Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

Rabok legyünk vagy szabadok…

Amióta világ a világ, az emberekben él a szabadságvágy, és nem igazán vesszük szívesen, ha mások beleszólnak az életünkbe. Vannak, akik úgy érzik, ők biztosan jobban tudják, mit kell tenni, hogyan kell érezni vagy gondolkodni, ugyanakkor vannak olyanok is, akik döntéseik előtt tanulni akarnak a bölcsebbektől, tapasztaltabbaktól és átérzik a szabad akarat felelősségét. Melyik a helyes viszonyulás, segíthet-e egyáltalán valaki, ha kétségeink támadnak, vagy csak magunkra számíthatunk?

A szabadság nagyszerű és félelmetes, a szabadsághoz bátorság kell, a szabadságnak kockázata van.

Sokan megelégszenek a „kis szabadságokkal”, például hogy milyen élelmiszert, mosóport vásárolnak, milyen televízió műsort néznek, milyen könyvet olvasnak, vagy milyen iskolába íratják a gyermeküket, és így tovább. Persze ezek is fontosak lehetnek bizonyos körülmények között, de nem kényszerítenek igazán nagy, komoly döntésekre. A „nagy szabadság” ennél sokkal többet jelent, olyan kérdésekre várja tőlünk a választ, mint: milyen emberré akarunk válni, mi az életcélunk, mi az életben az igazán fontos számunkra, hogyan válasszunk a jó és rossz között, hogyan segíthetünk másokon. A komoly kérdések, komoly válaszokat és tetteket követelnek, de ezekre a nagy döntésekre azonban már jóval kevesebben képesek.

Korunk fejlettnek nevezett társadalma - a fogyasztói civilizáció - kettős játékot játszik az emberekkel, amikor alaposabban megvizsgáljuk, hogy a személyes szabadság, a szabad döntés kérdésére hogyan „válaszol”. Arra bíztat minket, hogy legyünk szabadok, próbáljunk ki mindent, szórakozzunk, szórjuk szét magunkat. A szinte korlátlan szabadság közepette legtöbben észre sem veszik, hogy láthatatlan, ravasz erők bábuként rángatják. A fogyasztói ipar ördögi találmánya, hogy szorongást kelt az emberekben, amit megfelelő árért hajlandó feloldani. Elhitetik a figyelmetlen emberekkel, hogy életük szürke, üres és unalmas, ugyanakkor felkeltik bennük az „igaz, teljes élet” vágyát a legújabb divat szerinti ruhákkal, a csodára képes kozmetikumokkal, a multifunkciós mobiltelefonokkal, vagy a hiper-szuper autókkal. Valóban csak ilyen tárgyi dolgok birtokában élhetünk teljes életet, és nélkülük nem marad más, mint keserűség és szorongás?

Nem kell megvetnünk a fejlett technika, a modern tudomány vívmányait, de csupán ez, nem lehet a végső cél. Az egyre bővülő kínálat végtelennek tűnő és bevehetetlen vára helyett tartalmasabb és mégis könnyebben elérhető dolgok adják a teljesebb, szabadabb élet alapját. Érdemes elkezdeni gondolkodni és kérdéseket intézni magunkhoz, például: Mi döntöttünk így vagy úgy, netán mások döntöttek helyettünk? Feltétlenül szükségem volt-e adott termékre vagy csak kompenzálunk valamit a folytonos gyűjtögetéssel? Mire van szükségünk valójában?

Valószínűleg a görög filozófus, Szókratész, lélekben szabadabb ember volt, mint sokan közülünk, mert gondolkodott, és nap mint nap próbára tette magát a szabad élet nehéz gyakorlataiban. Számára az „önmagunkkal való törődés” nem a mai hedonista hozzáállást jelentette, hanem olyan erőfeszítést, amely által erősek tudunk maradni az élet bármely nehéz helyzetében, és mindig képesek vagyunk irányítani önmagunkat. Olyan tudatos fáradozást, melynek révén szembe tudunk nézni az élettel, a szenvedéssel, a zsarnoksággal, vagy a halállal. Ezt érdemes folyamatosan tanulni és gyakorolni.
A klasszikus filozófia szerint a szabadság annak az embernek a jellemzője, aki ismeri és uralja önmagát, aki nem tartózkodó, ha cselekedni és adni kell, hanem minden tapasztalattal egyre fejlődik, és minél többet fejlődik, annál szabadabbá válik.

„A csupa szabad ember világában élünk, akik addig maradnak szabadok, amíg nem tesznek semmit, ám ez a passzív szabadság magában rejti a rabszolgaság veszedelmes állapotát. A legsúlyosabb béklyó a félelem, a bizonytalanság, a döntésképtelenség lánca, hiszen képtelenek vagyunk azok mellett a gondolatok, érzelmek és tettek mellett dönteni, amelyek rászolgálnának arra, hogy örömmel felajánljuk értük a dolgosan megszerzett, kigyakorolt szabadságunkat.”      (Delia S. Guzmán)

Egyszer eljön az idő, amikor mindenki úgy érzi, hogy el kell számolnia a saját sorsával, ami felelősséget jelent önmagunk, szeretteink és a többi ember iránt. Mindenkinek saját magát kell felszabadítania a korlátai, például a rossz szokásai, negatív lelki vagy mentális béklyói alól. Csak a szabad ember tud hozzáadni valamit a világhoz egy új gondolat, egy új érzés, egy új kapcsolat, egy új hozzáállás formájában. Csak a szabad ember tud mást is felszabadítani.

Akik a szabadság útját ismerő bölcsektől várják saját sorsuk jobbra fordítását, és jó helyen kopogtatnak, egy igazi mestertől ilyen választ kapnak:
- A te igazságod én sem tudom, neked magadnak kell felfedezned, én csak segítek neked ebben.

Nézzünk egy történetet erről!

A bölcs fent van egy toronyban, a tanítvány pedig lentről szeretne feljutni hozzá. Azt mondja neki a bölcs:
- Én nem tudok neked leengedni egy kötelet, de le tudok engedni egy cérnaszálat. Arra próbálj rákötni egy vékony zsineget, amit elbír a cérnaszál. Azt én óvatosan felhúzom. Ezek után te kössél rá erre egy erősebb zsinórt, végül pedig egy kötelet köss a zsinórra, és azon már föl tudsz mászni hozzám.  De én nem tudlak téged felhúzni.

Rajtunk múlik, képesek vagyunk-e saját sorsunk alakítására!
 

Források:

http://www.vilagokonat.hu/ver2/KONYV/konyv.htm

http://www.ujakropolisz.hu/
 

Kontó Gizella