Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

Csipkerózsika történetének szépséges tanításai

Gyerekkorunk egyik legszebb meseélménye Csipkerózsika története. Nem véletlenül olyan népszerű, hiszen – mint minden mese és minden mítosz – önmagában, elemzése, mélységeinek vizsgálata nélkül is egy gyönyörű történet. Mégis érdemes kicsit mögé nézni, hiszen ez a mese is, mint a varázsmesék mindegyike, több szinten szól hozzánk, más és más arcát mutatja attól függően, hogy milyen szemmel nézünk rá.


A freud-i elemzés szerint egy fiatal lány nővé érésének lehetünk tanúi. Csipkerózsika azonban mindaddig megközelíthetetlen marad, amíg lelkileg is készen nem áll a házasságra. Mint felnőtté válásról szóló mese, szépen, rejtetten, nem ijesztően, mégis valósághűen beszél egy kamaszlány szemszögéből a felnőtté válás minden nehézségéről és szépségéről.

Egy másik kulcsban felfedezhetjük benne – mint minden fejlődésről szóló mesében – a gyereknevelés örök problémáját: meddig szabad megóvni egy gyereket a problémáktól, mikor kell hagyni, hogy egyedül nézzen szembe mindazokkal a próbákkal, melyeket a sors tartogat számára. Egy apát ismerhetünk meg, aki elhatározza, hogy mindenáron megóvja szeretett gyermekét a rá váró nehézségektől. Megmutatkozik ez a tudós asszonyok látogatásakor is: mikor kicsi lánya megszületik, meghívja életébe az erényt, a szépséget, a gazdagságot, mindazt, amit bármelyikünk meghívna annak életébe, akit szeret. A nehézségeket azonban nem hívja meg a király. A próbáknak mégis el kell jönniük a lányhoz, ha másként nem, akkor hívatlanul, váratlanul, de ez az emberi élet rendje. Miután az átok kimondásra kerül, a király elégetteti a birodalom összes orsóját. Igen abszurd cselekedet ez, ha belegondolunk, hogy a szövés-fonás milyen jellemző és fontos női tevékenység volt akkoriban. Amikor Csipkerózsika tizenöt évesen szembenéz élete első próbájával, nem tudja, hogy „fogja meg”, hiszen senki sem tanította meg rá. Pedig nincs az orsóval semmi baj. Az orsó nélkülözhetetlen eszköze annak, hogy - végső soron - ruhát hordhassunk. A nehézségekre szükségünk van, hogy jellemünk alakuljon, hogy Emberré váljunk. Csak tudni kell kezelni őket.

Végül nézzük meg ezt a történetet a királyfi szemszögéből, ezzel egy harmadik jelentéstartalmat fedezve fel a történetben. A királyfi a tanítványt szimbolizálja ebben a kulcsban, Csipkerózsika pedig az ősi tudást, az értéket, a rejtett kincset, amelyért a tanítvány nagyon hosszú időn át rendületlenül küzd. Csipkerózsika alszik. A tudás alszik, mert nem méltó senki arra, hogy megismerje őt. És ha nincs tudás, akkor még a jóindulat is kevés ahhoz, hogy előbbre vigye a világot. Ebben a kulcsban mindegyik királyfi, aki a száz év alatt megpróbálkozott Csipkerózsikához jutni, ugyanaz az ember, ugyanannak a tanítványnak számtalan próbálkozása a fejlődésre, arra, hogy méltóvá váljon a tanításhoz. A tanítvány, azon kívül, hogy kitartó, minden egyes próbálkozásából tanul, fejlődik, a kudarcok megedzik, alázatossá teszik, felkészül a következő útra. Erre abból következtethetünk, hogy utolsó próbálkozásánál nem kardjával vág utat a palotáig, hanem a bozót megnyílik előtte. A mese nagyon szépen leírja, hogy a tövisbozót nem tövisbozót többé, hanem hajlékony ágak, melyeken virágok nőnek, és ezek az ágak maguktól átengedik a királyfit. A télből tavasz lett. A télből akkor lesz tavasz, amikor annak ideje van. A természet nem siet és nem is késlekedik, a természetben minden időben történik. Eljött az idő, hogy a tanítást újra életre hívják. De nem akárki számára jött el az idő, csak annak a tanítványnak, aki hosszú, nagyon hosszú időn át kitartóan küzdött és képes volt fejlődni: a hajlékony ágak átengedik a királyfit, „majd mögötte ismét sűrű sövénnyé zárultak össze”.
 

K.Réka