Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

A szimbolikus gondolkodás

Van valami, ami alapvetően megkülönbözteti az állatokat az emberektől. Ma legtöbben úgy gondolják, hogy ez a gondolkodás képessége, de a klasszikus filozófia ennél többet állít: azt mondja, hogy ez a szimbolizáló képesség. 

Tény, hogy a racionális megismerés képessége is hiányzik az állatoknál. Ez az, melynek révén képesek vagyunk megérteni alapvető összefüggéseket, a kapcsolatot okok és okozatok között, és képesek vagyunk mozogni az időben, összekötni a múltat a jelennel és a jelent a jövővel.

Mégis, van valami, ami több, és messzebbre mutat, mint az összefüggések megértése, és ez a lényeg megragadásának a képessége. Ez a lényeg a dolgok miértjével van kapcsolatban. Nem elég ugyanis megérteni, hogy miért következik egyik dologból a másik, például miért történik valami az életemben, mi a múltbéli oka, - de azt is jó megérteni, hogy milyen törvényszerűség húzódik mögötte, sőt, mi a célja, értelme mindennek.

 

 Ennek megértéséhez metafizikai érdeklődésre van szükség.

 Ma az emberek alapvetően pragmatikus, gyakorlatias gondolkodásúak, minden dolognak az azonnali hasznát keresik. Amikor egy szimbolikus rendszerrel kezdenek foglalkozni megelégszenek azzal, hogy valaki leírja nekik egy szimbólum valamely jelentését.

 A Tarot a legtöbb embernek csak egy kártya, amelyből jósolni lehet, habár a hagyomány arról szól, hogy eredetileg a világegyetem, az élet és az ember törvényeinek mély megértésére szolgáltak. Abüdosz templomában, Isten 99 nevének termében, a beavatás előtt álló tanítványnak a képek előtt elmélyülve kellett behatolnia azok rejtett mélyébe.

 A szimbólum

 A szimbólum szó eredete a görög „szümbolon” – „szümballein” igéből származik, mely az őrzés, hordozás gondolatát fejezi ki. Azaz a szimbólum olyan dolog, ami valamit hordoz, tartalmaz. Ezt támasztja alá a szimbólum egyiptomi hieroglif jele is: két összeillesztett kéz, mely mintha tartana valamit. Azaz a szimbólum valami forma, hordozó, de a lényege az ő ideájában van, abban, amit közvetít.

 Például, amikor egy gyermek lerajzolja a napot, akkor olyannak rajzolja le, amilyennek látja: napocskát rajzol. Az ősi nap-szimbólum, a kör és a közepét jelző pont viszont mély, lényegi tudást közvetít: a nap, mint a rendszer központja, Élete és Törvénye jelenik meg ebben. Ez az ábrázolás tagadhatatlanul mély tudásra vall.

 Amikor egy szimbolikus rendszerrel találkozunk, az alapvető problémánk, hogy egyáltalán nem vagyunk felkészülve a szimbolikus gondolkodásra. Ehelyett arra vagyunk kondicionálva, hogy egyes képekhez jelentéseket társítsunk. Életünk tele van jelképekkel, piktogramokkal, ezeknek megtanuljuk a jelentését, és azt gondoljuk, hogy a szimbolikus rendszerek is így működnek. Leírás nélkül ezek teljességgel értelmezhetetlenek – olyanok, mint a közlekedési táblák: sem logikusan, sem másképp nem következik belőlük, hogy például egy nyolcszög alakú tábla miért éppen az "állj" jelentéssel bír.

 Mi a különbség a jelkép, a szimbólum és az embléma között?

 A jelkép, mint például a közlekedési táblák értelme megállapodáson alapul. Azért értjük, mert megtanultuk a jelentését.

 A szimbólum mindig a dolgok lényegét ragadja meg. Nem az emberi képzelet teremtménye, de az emberben meg van az a képesség, hogy megragadja, ábrázolja és megértse. Például a gravitációt sem Newton találta fel, de ő írta le törényszerűségeit érthető módon. Egy szimbólum attól szimbólum, hogy egy ideát képvisel. Mik azok az ideák? E kérdésben a platóni világképhez érdemes visszanyúlni.

 Platón azt tanította, hogy a világ alapvetően kettős: létezik a megnyilvánulás világa és létezik az ideák világa. A megnyilvánult világ az ideák világának tükröződése. Voltaképpen az egész természet nem más, mint egy szimbólum, és az ember maga is saját belső lényegének szimbóluma. Az idea, a dolgok lényege állandó, nem változik, ezzel szemben megnyilvánulásai ezerfélék lehetnek. Platón azt tanította, hogy az ember azért képes felismerni az asztalt, mert rendelkezik azzal a képességgel, hogy felismerje a tárgyban az asztal ideáját.

 Egy anekdota szerint, Diogenész, a híres künikosz filozófus egyszer azt állította, hogy ő bizony látja az asztalt, de nem lát semmiféle "asztalságot". Mire Platón azt válaszolta, hogy ez azért van, mert Diogenésznek van szeme, hogy lássa a tárgyat, de nincs esze, hogy meglássa az ideát. Tehát egy dolog lényegét észrevenni valamiféle mentális tevékenység, bár semmiképpen sem tisztán racionális. Inkább irracionális, de csak ha képesek vagyunk ezt mindenféle pejoratív értelmezéstől megfosztani. Egy olyan képességről van szó, mellyel rendelkeznek mindazok a művészek, tudósok, akik képesek a jelenségeken túl felfogni a Természet valamely rejtett törvényét. Keleten szamádhinak, megvilágosodásnak nevezik ezt az állapotot, mi talán "Heuréka élménynek".