Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

Egyre nagyobb szükség van a filozófiára

Sok minden hiányzik ma a világban. Valójában szegények vagyunk, miközben az ember valódi vagy vélt szükségleteit kielégítő technika révén bőségben és kényelemben fürdünk. Mégis azzal találkozunk, hogy minél több mindenünk van, annál többet akarunk, és ezzel az ördögi kör szinte végleg bezárul, hacsak nem sikerül szert tennünk arra, ami igazán hiányzik.
 
Ezért azt gondoljuk, egyre nagyobb szükség van a filozófiára. Amikor az Új Akropolisz céljairól beszélünk, kiemeljük a filozófiai tanfolyamainkat, amelyeket a klasszikus ókor szellemében tartunk. És mi éppen erre helyezzük a hangsúlyt: a klasszikus ókor szellemiségére, azaz arra a széles körű filozófiára, amely az élet minden arculatát magában foglalja, és minden tőle kérdezőnek igyekszik választ adni, túllépve a korunk által szabott szűk kereteken.
 
A filozófia létezik, de valójában...
Felvetődhet az emberben, hogy ezek szerint akkor ma nincs is filozófia, ha az ókori formájához kell visszanyúlnunk? De igen, van, csak éppen...
 
Nem szeretnénk részletesen elemezni sem a terjedelmes egyetemi oktatási programot, sem a középiskolai tananyagot. Van ugyan filozófiaoktatás, de ezt a tantárgyat nem is annyira a témái, hanem inkább az oktatói tudják életszerűvé tenni a hallgatóiknak. Csak azok a tanárok tudják másokkal megértetni a filozófiát, akik szeretik a munkájukat, mert arra bátorítják a tanítványaikat, hogy keressenek és felfedezzenek. A többiek csupán elszomorító mentális zűrzavart okoznak, és ez vezet aztán a filozófia közszájon forgó megítéléséhez: általában kusza, érthetetlen szavakból és fogalmakból álló halandzsának tartják. Ez a közkeletű felcímkézés súlyosan és igazságtalanul bélyegzi meg ma a filozófiát: haszontalan. Nem alkalmazható a gyakorlatban és nem is jövedelmező, vagyis, ha valaki meg szeretne belőle élni, akkor tudóssá kell válnia (és nem mindig szívből), vagy ha óriási szerencséje van, kiadják a könyveit, amelyeket olvasnak és elfogadnak.
 
És mi a helyzet azokkal, akik végül diplomát szereznek filozófiából? Több évnyi tanulás után a különböző korok gondolkodóinak eltérő és gyakran egymásnak ellentmondó nézetei nyüzsögnek a fejükben, de nem találják meg a történelmi korszakok és a belőlük fakadó gondolkodás között a kapcsolatot. A mai fiatal filozófus (bár kérdés, hogy nevezhetjük-e egyáltalán filozófusnak azt, aki elvégezte ezeket a tanulmányokat...) bizonytalan marad: vagy azt a tant választja, amelyet ügyesen, mint a „legjobbat” sugalltak neki, vagy tehetetlenül áll az ezernyi érvelés előtt, amelyek egyike sem segít megoldást találni a mindennapi gondjaira. 
 
Tehát akkor van filozófia, de valójában...
 
De valójában mi is a filozófia?
Olyan sok definíciójával találkozhattunk már a filozófiának, hogy nem egyszerű az egyik mellett dönteni.
 
Induljunk ki abból, hogy még ha mai formájában megközelíthetetlennek és meddőnek is tűnik, a keleti és nyugati klasszikus korban a filozófia a világegyetemet és az embert érintő legfőbb kérdésekre kereste a választ. És mindenekelőtt életmódot hirdetett, amivel nagy segítséget nyújtott a magát a világegyetem részének tekintő embernek.
 
A görög hagyomány alapján a fogalom megalkotója Püthagorasz volt, aki azt állította magáról, hogy nem bölcs (szophosz), hanem csupán a bölcsesség szerelmese, „philoszophosz”. Ez a létező legegyszerűbb és a legmélyebb magyarázat. A bölcsesség iránti szeretet mozgatja az embereket, felnyitja a szemüket, felrázza őket önző elkülönültségükből, felkelti mély vágyukat arra, hogy megkeressék és megtalálják az életükben alkalmazható igazságokat. A szeretet hatalmas hajtóerő, és amikor a szeretet bölcsességre serkent, számos kapu nyílik ki bennünk, amelyek korábban rejtettek és ismeretlenek voltak előttünk.
 
Nem az Igazság, a nagy és egyetlen Igazság kereséséről van szó, hiszen tudjuk, hogy mindenki tévedhet. De minden egyes ember, minden filozófus a rá jellemző módon igyekezett megtalálni néhány megoldást, amelyek másoknak is – és nemcsak saját maguknak – segíthetnek meglelni az Igazság egyik darabkáját, arculatát.
 
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy ezt a filozófia-felfogást az időtlenség szele lengi át, hiszen évszázadokkal ezelőtt is életszerű volt, és ma is felrázza az embert. És bizalmat ébreszt a jövő iránt, ha tudjuk, hogy mindig lesznek emberek, akik szeretik a mély tudást, odaadóan és tisztelettel keresik, és így filozófussá válnak.
 
Mire jó a filozófia?
Nem könnyű újra hasznosnak tartani a filozófiát, miután már régóta igyekszünk magunkat meggyőzni arról, hogy nem gyakorlatias és kívül esik a való életen.
Vegyük szemügyre egy kicsit közelebbről ezt az annyira nagyra becsült valóságot, a praktikusságot, amelyet az élet fontos jellemzőjének tartunk. Kiben ne fogalmazódtak volna meg kérdések gyerekként, serdülőként, fiatal, sőt érett éveiben is – néha titokban, hogy ne tűnjünk gyengének vagy tudatlannak? Hányszor súrolták kérdéseink a lehetetlent? Hányszor forgattuk magunkban kínlódva a születés és a halál, a betegség és az öregség kérdéskörét? Hányszor kerestük a világ és saját létezésünk miértjét? Hányszor jártuk körül Isten fogalmát és néha teljesen elvetettük, néha pedig nehezen megragadható érzés formájában mégis elfogadtuk?
 
Annyiszor volt már szükségünk a filozófiára, hogy segítsen feloldani a kételyeket és szorongásokat. Tudjuk, hogy a filozófia nem arra való, hogy bölcset faragjon belőlünk, és hogy felfedje előttünk a világ minden titkát. De azt is tudjuk, hogy sok bizonytalanságot fel tud oldani, megtaníthatja használni az eszünket, hogy ne csak a kérdéseket, hanem a válaszokat is bátran meg tudjuk fogalmazni. Szókratész nyomdokain járva tudjuk, hogy nem tudunk, de ezért is indított el bennünket a filozófia a tanulás útján. Lépésről lépésre, sietség és feszültség nélkül, elfogadva, hogy annyi mindennel szembe kell még néznünk, és örömet lelve a kis bizonyosságokban, amelyekkel napról napra gazdagodunk.
 
A Filozófia az életre tanít. Nehezen elsajátítható művészet, amellyel nem foglalkozik senki, és amelynek a módszerét mintha senki sem ismerné. Megszületünk és hagyjuk, hogy az ösztön diktálja a játékszabályokat, sőt korunk divatjához igazodva tovább torzítjuk őket. De a nagybetűs Élet valami egészen más. Ilyenkor tudjuk, kik vagyunk, hogy nem vagyunk kivételesek, hogy az, ami fájdalmas próbának és nehézségnek tűnik, valójában egy lehetőség, hogy megtanuljuk irányítani saját magunkat. Ilyenkor sejtjük, honnan jöttünk, és azt is sejtjük, hogy egy új tér-idő dimenzió felé haladunk, amely akár eltérő is lehet a most ismerttől. Ilyenkor látjuk a mindent összefűző szálat, amelyet – ha úgy tetszik – örökkévalóságnak is nevezhetünk.
 
A filozófia arra való, hogy rátaláljunk az Élet értékére, és ne csak sodródjunk vele. Arra való, hogy minden élőlényt és ne csak az embert lássuk értékesnek. Arra való, hogy szemünk lássa az eget és a földet, hogy kutassuk a föld mélységeit és az ég távlatait, hogy többet lássunk, érezzünk és gondolkodjunk. Így leszünk filozófusok, akik tudatában vannak kérdéseiknek és válaszaiknak, amelyek még nem véglegesek, de az Igazság egyre jobb megértéséhez vezetnek. Nem kapunk érte senkitől fizetséget, nem ebből élünk meg, de megtanulunk élni, és nekünk elegendő lesz az a fizetség, amely belső bizonyosság formájában érkezik.
 
Kinek van szüksége a filozófiára?
Mindenkinek. A filozófia nem azok „tulajdona”, akik különféle elméleteket tudnak kifejteni egy jobbára csak szakmabelieknek érthető nyelvezettel.
 
A filozófia mint életmód, mint tudásvágy mindenkinek szól, és mindenkinek szüksége van a lehetőségre, hogy szabadon feltehessen magának kérdéseket a lényeg és a világ különböző vetületeiről. A kérdezés az élet része. A válaszok keresése is az élet része. És ha megtalálunk néhány kulcsfontosságú választ, amelyeket tudunk a saját életünkre vonatkoztatni, akkor az a legjobb, ha naponta igyekszünk alkalmazni őket. Ez tesz bennünket filozófussá és nem az egyetemi diploma, amely ugyan igazolja, hogy elvégeztünk egy felsőoktatási programot, de azt nem, hogy megtanultunk gondolkodni, és élni.
 
Egyre nagyobb szükség van a filozófiára
Tényleg egyre nagyobb szükség van a filozófiára, de arra az igazira, amely annyira egyszerű és annyira mély, mint maga az Élet. Nincs szükségünk túlbonyolított formákra és a múlt gondolkodóinak kritizálására sem. A filozófia csak természetes lehet, akárcsak a többi létező. Igazodnia kell a természethez, de nem elsősorban a látható formáihoz, hanem a törvényeihez, amelyek az Istentől a mikrobákig mindent uralnak.
 
Platón, a mindig időszerű, nagy filozófus, Parmenidész című párbeszédében ezt írja:
Szép és isteni ugyanaz a lendület, amely a gondolkodás felé ragad; de küzdd magad át rajta, és gyakorold magad jobban abban, ami látszatra haszontalan és amit a tömeg fecsegésnek nevez, addig, míg ifjú vagy; mert ha nem, elfut előled az igazság.
 
Nincs semmi új a nap alatt. Az idő sem tudja elnémítani a bennünk rejlő, a filozófiához szólító örök szellemiséget, amely ha megnyilvánul, tisztán kimutatja a fiatalságát, életkortól függetlenül. Van valami abban a klasszikus kori görög ráébredésben, mely szerint Arany Aphrodité – az örök fiatalság – azokban a szívekben lüktet, amelyek sohasem záródnak be az Élet rejtélyei előtt. Sőt, megnyílnak, hogy megfejtsék őket.
 
Delia Steinberg Guzmán
Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke