A hálát nem csak egy pillanatnyi érzelmi állapotként, hanem személetmódként, azaz egy állandó pozitív személyiségvonásként is azonosíthatjuk. Hálásak lehetünk egy tanárunknak, aki megtanított az élet összefüggéseinek keresésére és a tapasztalatokból levont megfelelő következtetés fontosságára. De hálát érezhetünk az egyszerű létezésünkért, vagy a természet tökéletességéért és szépségéért.
A pszichológusok a hálás viszonyulás mélyebb megértését keresve, a következő jellemzőket azonosították, melyek mellett egy-egy tipikus érzést/gondolatot is kiemeltek:

Egyéni különbségek vannak a hála átélésében, annak mélységét, gyakoriságát és tágasságát tekintve (ez utóbbi azt jelenti, hogy sok ember és általában sok minden iránt érezhető hála). „Sok minden van az életemben, amiért hálás lehetek.” A hálás viszonyulás általában megbecsüli az embereket, gyakran érez hálát mások iránt. „Nagyon hálás vagyok a barátaimnak és a családomnak.” A hálatelt emberek arra figyelnek, amijük van, legyenek ezek anyagi vagy eszmei értékek. „Sokat gondolok arra, hogy vannak barátaim és milyen szerencsés vagyok, hogy van mit ennem, felvennem, és van hol laknom.” Gyakran élik át az áhítat érzését. „Amikor láttam a tavasszal ébredő természet szépségét, olyan megilletődött voltam, mint egy gyerek.”

Hálát jellemzően olyan helyzetekben élünk át, amikor egy másik ember cselekvése számunkra valamilyen kedvező kimenettel jár, vagyis úgy érzékeljük, hogy az illető jót akar nekünk. A hála ezesetben másokra irányuló érzelem, tárgya általában egy másik személy, de lehet akár a sors vagy egy transzcendens hatalom is. A hála tágabb értelemben valamilyen meglévő érték iránt kimutatott megbecsülés, ami jó érzéssel tölt el bennünket. Mit gondolhat és érezhet a hálás ember? Például ezt: „Hálás vagyok a barátaimnak, hogy a nehézségeim közepette mellettem álltak és támogattak.” Vagy még inkább ezt: „Ahelyett, hogy panaszkodnék amiatt, ami nincs, inkább arra fókuszálok, ami van, és hálás vagyok érte.” Ez utóbbit úgy is szokták emlegetni, hogy a félig tele pohárra figyel, nem pedig arra, hogy a másik fele üres. Sőt, az is lehet, hogy már a pohárért is hálásak tudunk lenni.

A pszichológia tudomány megítélése szerint a hálát egyfelől felfoghatjuk egy aktuálisan megélt érzelmi állapotként, másfelől egy stabil személyiségvonásként is.

Beköszöntött a március, a tavasz eljövetelének, és a régi hagyományokban egyben az új év kezdetének hónapja. Tudjuk, hogy a természetben semmi sem történik elhamarkodottan, a gyenge csíra sem sietheti el, hogy áttörje a fagyott, kemény földet. Csak a türelmes, kitartó erőfeszítés hozza meg az eredményt.
Így a nyilvánvaló tavaszt is egy hosszú, a föld alatt láthatatlanul zajló folyamat előzi meg.

Mivel az ember ugyanúgy a természet része, mint minden élőlény a Földön, rá is hatnak a természet ciklusai. Télen, a Nap éltető fényének hiányában ő is lelassul, az agyában csökken a szerotonin szintje, és minden arra készteti, hogy magába forduljon, és saját mélységeit kutassa, akárcsak szimbolikusan a fák, akiknek élete az évnek ebben a szakaszában a gyökérben összpontosul. De a fizikai-lelki egészséget elősegítő hagyományos életről a mai ember rég elfeledkezett, és így nem él együtt a természet adta ritmusokkal – télen is ugyanúgy folytatja ritmustalan életformáját, és a tavaszt megelőző hónapokban nemritkán kisebb-nagyobb depressziónak esik áldozatául.

Mi jut eszedbe a hála szó hallatán? Nem halljuk túl gyakran, az biztos. Mert a mai világ inkább saját érdemnek tekinti az elért eredményeinket, amiért „megdolgoztunk”, azaz nem tartozunk érte hálával senkinek. Pedig hát a körülményeink és lehetőségeink is nyilván közrejátszottak benne.

A hála kifejezést elsősorban a vallásos emberek szókészletébe tartozónak véljük, akik Istennek mondanak köszönetet számos dologért. Emellett azonban népeket, nemzeteket is találhatunk, ahol ünnepek vagy szokások formájában a mai napig jelen van a hála, mint fontos, megélendő állapot és gyakorlat. (Pl. Amerikai Egyesült Államok Hálaadás-ünnepe)

Természetes, hogy folyton többet és jobbat szeretnénk, de valójában sokkal jobban élünk, mint a bolygó lakosságának nagyon nagy része. Hálásak lehetünk azért, mert van, ami az asztalunkra kerüljön, békében élhetünk, tudunk mozogni, vagy, mert bizonyos emberek az életünkben vannak.

Az áprilisi Filo-Café-n a hála témáját járjuk körül. Gondolatébresztőnek néhány érdekes kérdés:

Mi a hála? Mi befolyásolja a meglétét vagy éppen a hiányát? Tanulható-e a hála állapota?
Mi mindenért lehetünk hálásak az életben? Hogyan tudjuk észrevenni és meglátni a jót mindabban, ami velünk történik? Csak a jó dolgokért lehetünk hálásak vagy a rosszért is?
Hogyan gyakorolható a hála?
Milyen előnyei vannak annak, ha hálásak vagyunk?
Hála vagy elégedetlenség jellemzi a világunkat? Melyik a helyes út: többre, jobbra vágyni vagy megelégedni azzal, amink van?