Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

Zene - a lélek gyógyszere

Hogyan hat ránk a zene? Milyen jótékony vagy esetleg káros hatásai vannak, és tényleg gyógyíthatja-e a lelket? Hogyan lehet megtanulni zenét hallgatni?

Az, hogy a zene befolyásolja a lélek állapotát, korántsem újkeletű felfedezés. Az ókor bölcsei nagyon jól ismerték a különböző zenék lélekre gyakorolt hatásait. Ezek vizsgálatát Püthagorasztól, az i. e. VI. század kiemelkedő filozófusától kezdtük, akit kortársai a lélek orvosának is neveztek. Feljegyezték róla, hogy a maga szerkesztette dallamokkal képes volt lecsillapítani a szenvedélyektől elvakított embereket, és visszavezetni a lelki egyensúly egészséges állapotába. Ismerte jól az emberi pszichét, és ezért bármelyik szélsőséggel tudott bánni, ezen keresztül is tanítva az embereket. Platón is kiemelte a zene jelentőségét a nevelésben. Azt a muzsikát tartotta jónak, amely képes erényeket ébreszteni hallgatójában és művelőjében egyaránt. Vagyis emeli, nemesíti, harmonizálja a lelket. Ezért is javasolta, hogy a gyerekek már születésüktől fogva a széppel, az erkölcsössel kerüljenek kapcsolatba, mert a lélek természete szerint ahhoz válik hasonlóvá, ami körülveszi.

Egészen a 18-19. századig a zeneszerzőnek és a közönségnek is magától értetődő volt, hogy a muzsika a klasszikus zeneelmélet szabályain, a természetes Harmóniákon alapul. Valahol a romantika korszakában kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy fokozatosan eltértek ettől a hagyománytól, és a művész akaratát, egyéni önkifejezését helyezték a természetes törvények elé: így lett egyre szélsőségesebb és hangosabb a zene. A folyamat aztán a huszadik században odáig vezetett, hogy sok zenéből már a harmónia is eltűnt, és a disszonancia vette át az uralmat.

Holott a zene épp akkor tölti be hivatását, ha csiszolja a lelket, ha tanítani tud a szépségre. A jó zene, azaz a harmóniákon nyugvó, a finom árnyalatokat is kifejezni tudó, energiát sugárzó muzsika segít, hogy a gondolatok, érzelmek és tettek harmóniába rendeződjenek, vagyis hogy az emberi jellem maga is olyanná váljon, mint egy tökéletesen hangolt hangszer, amelynek zenéje így a jóság, a magasztos érzelmek és gondolatok, illetve a nemes tettek lesznek…

A zene hatásairól szóló ókori tanításokat a huszadik századi műszeres kutatások eredményei szinte egy az egyben alátámasztják élettani, lelki és mentális szinten egyaránt. Egyre inkább világossá válik, hogy a zene gyakorlati módon is segíthet az embernek, aki valóban szinte gyógyszerként „használhatja”. Ezért fontos, hogy az ember milyen lelki állapotban milyen zenét hallgat. A zene a pulzusszámtól a Vérnyomáson át a különböző hormonok szintjéig mindenre hat. Ezek, és sok egyéb vizsgálati szempont alapján, a legjótékonyabb hatása kimutathatóan a klasszikus zenének van, különösen a barokk és klasszikus szerzők műveinek. A vizsgálatok tanúsága szerint Mozart, Vivaldi vagy Händel remekművei szinte minden „próbát kiállnak”, áldásos hatásuk majd minden körülmény között igazolható. Ezért, aki biztosra akar menni, válassza őket, s minél inkább ráhangolódik a szépre, annál szebbé válik maga is, idővel pedig egyre jobban fogja érezni, mi tesz jót ténylegesen a lelkének. De ehhez – zenei nyelven szólva – gyakorlásra van szükség, azaz a komolyzene hallgatását is tanulni kell.

Különböző lelkiállapotainkban különböző zenékkel segíthetünk magunkon. Például aki levert, lelkesítő zenével „hangolhatja fel” magát (amelyre kiválóan alkalmasak Mozart, illetve Vivaldi concertóinak vagy egyházi műveinek gyors tételei), aki viszont túlságosan szertelen, és energiái nincsenek mederbe terelve, inkább megnyugtató muzsikához forduljon (mint a barokk csembalózene, vagy a klasszikus darabok lassú tételei, különösen a pulzusszámhoz közeli tempójelzésűek). A jó zene – az érzelmeken túl – pozitívan befolyásolja a megértési és koncentrációs képességet is, kimutathatóan hat az agyhullámokra, és erősíti az immunrendszert, valamint képes kiszűrni, elcsitítani a káros környezeti hatásokat, zajokat.

Ahogy a fül tanulja a zenét, vele együtt lassan a lélek is tanul, s idővel azt a zenét fogja tudni választani, amelyikre valóban szüksége van. Az előadás után talán többet megérthettünk a zene lényegéből, amit Händel így fogalmazott meg: „Sajnálnám, ha csak szórakoztattam volna az embereket a zenémmel – én jobbítani akartam őket.”

Rusznák Laura