Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

Emlékszel?

emlekek.jpg

Egyre több fiataloknak szóló alkotás - könyv, film - foglalkozik az emlékezet kérdésével. Bizony elgondolkodtató az a kitalált helyzet, hogy meg kéne válnunk valamelyik szerettünkkel kapcsolatos összes emlékünktől. Ez történik a Végzet ereklyéi c. könyvben, amikor egy démon az egyik főhőstől - segítségéért cserébe - a legjobb barátjához fűződő összes élményét, emlékét kéri. „Annyi minden volt Simon szemében, annyi évnyi szeretet, annyi elsuttogott titok és ígéret, annyi közös álom.”

Vajon milyen emberré válna a szép emlékeitől megfosztott szereplő? „De ha elveszik az emlékeimet, ki leszek?” - teszi fel ő maga is a kérdést.

A Beavatott c. film még ennél is tovább megy; itt a „műveltek” társadalmi csoportja egy speciális szérum segítségével eléri, hogy a nemkívánatos egyedek teljes memóriatörlésen menjenek át. Nos, ez még durvább. Elfelejtenek mindent? Mintha újszülöttként elölről kezdenék az életet?

A tudomány az emlékeinket az agyunkhoz köti. Ám a mai napig nincs műszer vagy eljárás egy adott egyénhez köthető emlékek kimutatására, befolyásolására. Felvetődhet a kérdés, vizsgálhatók egyáltalán tudományosan az emlékeink? Nem inkább az olyan misztériumok közé sorolhatók, mint a szerelem vagy például a halál közeli élmények egyéni tapasztalatai?

Bizonyos, hogy az emberi tudat rendkívül fontos része az emlékezet; őrzi tapasztalatainkat, múltunkat, a kialakított lényünket, és azt is, amilyennek a jövőnket elképzeltük. Ez az én-tudatunk alapja. Az emlékezet az önmagunkhoz való hűségünk kifejeződése - egy ősi tanítás szerint. Tudni, honnan jöttünk, és merre tartunk.

Emlékek nélkül üres lap lennénk, nem tudnánk semmit sem magunkról, sem a világról. Ám ha vannak emlékeink, azokkal nem csak együtt élni, de dolgozni is lehet: figyelemmel megőrizve a felemelő, sikereket és erőt adó, fejlődésünket szolgáló emlékeinket, és tudatosan feldolgozva a kellemetlen emlékeket, tapasztalatokat, hogy csak a felhasználható tudást, és ne a fájdalmas emléket cipeljük tovább. Mindezeket eltárolhatjuk emlékeink aranyládikájában, s ebből a biztos forrásból bármikor meríthetünk későbbi életünk során.

Nos, tehát Simon más ember lesz-e a Claryhez fűződő emlékei nélkül? A fiú, aki saját áldozatával - idejével, energiájával, szavaival, tetteivel - mindig mellette állt és segített a barátján, jobb emberré vált. Mindez mélyen beépült a személyiségébe, és ha elveszíti az emlékeit, önmagából veszít el valamit. Szívben, lélekben kezdetlegesebb, fejletlenebb ember lesz. Ám, csak rajta áll, mit tesz ezek után a lelki teljességért.

Az ember kiváltsága az emlékezés képessége. Rajtunk múlik, hogy mire és hogyan használjuk ezt.  Földi életünk során gyűjtsük a szívet melengető emlékeinket, és szerezzünk még több lélekemelő tapasztalatot! Abban a reményben, hogy ezt nem veheti el tőlünk senki, talán csak a halál…

dr. Kontó Gizella