Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

Az igazságosságról

Milyen élethelyzetekben merülhet fel az igazságosság kérdése? A hétköznapi életben például az emberi kapcsolatokban. Ha valamit teszünk a másik emberért, azt tartjuk igazságosnak, ha cserében ő is ugyanennyit tesz értünk. Vagyis az igazságosság egy mérleg jellegű dogot jelent legtöbb ember számára.

Ugyanakkor az emberi kapcsolatok között is finomíthatók a különbségek, más lehet a helyzet a barátok, a szerelmesek, vagy a szülő – gyermek viszonyában. Igaz ugyan, hogy itt is egyfajta egyensúlyt szeretnénk hosszú távon megvalósítani, vagyis nem várunk el többet, mint amennyit adunk, mégis az érzelmi kötődés, a felfokozott vonzalom adott esetben megboríthatja ezt az egyensúlyt, és képessé tesz minket arra, hogy önzetlenül, viszonzást talán nem is várva cselekedjünk.



Az igazságosság kérdése gyakran felmerül a sors, az élet kapcsán is. Sokszor kérdezzük, „Miért pont velem történik?”, és érezzük úgy, hogy a sors igazságtalanul bánik velünk, amikor elér egy betegség, egy tragikus esemény, vagy bizonytalanná válik a megélhetésünk. Általában nem tartjuk igazságosnak, hogy nem részesedik mindenki azonos arányban például a szépségből, az értelmi képességből, vagy túllépve ezeken, az anyagi javakból, a hatalomból. És végképp igazságtalannak tartjuk a természeti katasztrófákat, vagy tömegszerencsétlenségeket.

A civilizált emberi társadalom fennállásához nélkülözhetetlenek a törvények. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy ezek az ember alkotta törvények igazságosak-e. Például mai viszonyaink között a mentelemi jog kérdését valószínű, hogy csak a törvényt alkotók tartják igazságosnak, a társadalom többi tagja, nem.

A filozófia szerint minden jelenség mögött egyetemes törvényszerűség áll. Az életünk során megpróbáljuk ezeket a törvényeket megismerni, megfogalmazni, és alkalmazni. A tudomány sok mindenre választ talált mára, de mindenre még közel sem. Hajlamosak vagyunk véletlennek tekinteni azokat a dolgokat, ahol még nem látjuk a törvényszerűséget. Vannak hétköznapi magyarázataink, részigazságaink és féltörvényszerűségeink, amelyekkel jól elboldogulunk az életünk során. Például, ha megbántunk valakit, nem csodálkozunk azon, ha megbántódik az illető, de azt már zokon vesszük, hogy később valamikor minket is megbántanak.

Vajon ez a véletlen műve, vagy van összefüggés a két dolog között?

A filozófia nem éri be részigazságokkal, kérdez, és fáradhatatlanul keresi a választ a miértekre. Ahogy a tudós, a filozófus is megfigyel, és keresi az összefüggéseket. A törvényszerűség felfedezéséhez nélkülözhetetlen az érdeklődés, az intuitív szemlélet, a hit és a kitartó munka. A filozófia alapja a tudatosság, ami abból áll, hogy folyamatosan tanulunk, szemlélődve élünk, intuitív módon ráérzünk dolgokra, és felfedezzük a törvényszerűségeket.

A sors szilárd törvényszerűségeket követ. Ez a törvény a keleti bölcselet különböző fajtáiban különböző módon jelenik meg. Indiában Dharmának, Kínában Taonak, Egyiptomban Maatnak nevezik. A sztoikusok Fátumról, és Providenciáról beszélnek, ahol az ok-okozat törvénye mellett annak célját, a gondviselést is kiemelik. Ha fejjel megyünk a falnak, az ugyan fájni fog, de megtanulhatjuk belőle, hogy máskor ezt ne tegyük. Máris megismertünk egy egyszerű törvényt. Az emberrel nem véletlenül történnek a dolgok, a Sors tanít minket. Ismételteti velünk a már megszerzett tudást, és a lécet egyre feljebb és feljebb helyezi.

Buddha szerint a bajok forrása a tudatlanság, ez akadályoz meg minket abban, hogy a törvényeket megismerjük és belső fejlődésünkhöz jól alkalmazzuk. Ha boldogulni szeretnénk, tanulnunk kell, és elegendő tudással megértjük, hogy létezik egy egyetemes REND, ami igazságos. Mítoszok szólnak arról, hogy az igazi jó uralkodó az erény példáján keresztül uralkodik, nem az ember alkotta törvények által.

Legyél alázatos, ha el akarod érni a bölcsességet. Legyél még alázatosabb, ha ura vagy annak.” (Marcus Aurelius)

Sajnos kevés a jó példa, és sok az igazságtalanság. Az emberek ezért hajlamosak azt hinni, hogy nem is létezik igazságosság. Miért tanuljunk mégis? Hogy a magunk kis világát rendben tartsuk! Hiszen ezt elvárhatjuk magunktól, míg másoktól nem.

A bölcs a követelményeket magával szemben támasztja, a közönséges ember mással szemben.” (Konfuciusz)

Mai korunk „igazságossága” a tömegesítés. Minden ember egyenlő, mindenkinek járna ugyanaz az életminőség, mert „megérdemeljük” – ahogy a reklámok mondják. A legújabb mobiltelefont akarják sokan, mert ugyanolyanok akarnak lenni, mint a tv által sugallt minta. A hirdetések által alkalmazott manipuláció sajnos eléri a célját.

Bár az anyagi hasznot célzó társadalmi uniformizálás hatására elveszik az egyéniség, mégis érezzük, hogy különbözők vagyunk. Eltérünk egymástól életkorban, nemekben, bőrszínben, világnézetben, tudásban, vagy éppen erényekben. Ha nem fogadjuk el, hogy az emberek között alapvető különbségek vannak, akkor nem érezzük az igazságosságot.

Platón négy csoportba sorolta az embereket képességeik, belső igényeik, bölcsességük szerint: vas-, réz-, ezüst-, és arany lelkületű emberekről beszélt, akik közül a legbölcsebbek, az „arany emberek” a legalkalmasabbak a vezetésre, ugyanakkor nagyobb büntetést is érdemelnek, ha bármi rosszat követnek el. A tudatosság mértéke határozza meg a jogokat és kötelességeket. Manapság az igazságosságot gyakran hajlamosak vagyunk pusztán a jogokkal összefüggésbe hozni. Pedig az életünkben kapott lehetőségeink kötelességeket is támasztanak velünk szemben. Gondoljuk végig, hogy azzal az intelligenciával, értelemmel, amit kaptunk, vagy amit esetleg az évek során fejlesztettünk, mit is teszünk, kinek a javára használjuk, igazságosan bánunk-e vele!

Az ember, mint összetett lény, különböző igényekkel, képességekkel, lehetőségekkel rendelkezik. Nemcsak a testnek, a léleknek is szüksége van „táplálékra”, és amikor az egyiket „etetjük”, lemondunk a másikról. Ha túl sokat pihenünk, lustálkodunk, akkor nem jut időnk zenehallgatásra, olvasásra, tanulásra, kertészkedésre, azaz a lélek kibontakoztatására. Az önismeret segít annak eldöntésében, hogy melyik részünk visel el több hiányt a másik fejlesztése érdekében.

Az igazságosság a lélek egészsége, az igazságtalanság a betegsége.” (Platón)

Akkor vagyunk igazságosak magunkhoz, ha megtaláljuk a megfelelő arányt és ritmust a különböző igényeink kielégítése, és feladataink, kötelességünk végrehajtása között.

Az igazságosság azt a tökéletes egyensúlyt jelenti, amelyet a helyes nézetek, a mértéktartó életmód és az élet problémáinak kiállásához szükséges lelkierő hoznak létre.” (Delia Stenberg Guzmán)

K.G.