Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

Bajaink okai

bajaink okai.jpgNéha nehéz úgy beszélni vagy írni, hogy az ember nem ismeri azokat, akikhez eljutnak gondolatai, másrészt viszont ez megszabadít attól a kényszertől – amelynek gyakran nem vagyunk tudatában –, hogy úgy nyilvánuljunk meg, hogy tetszést arassunk, illetve egyetértésre találjunk. Nyilván szükségünk van mások támogatására, illetve arra, hogy ezáltal érezzük meggyőződéseink megerősítését, csak akkor van baj, ha az egyetértést a személyes érdekeink védelme miatt keressük.

Lehet-e ma egyáltalán olyan közös, az egész emberiségre kiterjedő érdekről beszélni, amely mindenkivel jót tesz, ráadásul nem csak a szép szó szintjén marad?

A valóság durván megmutatja, hogy a világot kicsiny érdekek közötti harc uralja, amely sokszor kegyelmet nem ismerő tettek révén nyilvánul meg. És ahol érdekek ütköznek, ott nehéz igazságot szolgáltatni.

Miért is van ennyi baj a világgal? Miért az erőszak és a fegyver az első eszköz, amelyhez nyúlunk? Mi történt az emberrel, hogy idegennek érzi saját nagy családjának tagjait, és hogy semmitől sem riad vissza, ha úgy érzi, igazságtalanság érte? Talán elfeledkeztünk arról, ami bennünket összeköt, és egyetemességével messze felülmúl mindenféle személyes érdeket? Talán elfeledkeztünk a lelkünkről.

Régebben azt tanították az embernek, hogy ne elégedjen meg a felszín kutatásával; hogy minden bajnak az oka a jelenségek, az okozatok mögött rejlik. Ha átvitt értelemben betegségnek hívunk minden diszharmóniát, könnyű belátni, hogy összehasonlíthatatlanul többet ér megtalálni a kór okát, mint csak enyhíteni a fájó tüneteken. És hol van ez az ok? Sok keleti és nyugati filozófiában egyaránt az elmébe helyezik, ahol először téves gondolatként fogan meg a később egyre konkrétabb szinteken megnyilvánuló, működési rendellenességeket okozó tényező. Buddha etikai maximáinak gyűjteménye, a Dhammapada, a törvény útja, a következő mondattal kezdődik:

„Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye…”

Gyakran láthatjuk, hogy hasonló nehézségekre különböző emberek egészen máshogyan reagálnak. Valaki jobban bírja, sőt legyőzendő akadálynak tartja a bajt, és ha sikerül kijönnie belőle, erősebb, nemritkán bölcsebb emberré válik. A különbség abban rejlik, hogy mit gondol róla, hogyan értelmezi a nehézséget: az élet részének tekinti, vagy valami olyan kórnak, amely igazságtalanul éppen őrá sújtott.

Ha Marcus Aureliusszal egyetértve azt mondjuk: „Minden, ami történik, igazságosan történik…”, akkor szabaddá váltunk arra, hogy kutassunk az okok után, mivel nem pazaroljuk energiáink nagy részét arra, hogy tagadjuk a velünk történtek igazságosságát. Megszabadítjuk az elménket, hogy a sértett, szubjektív érzésekkel vegyített gondolatoktól mentesen, objektívebben vizsgálja a múltat, és esetleg megleljen egy távolabbi okot, amelynek okozatát most éljük át. A másik, még ennél is nagyobb kihívás: a mostani gondolatainkkal még formálható jövő. Ahhoz, hogy jövőnk jobb és harmonikusabb legyen, gondolatainknak is olyanná kell válniuk.

Az emberek néha puszta jelenlétükkel enyhíthetnek egymás szenvedésein. És szükség is van erre az „elsősegélyre”, akármilyen formában érkezzen is. De ebben a megkínzott világban, amelyben gyakran nem tudunk értelmes választ adni a minden logikát nélkülöző szenvedés miértjére, ugyanannyira szükségünk van rá, hogy megtanuljuk az okok keresésének módszerét. A bölcsekhez, a filozófusokhoz fordulhatunk segítségért, azokhoz, akik arra tanítják az emberiséget, hogyan kutassa a szemmel láthatatlan, gondolattal azonban megragadható törvényszerűségeket.

Ahogyan egy-egy ember is meglelheti a gyógyulást lehetővé tévő okokat, a nagy lény, az emberiség jelenlegi súlyos betegségéből sem tudunk máshogyan kigyógyulni, mint hogy felfedezzük a baj okait: a közös szellemi gyökereinktől való elszakadást, a természettől való eltávolodást, az egymástól való elidegenedést. Amíg ez a különváltság nem szűnik meg, aligha várhatjuk sorsunk jobbra fordulását.

Deák Szilvia
a magyarországi Új Akropolisz elnöke