huny szemet a hibáink felett, és szem előtt tartja fejlődésünket is. Aki tud együtt örülni-ünnepelni velünk és jó a humora. Elhangzott az is, hogy az érzelmileg romboló kapcsolatokban nem érdemes benne maradni, még ha bizonyos szempontból kapunk is valamit belőle.
Az önismeret fontossága kapcsán kiemeltük az ember látható és láthatatlan részének szem előtt tartását, és hogy próbáljunk meg egyszerre kifelé és befelé is figyelni. Semmit sem kéne túlzásba vinni, érdemes időnként önvizsgálatot tartani, melynek során őszinték vagyunk magunkhoz, és objektív módon tekintünk hibáinkra, erényeinkre. Legyünk rugalmasak, alkalmazkodjunk az újabb és újabb helyzetekhez, akadályokhoz, melyeket ne nehézségként, hanem próbaként fogjunk fel. Ha elsőre nem sikerült valami, tanuljunk a hibánkból és adjunk új esélyt magunknak a javításra. És mindvégig tartsuk szem előtt, hogy senki sem rendellenes - mi magunk sem -, csak más.

A második nap Fürst Valéria mesélt Atlantiszról a fennmaradt mítoszok és geológiai – a földünk mozgásait érintő – kutatások alapján. Beszámolt egy magasan fejlett civilizáció működéséről, a kataklizmára időben készülő atlantiszi bölcsek tudást átmenteni próbáló erőfeszítéseiről, és az uralkodó utódjának, Ankornak életéről.
Rózsa Péter célja az volt, hogy közelebb hozza a regény gondolat-, és eszmevilágát. Ugyanis a mai világunk merőben más értékrend szerint működik, mint az, amiben Ankor nevelkedik. Az ifjú herceg embert próbáló nehézségeken megy keresztül, mégis neveltetése révén közel tud maradni az élet szép, jó és igazságos oldalához. Rózsa Péter az idealista szemlélet pár alapfeltevéséről tartott rövid előadást. Hangsúlyozta az ember összetett felépítését, a belső növekedés fontosságát, és az uralkodásra való nevelés jellemzőit a könyv által leírt fiktív világban. Kiemelte az önuralom erényét, mert uralkodni mások felett csak az képes, aki elsőként önmagát uralja.

Az interaktív blokkot ezúttal is Wagner Alma koordinálta, ezúttal az élhetőbb, jobb jövő felé való lépések álltak a fókuszban. A csapatok ismét 3+1 kérdést járt körül; Ha újra kéne építeni egy emberi közösséget, milyen emberi értékek szerepelnének benne? Miről tudnánk lemondani már most, hogy megelőzzük a mai korunkat (hasonlóan Atlantiszhoz) veszélyeztető összeomlást? Mit tanulhatunk egy nehéz történelmi-társadalmi-ökológiai kor megéléséből? Végül a csapatok megosztották az általuk talált fontos elveket egy élhetőbb jövő felépítéséhez. Következzen egy kis szemelvény arról, mire jutottunk:

Emberi értékek közül fontos az önismeret, az önzetlenség és a szerénység, hogy egy jól működő közösség tagjaként együtt tudjunk működni és tenni tudjunk valamit egy önmagunkon túlmutató jó célért.
Nélkülözhetetlen a mértékletesség erénye, a megelégedettség azzal, amire valóban szükségünk van, és ebből következően a természet kincseivel való felelős bánásmód, hogy minél tovább működhessen az ember-természet harmonikus rendszere.
Az emberi kapcsolatok és a társadalom fontosabb szerepet kell, hogy kapjon, mint a technológiai vagy gazdasági szempontok. Az őszinte és udvarias, tiszteletteljes és jószándékú kommunikáció a harmonikus együttélés alapja.
Az oktatás-nevelés, benne a filozófiai és szellemi ismeretek átadásának kulcsszerepe van, hogy értsük, egyrészt részei is vagyunk a nagy egésznek, ugyanakkor mindenkinek vannak saját képességei, erőssége, melynek segítségével hasznos tagjává válhat a közösségnek. Mert nem csak kapni szeretnénk, hanem adni is; abból, amink van, amit csak mi tudunk adni.
Fontos ezért az áldozathozatal egymásért, hogy képesek legyünk másokat önmagunk elé helyezni, és ne csak a jogokat akarjunk magunknak, de a vállalásainkat, kötelezettségeinket is teljesítsük. Ezzel építve egy igazságosan működő világot, ahol mindenki építi a rendszert, és nem csak hasznot akar húzni belőle.
A jelenben és a jövőben is elengedhetetlen, hogy képesek legyünk úgy tekinteni magunkra és egymásra, mint tanuló, fejlődő lényre, aki több a puszta hús-vér testnél, hiszen gazdag belső világunk is van. És hogy a természetre se csak anyagi erőforrásként tekintsünk, hanem élőlényként, és igyekezzünk ápolni a kapcsolatot mind a természettel, mind belső világunkkal.

Az estek során hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk és remekül éreztük magunkat 😊

Szervezők