Filo-Café

Hírlevél

A képre kattintva feliratkozhatsz a székesfehérvári programértesítő e-mailekre
ehirlevel.jpg

Filo-Café FB csoport

Hozzászólnál, követnéd, kérdésed van? Csatlakozz a Filo-Café Facebook csoporthoz!

csoport.jpg

Feedek

1 %

Idén is lehetőség van arra, hogy adód 1%-val támogasd munkánkat!
Új Akropolisz Filozófiai Iskola Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: 19011510-1-42

Sors és végzet a Ji King jeleiben

Gondolkodásunkba, nem utolsósorban a görög tragédiáknak köszönhetően, mélyen beleivódott a végzet fogalma, mely szerint életünk eseményei eleve elrendeltetettek, s ez a szemléletmód áthatja a Ji King újabb kori magyarázatait is. Pedig a kínai sorsfogalom, a „Ming” jelentősen eltér ettől a felfogástól.

A kínai gondolkodás szerint az életben vannak meghatározott dolgok, mint például a születés ideje, helye, tehát azok a dolgok, melyeket körülményekként el kell fogadnunk. De vannak dolgok, melyeket lehetőségünkben áll alakítani, megváltoztatni, dolgok, melyek szabad akaratunktól függnek.

A jelekben természetesen megjelenik ez a gondolat. Az 39. Csien/Akadály jele például egy olyan helyzetet ábrázol, melyet az idő vetett elénk, s mely idővel majd el is múlik. Valójában nem biztat cselekvésre, hanem kitartásra, azt mutatja meg, hogy miképpen lehet a legbölcsebben átvészelni az ilyen helyzetet, hogy ne őrlődjünk fel a veszélyek közepette, sőt, felkészüljünk, megerősödjünk, hogy mikor eljön majd a szabadulás ideje, készen álljunk a cselekvésre. Hasonló helyzetet ír le a 36. Ming Ji/ A Fény elsötétedésének jele, amikor is önhibánkon kívül lesz egyre kevesebb lehetőségünk az aktív külső cselekvésre, s ismét a személyes – és szellemi! - túlélés kerül a magyarázat középpontjába. Nem így a 18. Ku/A Romlotton való munkálkodás jelében, amikor is a romlás egyértelműen emberi mulasztások következtében alakult ki, s a jel maga cselekvésre biztat. „A kiindulópont előtt három nap, a kiindulópont után három nap”, azaz a cselekvést megfontoltság kell, hogy megelőzze, esetleg mélyen magunkba kell szállnunk, és miután cselekvésre szántuk el magunkat sem lankadhat a figyelmünk, végig kell vinni a javító intézkedéseket, és képesnek kell lenni felismerni, ha azok elsőre nem találták meg a problémák valódi gyökerét. A 33. Tun/A visszavonulás előre figyelmeztet: bár még alkalmasnak látszik az idő a cselekvésre, de a pozitív erők már visszavonulóban vannak. A bölcs ilyenkor megóvja magát a kudarctól, s kedvezőbb időkre vár. Az 55. Fang/A Bőség jelében viszont még aktív cselekvésre biztat, bár már előre vetíti a közelgő hanyatlást, de addig még rengeteg szép tettet lehet végrehajtani.

A felsorolt példák a teljesség igénye nélkül mind azt támasztják alá, hogy bár a körülmények kikerülhetetlenül hatnak ránk, mégis rendelkezünk valamekkora szabadsággal, s sorsunk irányítását kezünkbe vehetjük. Hogy ez mennyire igaz, befejezésül álljon itt a 15. Csien/ A Szerénység képének példája és tanítása, melynek magyarázatában ez olvasható: „A sors szilárd törvényeket követ, amelyek szükségszerűen kifejtik hatásukat. Az ember azonban kézbe veheti a saját sorsának alakítását, azzal, hogy viselkedésével kiteszi magát vagy az áldásos, vagy a pusztító erők befolyásának.” Ebben a gondolatban benne van minden, sőt, még több is annál, mint amennyi első olvasatra belőle kivehető. Hosszas magyarázat helyett álljon itt egy kis történet:

„Volt egyszer egy szerzetes, aki nagyon értett a fiziognómiához, azaz a testi jellemzőkből való jósláshoz. Volt neki egy fiatal szolgája, Szung Kiao. Egy szép napon az öreg szerzetes Szung Kiao arcára nézett, és megértette, hogy a fiúnak egy hónap múlva meg kell halnia. Jószívű ember lévén, hazaküldte, töltse a családjánál azt a hónapot.

Vándorútján a mit sem sejtő gyermek egy folyó partjára ér, és észrevesz egy csapat hangyát, amint tehetetlenül sodródnak egy fadarabon. Bambuszból és szalmából hidat épít hozzájuk és kisegíti őket a partre. Részvétből cselekszik, semmi más nem jár az eszében, csak a hangyák; s folytatja útját.

A hónap eltelik, és Szung Kiao visszatér mesteréhez. Az megdöbbenve látja, hogy a fiú még mindig él, és kifaggatja, mi történt vele az elmúlt hetekben. A gyermek elmeséli, hogyan ment haza, elmeséli azt is, a hangyákat hogyan mentette meg. Most érti meg az öreg szerzetes, hogy az Ég rendelkezései sohasem változtathatatlanok, és hogy az irgalom s a részvét cselekedetei mindig megmenthetik az embert.”

Grúsz Róbert