Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

Sors és szabadság

Egy csodálatosan összehangolt, tökéletes harmóniát tükröző világban élünk, amit egyfajta „kozmikus intelligencia” irányít, és ami minden létezőben megtalálható. Ezt a rendezett világot kozmosznak nevezzük, ellentétben a káosszal, a rendezettség hiányával. Az ezoterikus filozófia tanítása szerint a természetet, az életet szilárd törvényszerűségek hatják át, nincsenek véletlenek. A legtöbb ember hajlamos azt hinni, hogy váratlan, előre kiszámíthatatlan szerencse, vagy szerencsétlenség érte. De minden történés mögött megvan az ok, a törvény, ami a bekövetkezéséhez vezetett. „Isten nem kockajátékos” (Einstein) 

Ha léteznek a törvényszerűségek, mik ezek, hogyan vezethetjük ezek mentén az életünket?

A sztoikusok Platón nyomán az életet uraló két törvényről beszélnek:

1. a Sors (Fátum),

2. a Gondviselés (Providencia).

Az első törvény azt mondja, hogy minden történés mögött szabályszerűség, valamilyen ok figyelhető meg, a második pedig, hogy minden történésnek célja is van, vezet valamerre minket. Tanulnunk kell az eseményekből, a cselekedeteinkből, a körülményeinkből. Például egy örök elégedetlen, zárkózott, mogorva, magányos ember, akinek elege van az életformájából, a kellemetlen körülményeit valószínű, hogy magának (is) köszönheti. Vagyis a szituációnak megvan az oka. Amikor elhatározza, hogy megváltozik, megpróbál másként gondolni az őt körülvevő világra, belátja, hogy sokkal rosszabb körülmények között is élhetne, akkor elindul egy folyamat, amelynek során saját maga képes lesz megoldani a problémáját, és közben fejlődni fog, a szó nemes értelmében. Megelégszik a sorsával, kevesebbel is beéri, átértékeli magában az igazán fontos dolgokat, majd derűlátóan, mosolyogva megy az emberek közé, érdeklődik felőlük, meghallgatja őket. És a többiek vissza fognak mosolyogni rá, partnerei lesznek, mert érzik, hogy a kedvező irányú fordulat nekik is jó. Így éri el célját a törvény, mindenkinek előnyére szolgált a változás, jobb lett tőle a világ.

Ha vannak törvények, akkor vajon életünkre a kiszolgáltatottság vagy a szabadság jellemző-e? Legyünk fatalisták, akik szerint a múltbéli cselekedeteink egyértelműen meghatározzák jelen életünket, és jövőnket is, tehát nem változtathatunk sorsunkon, haszontalan az életünket jobbítani akaró erőfeszítés? Vagy van beleszólásunk az életünk alakításába, van döntési szabadságunk, még ha korlátozott is? Úgy érezhetjük, hogy inkább az utóbbi a járandó út, és ahogy a hajón együtt utazó emberek bizonyos területen mozoghatnak, úgy mi is képesek vagyunk befolyásolni életünk számos, ha nem is minden területét. De hol is rejlik az ember szabadsága? Alapvetően a gondolkodásunkban. Az ember összetett lény, a test, a lélek és a szellem hármassága, ami azt jelenti, hogy egyszerre többféle akarat jelenik meg bennünk. Lehet, hogy este munka után fáradtan ösztönösen a pihenést, tévézést választanánk, de egy telefon hatására, melyben jó barátunk egy érdekesnek ígérkező előadásra hív meg minket, mégis ez utóbbi mellett döntünk. Amikor a fáradtság helyébe az érdeklődés lép, akkor a szellemi részünkkel azonosultunk a testivel szemben, felemeltük a tudatszintünket, a szokásostól eltérő módon döntöttünk. A filozófia célja éppen az, hogy segítse az emberekben a belső gondolkodót felébreszteni, segítse az embereket a nézőpontváltásban. Szabadon dönthetünk afelől, hogy a bennünk lévő vágyak közül, melyikkel azonosulunk, és az fog érvényesülni. Választhatjuk a könnyebb, de a nehezebb utat is. „A sors szilárd törvényeket követ, amelyek szükségszerűen kifejtik hatásukat. Az ember azonban kézbe veheti saját sorsának alakítását, azzal, hogy viselkedésével kiteszi magát vagy az áldásos, vagy a pusztító erők befolyásának.”  (Ji King – 15. A Szerénység)

A mai földi élővilágban az embernek megadatott az intelligencia képessége, meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Ha el akarunk térni a születésünkkor belénk kódolt életúttól, akkor döntéseink előtt érdemes megállni, gondolkodni, majd cselekedetinket, hibáinkat elemezni, hogy legközelebb még jobb döntést hozhassunk. Az emberi élet törvénye a folyamatos fejlődés, ami az egyetemes harmóniát célozza az önző érdekekkel szemben. Éljünk tudatosan, és döntsünk a jó mellett! Hogy ez honnan tudható? A válasz egyszerű: vizsgáljuk meg, hogy cselekedetünk jobb emberré tesz-e minket vagy nem, szándékainkat nemesíti-e, vagy nem! „Önmagunk ellen küzdeni a legnagyobb küzdelem. Önmagunkat legyőzni, a legnagyobb győzelem.” (Galilei)

K.G.