Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

A látható és láthatatlan ember

Mitől ember az ember? Hogyan tekintünk magunkra, és egymásra? Csak a külső számít, vagy van valami több ennél? Igen, az ember látható dimenziója mellett létezik egy láthatatlan dimenzió is, ami alapvetően befolyásolja, meghatározza az életminőségünket. Mi kell egy barátsághoz? Nem a külső, inkább a Belső Ember. A nemes érzelmek, az emelkedett gondolatok, és az ebből származó cselekedetek az igazán fontos emberi jellemzők.

Az ókori görög felfogás szerint az ember összetett felépítésére a hármasság jellemző. A test (szóma), a lélek (psziché) és a szellem (nousz) alkotja a teljes embert.

A mai anyagelvű világunk csak a testtel, és a külső körülményekkel törődik. Hogyan rendelkezhetnénk megnyerő külsővel, egészséges testtel? A szépségipar, gyógyszeripar nem kis hasznot húz abból, hogy a látható ember dimenziójára helyezik a hangsúlyt. A kényelemkultusz kiaknázza a Föld energiatartalékait. De vajon mindez megadja a tartós boldogságot? Biztos, hogy ez a jó irányba mutató út?

A láthatatlan dimenziónk ma elsikkad. Igaz, hogy közvetlen bizonyíték a lélek létezésére a tudomány mai állása szerint nincs, de a hatása érzékelhető. Például, hogy milyen lelki állapotban vagyunk, jól érezzük-e magunkat vagy rosszul? És vajon ez mitől függ? Miért érzi jól magát a bőrében egy nélkülözések között, de szoros érzelmi kapcsolatban élő bennszülött, és miért boldogtalan a civilizációs társadalom jómódú ügyvédnője? A tudomány és technika nagymértékű fejlődésével sajnos nem jár együtt a fejlettebb és boldogabb emberiség.

És vajon van-e valami a pszichén túl, ahonnan az érzelmek, és a gondolatok egy része eredeztethető? Miért sajnáljuk meg a nálunk rosszabb körülmények között élő, hiányt szenvedő embereket? Miért háborog a lelkiismeretünk, ha önös érdekből becsapunk valakit, vagy áthágunk valamilyen szabályt? Mert valahonnan tudjuk, hogy mi az igazságos, mi a becsületes, mi a helyes, mi a szép. De honnan? A válaszokat a lelkünkben létező valamiféle plusz képesség, a belső hangunk, a vezérlő értelmünk, a belső Istenünk sugallja számunkra. Kérdés, hogy alkalmazzuk-e őket? Sokszor ez bizony nem egyszerű, és komoly erőfeszítést igényel. Harcolnunk kell magunk ellen, az önzőségünk ellen, hogy a „jó” kerekedhessen felül. De megéri. Olyan pozitív életérzéssel gazdagíthat minket az élet törvénye, a szeretet és az igazságosság szerinti cselekedet, ami semmi mással nem pótolható. A magabiztosság, a béke, a hála, a derű állapotával ajándékoz meg bennünket.

Fontos, hogy hogyan tekintünk magunkra (önismeret), miként fogadjuk el magunkat, milyennek tartjuk az életet. Legyenek érzelmeink, de legyenek gondolataink is! Az élhet csak tartalmas életet, aki képes felismerni az erényeit, a hibáit, és arra törekszik, hogy folyamatosan jobbá váljon, fejlődjön. Döntsük el, hogy milyen dolgokkal töltjük a szabadidőnket, mi az igazán fontos számunkra! Egy szép alkotás, zene, vagy táj, egy fáradsággal elvégzett munka, vagy a növény és állatvilág csodája adott esetben okozhat nagyobb örömöt, mint egy 10. pulóver megvásárlása. Igen, foglalkoznunk kell ezzel a rejtett dimenzióval. Nem csak a testünket kell „táplálni”, de a lelkünket is. Ha találunk valamit, ami felemeli a lelkünket, azzal érdemes foglalkozni!

Ez ráébreszthet minket az igazi belső valónkra, a harmóniára, a békére, a bölcsességre, a szeretetre, a természet és a mindenség egységére való törekvésünk által.

K.G.