Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

A filozófia szellemi gyakorlatai - 1. rész

chariot.jpgTalán meglepő, hogy gyakorlatokról beszélünk a filozófiával kapcsolatban, mivel mostanra a filozófia inkább csak egy szűk réteg által művelt szigorúan elméleti tudománnyá vált. Pedig régen, az ókorban nem azokat nevezték filozófusoknak, akik elméleteket gyártottak – őket szofistáknak hívták. Filozófusnak nevezték viszont Catot, az államférfit, aki ugyan egyetlen könyvet sem írt, egyetlen előadást sem tartott, de életmódja minden tekintetben megfelelt a szigorú sztoikus felfogásnak.

Epiktétosz, a sztoikus iskola egyik kiemelkedő alakja, az ácsot hozza erre példának: nem az a jó ács, aki hosszasan beszél a faszerkezetekről, szerszámokról, anyagokról, hanem aki képes felépíteni a házat. Ő nem azt javasolja a filozófusnak, hogy távolodjon el a hétköznapoktól, hanem: „Úgy igyál, egyél, mint bármely más ember, házasodj meg, legyenek gyerekeid, vegyél részt a városi életben, álld ki az igazságtalanságokat, és viseld el a többi embert …

Tehát a filozófus nem mást tesz, csak másképp. A filozófia egy nagyon gyakorlati út, melynek célja, hogy az ember képessé váljon emberségéhez méltó életet élni, azaz torzítatlanul tükrözni belső, rejtett, valódi lényegét. Ezt a lényeget a görögök nousznak, azaz szellemnek nevezték. A filozófia tehát az emberben lakó tökéletes lény kibontakozásának útja – azaz szellemi út. Hogy mit értünk ezen? A következőkben erre keressük a választ.

Plótinosz, az újplatonikus iskola alapítója, halálakor a következő tanítást hagyta tanítványaira: „Kíséreljétek meg visszavezetni a bennetek lakozó istenséget a mindenségben lakozó istenséghez!” Plótinosz azt tanította, hogy az ember lényege olyan, mint egy tökéletes gyémánt, amely az anyaggal érintkezve besározódott. A feladat tehát nem más, mint a sár lemosása az erények vizével. A szellemi út tehát nem különleges parapszichológiai képességek felébresztése, nem a csakrákra való koncentráció, nem testtartások és megtapasztalások, nem mantrák ismételgetése, hanem az erényes élet.

Akkor mire jók az előbb felsorolt gyakorlatok?

Ismét Plótinosz alapján, a szellemi út két fő lépésből áll. Az első a tisztulás és a rendezés, a második a kontempláció, azaz a szemlélődés és az egyesülés. Tehát kell, hogy legyenek olyan gyakorlatok, amelyek a tisztulást, rendezést, mások pedig a szemlélődést és kontemplációt segítik. Fontos viszont, hogy a lépések nem összecserélhetők, azaz egy ősi tibeti írás szerint sáros lábbal a létra legalsó fokára sem szabad lépni, mert a bűnök megszáradnak, visszahúznak, és a mélybe taszítanak.

Platón azt tanította, hogy az ember olyan, mint egy kocsi, melyet két ló húz. A kocsi megfelel a testnek, a két ló és a kocsis pedig a lélek három részének: a vágyakozó, vagy szenvedélyes lélekrésznek, a cselekvő lélekrésznek és a gondolkodó lélekrésznek.

Platón azt mondja, hogy mielőtt az ember szellemivé válna, meg kell tanulnia, hogy a lélek három része harmóniába kerüljön egymással és a kocsis szavának engedelmeskedjenek.

Szellemivé akkor válik, amikor a kocsis a tekintetét a szellemi vagy transzcendens célra irányítja, és a kocsival csatlakozik az istenek seregéhez. A keleti tanításokban ezt úgy fogalmazták meg, hogy a Dharma vagy a Tao szerint él, azaz követi az egyetemes Törvényt, Rendet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az erkölcsös élet az örök törvények szerinti életet jelenti, és nem a változó, hétköznapi erkölcsökre gondolunk, akkor már jobban értjük, hogy mit jelent Plótinosz tanítása: az erény vizeivel lemosni a sarat.

A sztoikusok azt tanították, hogy csak az erkölcsi tisztaságot elért ember képes felfogni az ilyen magasztos eszméket. Mivel ezzel a képességgel kevesen rendelkeznek, a filozófusok megalkottak egy eszményképet, egy példaképet, amelyet könnyebb elképzelni és meg is lehet valósítani: a bölcs, görögül a szophosz eszményét. Bármikor, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, megkérdezhetjük: hogyan gondolkodna, cselekedne, döntene a bölcs – és megpróbálhatunk úgy cselekedni. Létezik platóni bölcs, sztoikus bölcs, epikureus bölcs, konfuciánus bölcs, buddhista, jógi guru és keresztény szent. Minden filozófiai és vallási rendszer ismeri a bölcs eszményét. Marcus Aurelius elmélkedéseiben folyamatosan emlékezteti, figyelmezteti magát, hogy az adott helyzethez hogyan viszonyulna egy sztoikus bölcs. Ez egyike a konkrét filozófiai szellemi gyakorlatoknak!

Grúsz Róbert