Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

Felelősségünk a jövőért

felelősségünk a jövőért 2.jpgAnnak ellenére, hogy mai fejlettnek nevezett civilizációnk mindenből sokat ad nekünk, mégsem érezzük úgy, hogy a dolgok egyértelműen jó irányba alakulnak. A technika egyre korszerűbb eszközökkel lát el minket, az élelmiszerek sokfélesége szinte követhetetlen, megvásárolhatjuk, amire szemünk-szánk vágyik, ugyanakkor nap mint nap hallunk aggasztó híreket is. Egyre közelebbről érintenek minket a globális felmelegedés hatásai, az időjárási extremitások, a természeti katasztrófák és persze a gazdasági válság…

A kapcsolatok sem úgy működnek, mint régen: egyre több az egyedülálló szülő, a csonka családba nevelődő gyermek, a magányos ember. A mélyülő stressz és feszültség hatására, különleges népbetegség ütötte fel manapság a fejét, az álmatlanság. Nehéz a tudatunk, fáj a fejünk, sok terhes gondolatunk van. Valami nincs a helyén!

Hogy mindennek a gazdasági krízis az oka? Minden megjavul magától, csak a gazdaság jöjjön rendbe? Nem hiszem. A művészetnek megvannak a maga külön létfeltételei, a pénztől függetlenül. A nyomor talán gátolja a terjeszkedését, de a gazdagság nem mindig segíti elő. A pénz nem termel eszméket. Pénz volna itt elegendő, csak nem mindig arra fordítják, amire kellene. De éppen ami a legértékesebb: azt nem lehet pénzen megvenni. Nem az erszény, a lélek üressége a nagyobb baj.” (Kodály Zoltán)

A mai világ alapvetően materialista, ezért az emberek igyekezete a szerzésre összpontosít: házat, kocsit, plazmatévét, még több kulináris élvezetet, még több tudást, még több szerelmet akar. Mindenből van sok, de mire van igazán szükségünk? Sokan azt felelnék erre, hogy békében, biztonságban, szeretetben, megelégedettségben akarnak élni. Lehet, hogy ezek elérhetetlen célok? És akik így gondolják, ezért próbálják meg a hiányt mennyiségileg mérhető dolgokkal kompenzálni?

Higgyünk benne, hogy az élet mindig és mindenhol tartogat számunkra lehetőségeket, csak fel kell ismernünk őket, és élni kell velük!

De hogyan?

Először is befelé kell fordulnunk: meg kell ismerni saját magunkat, pozitív tulajdonságainkat, értékeinket. Mindannyiunkban ott lakozik a jóság, a szépség, az igazságosság, a bölcsesség, a szeretet, és persze vannak hibáink is. De amit meg akarunk változtatni, azon változtathatunk. Forduljunk a bölcsesség felé, ami ott van mélyen bennünk, és engedjük, hogy a belső énünk fejeződhessen ki a személyiségünkön keresztül! Sajnos sokunkra jellemző, hogy miközben engedjük, hogy a folyton változó külső világ alakítsa életünket - amit hol élvezünk, hol elviselhetetlennek tartunk -, ezalatt belső üresség lesz rajtunk úrrá. A csokoládétól, a vásárlástól, a szórakozástól vagy éppen a tanulástól, ideig-óráig jól érezzük magunkat, mert elfeledtetik a gondjainkat, feltöltik az ürességet. De ez egy ördögi kör, mivel mindig magasabb és magasabb dózist akarunk a külső dolgokból, de a belső üresség csak nőni fog!

A lélek természetes állapota a béke, a nyugalom. Bár a különböző szituációkban nem könnyű őket megőrizni, de ezt is lehet gyakorolni. Ha emlékszünk arra a pillanatra, amikor részünk volt benne, akkor felidézhetjük a helyzetet. Például, gyakran előfordul, hogy ha a környezetünkben valaki mérges, akkor mi is azok leszünk. Ilyenkor mindketten veszítünk, senki sem nyer. De ha mi összekapcsolódunk a nyugalom eredeti állapotával, ez segít, hogy lehiggadjunk. Mi vagyunk a felelősek a saját világunkért, a teremtett gondolatainkért, az érzéseinkért, a cselekedeteinkért, melyeknek a belső béke állapotából kellene teremtődnie, nem a külsőből!

Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, s amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye. Aki tiszta elmével szól vagy cselekszik, azt úgy követi az öröm, mint a saját árnyéka.” (Buddha)

Hasznos, ha megállunk egy-egy pillanatra, megpróbálunk kívülről nézni magunkra, és fegyelmezzük a tudatunkat. Döntsük el, hogy mi az igazán fontos számunkra és legyünk tudatosak. Tartsuk mindig szem előtt, hogy merre akarunk menni. Az élet felelősségre tanít saját magunkkal és másokkal szemben egyaránt.

Mit szeretnénk inkább: sodródni az árral a puszta túlélés szintjén, vagy azt, hogy legyen cselekedeteinknek értelme és célja?

És ha ezt a tudatosságot meg tudjuk őrizni, ebből idővel következik majd a változás, ami által kezelni tudjuk az érzéseinket, gondolatainkat. A béke és nyugalom fog kifejezésre jutni a lényünkön keresztül és ez átsugárzik az emberi kapcsolatainkra.

Külsőre lehet, hogy nem vagyunk egyformák, de ugyanazokat az értékeket látjuk fontosnak. Mindannyian egy emberi családhoz tartozunk, és ha a bőrszín más is, de a mosoly és a sírás minden embernek ugyanazt jelenti.

Kontó Gizella