Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

A filozófiai életelvek

szokratesz.jpg(Szókratész emlékének ajánlva)
Szókratészt gyakran nevezik a filozófia atyjának és vált sok filozófus példaképévé. Filozófiája több híres irányzat alapjává vált, tanítványai írásaikban állítottak emléket Mesterüknek. Ha meg szeretnénk ismerni alakját, életét, tanításait, Xenophón emlékeihez vagy Platón írásaihoz érdemes fordulni. Közülük is a legkiemelkedőbb Platón, az Akadémia alapító Mestere.

Életének összegzését Szókratész az athéniaknak mondott védőbeszédében adja, amikor hetven évesen koholt vádak alapján bíróság elé idézték. Ebben Szókratész kifejti életének, tetteinek mozgatórugóit, megfogalmazza a miérteket – azaz választ ad a filozófia legfontosabb kérdéseire: miért él úgy, miért döntött úgy, miért gondolkodik és beszél úgy, ahogy. Miért nem akar változtatni, miért nem védekezik, miért nem akarja elkerülni a halált? Ebből a beszédből apránként kibontakozik, hogy milyen életelvek alapján hozta meg döntéseit és alakította életét, és az is, hogy mivé, milyenné vált általuk.

 

Gondoljunk bele, milyen szerencsés lehet az az ember, aki elmondhatja, hogy életének nagy részében meg tudta mondani mi a helyes, mi nem az, és ehhez nem volt szüksége bonyolult szabályrendszerekre, csak pár egyszerű alapvetésre, melyekből háborúban és békében, hétköznap és a halál küszöbén is le tudta vezetni, mi a megfelelő döntés, tett! Milyen szerencsés lehet az, akinek élete végén visszatekintve nem kell bánnia egyetlen döntését sem, mert az elvek, amelyekre támaszkodott helyesnek bizonyultak! Szókratész ilyen ember volt, és ezért döntött úgy, hogy inkább vállalja a halált egy igazságtalan döntés miatt, minthogy félelemből megszegjen egy elvet, mely egész életében végigkísérte.

Milyen elveket vallott Szókratész?
Sosem tartotta magát bölcsnek. Azt mesélik, hogy egyszer egy barátja megkérdezte Delphoiban az Istent, hogy ki a legbölcsebb görög, és azt a választ kapta, hogy Szókratész az. Ezután kezdte el Szókratész bejárni Athén művelt embereit, hogy megvizsgálja a jóslat értelmét. Végül azt találta, hogy bár bölcsesség szempontjából sem ő, sem a meglátogatott személyek nem érnek egy fabatkát sem, de ő legalább tudja magáról, hogy nem az. Mi a jelentősége egy ilyen életelvnek? Aki azt hiszi magáról, hogy bölcs, az elvágta maga előtt a megismerés, a tanulás, a növekedés lehetőségét. Természetes, hogy minél többet tudunk, annál bölcsebbek vagyunk, de annál több kérdésünk is lesz. Sajnos sokan gondolják úgy – ahogyan Szókratész is tapasztalta, - hogy aki egyvalamiben kiemelkedőt tud nyújtani, például ünnepelt költő, vagy elismert szakértője szakmájának, az rögtön mindenben kiemelkedőnek gondolja magát.

Mindenkit ellenszolgáltatás nélkül tanított, aki őszintén tanulni akart. Ez központi kérdés Szókratésznél, hiszen a tanításnak szentelte életét. Sokszor megvádolták azzal, hogy ő is csak egy a sok szofista közül, aki pénzért oktatja a jómódúakat, de ez távol állt Szókratész hitvallásától. Tanulni kell, mert ez teszi igazán boldoggá az embert. Tanulni egész életünk során kell, és a legnagyobb jótevőnk az, aki tanít bennünket. De a tanítás nem korlátozódhat azokra, akiknek pénze van és  Szókratész meggyőződéssel hitte, hogy az államot a tanult emberek fogják felvirágoztatni, és nem a jómódúak.
Minden körülmények között kitartott választott életfeladata mellett. Saját szavaival önmagát egy bögölyhöz hasonlította, akit azért küldött az Isten Athénra, a nemes paripára, hogy azt csípéseivel felébressze tohonya álmából. Mert Athén eltelt gazdagságával, nagyságával és megfeledkezett ápolni azokat az erényeket, amelyek naggyá tették a görög államok között. Előre látta Athén közelgő bukását, és az erkölcsök romlásával magyarázta.

Nem félt a haláltól. Azt tanította, hogy az élet egyfajta folyamatos készülődés a halálra. Egész életünket úgy kell leélnünk, tisztességgel, becsülettel, hogy amikor eljön az elkerülhetetlen, ne legyen semmi, ami miatt szégyenkeznünk kellene. Sokan félnek ugyanis a haláltól, és mindent megtesznek azért, hogy elkerüljék, még a becsületüket, a tisztességüket is előbb eldobják, mint az életüket. De lehet-e élni ezek nélkül? Szókratész szerint nem. Sőt, azt mondta, hogy a halálról senki nem tud semmit – miért félnénk hát tőle úgy, mintha a legrosszabb dolog lenne? A becstelenség viszont mindenki által rossz dolognak tartott valami, tehát inkább ettől érdemes menekülni, nem a haláltól. Szókratészről tudni lehet, hogy több csatában is részt vett és ezekben kitüntette magát helytállásával, bátorságával, hősiességével.

Mindenkinek szüksége van, szüksége lenne életelvekre. De ma nincs könnyű dolga annak, aki választani szeretne, hiszen sorra csalódnunk kellett a különböző vallási, filozófiai és egyéb – például tudományos – irányzatokban. De talán magunk is eldönthetjük, mi az, amiben érdemes hinni, amire érdemes egy életet alapozni, ha egy kicsit gondolkodunk. A módszer egyszerű: fogalmazzunk meg egy életelvet (nem kell, hogy új legyen) és vizsgáljuk meg különböző élethelyzetekben milyen döntéseket hoznánk, milyen tetteket hajtanánk végre, milyen emberek vennének körül, mivel töltenénk időnket, és legfőképpen milyen emberré válnánk, ha hosszú időn keresztül ennek az elvnek szellemében élnénk. Csak egy kis képzeletjáték, de nagy jót eredményezhet!

Például, képzeljük el, hogy mostantól folyamatosan fejleszteni igyekszünk magunkban azokat a szunnyadó emberi képességeket, melyek révén nagyobb harmóniában élhetünk önmagunkkal, embertársainkkal és a természettel. Aki ilyen elv szerint él, az kevésbé fogja halogatni vitás kérdései megoldását, jobban képes lesz megbocsátani, nem lesz haragtartó, nem fogja szennyezni környezetét, nem fogyaszt feleslegesen, nem káromkodik, nem lesz dühös, örömmel ad és kevéssel beéri, és még sorolhatnánk.

Milyen lenne az életünk, milyenné válnánk?

Ennek eldöntését az olvasóra bízom.
 

Grúsz Róbert
 

Kapcsolódó olvasmány: Platón: Szokratész védőbeszéde